Blatter amerikai álma

Az Egyesült Államok csoportelsősége kétségkívül a vb egyik nagy meglepetése, és könnyen lehet, hogy messze még a történet vége, hiszen az amerikaiak ezzel a bravúrral a legkönnyebb ágon találták magukat a kieséses rendszerben, vagyis a favoritokat elkerülve juthatnak be a legjobb négy közé.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a torna eseményei közül ennek lehet a legnagyobb hatása a világ futballgazdaságára.

A tavalyi Konföderációs Kupa kapcsán volt már szó arról, mennyire fontos a FIFA-nak az amerikai piac fejlődése-fejlesztése, így az USA Team szurkolói után – vagy előtt – valószínűleg Sepp Blattert tette a legboldogabbá Landon Donovan győztes gólja. (A szövetség vezetésének balszerencséje, hogy az Egyesült Államok Ghánával, az afrikai siker immár egyetlen letéteményesével játszik a nyolcaddöntőben, vagyis egyikük rögtön ki is esik – de ha a FIFA-nak választania kell az afrikai szurkolók boldogsága és a dollármilliók között, akkor nincs kétségem, melyikre szavaz.)

Túl azon, hogy az amerikai piac még mind a mai napig kiaknázatlan – de legalábbis részben kiaknázatlan – terület a FIFA és a világfutball számára, azt se felejtsük el, hogy a vb legnagyobb szponzorai között vezető amerikai óriásokat találunk a népszerű gyorsétteremlánc és az üdítőital-gyártó személyében, illetve a torna hivatalos sportszerszállítójának, a német háromcsíkos márkának is fontos az amerikai térnyerés pipás riválisával szemben.

Azt felesleges bizonygatni, mekkorát fejlődött az amerikai labdarúgás (mármint a soccer, persze…) az 1994-es világbajnokság óta, de nem árt leszögezni: még mindig hihetetlen potenciál van az országban. Az igazolt játékosok számában a FIFA statisztikái alapján másodikak a világon a németek mögött, ami még akkor is tiszteletet parancsol, ha tudjuk, hogy többségük nő, de leginkább lány – ez azonban fogyasztói szempontból nem gyengíti, hanem erősíti a térség gazdasági pozícióit.

Szalai Lászlóhoz hasonlóan magam is tapasztaltam az Államokban, milyen tömegeket mozgat meg a futball, és milyen feltételek, létesítmények állnak az utánpótlásképzés rendelkezésére – talán senkit nem lepek meg azzal, hogy ezekről nemhogy a magyar, de a legtöbb európai ország is csak álmodhat.

A futball-világbajnokságok televíziós nézettsége 1994 óta meredeken emelkedik az USA-ban, az idei adatok eddig mintegy 60 százalékkal (!) haladják meg a 2006-os tornáét, pedig a szurkolók számára most jön csak a java, saját csapatuk továbbjutásával. Amerikában máris óriási visszhangja van a vb-szereplésnek: az angolok elleni döntetlen után az egyik legnagyobb és legtekintélyesebb napilap, a New York Post címlapját teljes egészében az ünneplő futballisták töltötték be, a szalagcímekben olyan mondatokkal, mint „Az USA 1–1-re nyert”, ill. „A legnagyszerűbb döntetlen a britek ellen Bunker Hill óta”. (1775-ben a függetlenségi háborúban volt egy csata az amerikaiak és a britek között a Bostonhoz közeli Bunker Hillnél, amelyet utóbbiak megnyertek ugyan, de súlyos veszteségeik miatt az eredmény mégis a „hazaiaknak” kedvezett.)

Az algériai elleni győzelem után pedig Bill Clinton korábbi elnök lépett be az ünneplő csapat öltözőjébe, némi szokásos amerikai pátosszal kijelentve: „Miattatok lehetek büszke arra, hogy amerikai vagyok!”

Tény persze, hogy az európai futball továbbra is csak az ötödik helyet foglalhatja el a csapatsportágak között a tengerentúlon, és ez vélhetően nem is fog rövid időn belül jelentősen változni (még ha Will Chang, a DC United tulajdonosa azt is nyilatkozta, hogy „54 éves vagyok, de a foci még az én életemben a legnagyobb sport lesz az Államokban” – ne higgyünk neki). Egy ilyen méretű és ilyen vásárlóerővel bíró piacon azonban az ötödik pozíció is elegendő hátteret nyújthat ahhoz, hogy az USA futballja tartós helyet vívjon ki magának közvetlenül a sportág élmezőnye mögött, néha befurakodva akár a legnagyobbak közé is. Az első osztályú feltételek és a futballozók hatalmas száma mellett akár azt is mondhatjuk, csak az amerikaiakon múlik, mikor válik válogatottjuk rendszeres résztvevőjévé a világbajnokságok nyolcad- és negyeddöntőinek.

Egyik korábbi vb-írásomból kiderül, gazdasági szakértők szerint a világgazdaságra nagyon rossz hatással lenne az amerikaiak világbajnoki sikere – a FIFA-t azonban a sportág és piacainak fejlődése érdekli, ebből a szempontból pedig rendkívül hasznos az Egyesült Államok győzelme Algéria ellen.

És az álom még mindig tart…