Mmm, hol is tartottunk? Ja, hétközi bajnoki a Stamford Bridge-en!

A legutóbbi bejegyzés óta egészen jól megy a szekér - szinte teljesen érdemtelenül nyertünk a Hull ellen (ugyanazt a meccset játszottuk le, mint a Villa Parkban), takaréklángon bebiztosítottuk a továbbjutást a Partizán ellen, aztán helyenként sokkolóan tetszetős és energetikus focival fordítottunk 0-1-ről az Everton ellen. Az eredményekkel tehát 100%-ban elégedettek lehetünk, a mutatott játék pedig fejlődő tendenciát mutat - bár sajnos három meccs alatt még talán korai lenne tendenciáról beszélni. Mindenesetre az Everton ellen augusztus óta először újra jó volt nézni a csapatot. Ami könnyen arra csábíthatna bennünket, hogy elfelejtsük a Hull elleni szart és a Partizán meccs első félidejének futball elleni merényleteit. A Chelsea csuklóból visszaránthat bennünket a realitások talajára - bár a legutóbbi látogatásunkhoz képest nem lehetetlen a fejlődés (ugye márciusban sima 4-0-lal kullogtunk haza). A Chelsea sokkal jobb, mint tavaly volt, mi meg ugye többé-kevésbé egy helyben toporgunk. Őszintén szólva a pontszerzés is komoly meglepetésnek számítana - de az lesz a legjobb, ha a Sunderland példája lebeg a fejünk előtt, akik tavasszal elvették Mourinho hazai bajnoki veretlenségét. Ők még inkább esélytelennek számítottak, néha összejönnek egészen valószerűtlen eredmények, és emlékezzünk, hogy AVB első (és utolsó) igazán velőtrázó eredménye is egy Old Traffordon aratott győzelem volt. Pochettinónak is tökéletes alkalom lenne a ma esti, hogy beírja magát a Spurs-folklórba. (Remélhetőleg egy szép eredménnyel, mintsem egy történelmi zakóval. De hess, ármánykodó kétely!)A legutóbbi bejegyzés óta egészen jól megy a szekér - szinte teljesen érdemtelenül nyertünk a Hull ellen (ugyanazt a meccset játszottuk le, mint a Villa Parkban), takaréklángon bebiztosítottuk a továbbjutást a Partizán ellen, aztán helyenként sokkolóan tetszetős és energetikus focival fordítottunk 0-1-ről az Everton ellen. Az eredményekkel tehát 100%-ban elégedettek lehetünk, a mutatott játék pedig fejlődő tendenciát mutat - bár sajnos három meccs alatt még talán korai lenne tendenciáról beszélni. Mindenesetre az Everton ellen augusztus óta először újra jó volt nézni a csapatot. Ami könnyen arra csábíthatna bennünket, hogy elfelejtsük a Hull elleni szart és a Partizán meccs első félidejének futball elleni merényleteit. A Chelsea csuklóból visszaránthat bennünket a realitások talajára - bár a legutóbbi látogatásunkhoz képest nem lehetetlen a fejlődés (ugye márciusban sima 4-0-lal kullogtunk haza). A Chelsea sokkal jobb, mint tavaly volt, mi meg ugye többé-kevésbé egy helyben toporgunk. Őszintén szólva a pontszerzés is komoly meglepetésnek számítana - de az lesz a legjobb, ha a Sunderland példája lebeg a fejünk előtt, akik tavasszal elvették Mourinho hazai bajnoki veretlenségét. Ők még inkább esélytelennek számítottak, néha összejönnek egészen valószerűtlen eredmények, és emlékezzünk, hogy AVB első (és utolsó) igazán velőtrázó eredménye is egy Old Traffordon aratott győzelem volt. Pochettinónak is tökéletes alkalom lenne a ma esti, hogy beírja magát a Spurs-folklórba. (Remélhetőleg egy szép eredménnyel, mintsem egy történelmi zakóval. De hess, ármánykodó kétely!)

CSAPATHÍREK

Nem lehet tudni, hogy pontosan ki egészséges és ki nem. Chiriches-t le kellett cserélni az Everton ellen - elvileg hátfájás miatt, de amúgy is rászolgált, hogy Pochettino lekapja a pályáról. A helyére visszatérhet az eltiltását letöltő Naughton. Abból kiindulva, hogy Dier helyett Chiriches kezdett legutóbb alighanem Kyle ott lesz a kezdőben. Adebayor, Capoue, Townsend és Rose sérülés miatt hagyta ki a legutóbbi három meccset - legalábbis ez a hivatalos verzió. Egyikük szereplését sem zárta ki Pochettino a mai meccsről beszélve. A Chelsea-nek egy nappal több állt rendelkezésre a felkészüléshez, tehát ezt is figyelembe kell majd vennie az argentinnak.

Lloris

Naughton - Fazio - Vertonghen - Davies

Dembélé/Bentaleb - Mason/Paulinho

Lennon - Kane - Eriksen

Soldado.

Én ennél maradnék. Kaboul nagyon sokat tett a védekezésünkért azzal, hogy nem lépett pályára. Remélem továbbra is számíthatunk erre a segítségre tőle. Az Everton ellen három saját nevelésű játékosunk volt a kezdőben, ami már-már Pochettino southamptoni idejét idézte. (Oké, Bentaleb nem teljesen saját nevelés, de ő is 17 éves korától van nálunk.) Ami különösen örömteli, hogy egyáltalán nem lógtak ki a csapatból, sőt, a jobbak közé tartoztak. Ketten közülük már Sherwood idején is kaptak lehetőséget, és mára egyre inkább késznek mutatják magukat a PL-re. Mellettük kezdett Azza is, aminek személyesen kurvára örültem - mégiscsak lassan rangidős lesz, de ennek ellenére még mindig szélsebes és évtizedek óta a legjobban és legalázatosabban védekező szélsőnk. (Beadni és lőni még most sem tud, és már meg sem fog tanulni, de neki ezt simán megbocsátom.)

Egy kis bizalom és türelem, és máris kész a rózsalugas.

A vasárnapi meccs vége felé elképesztő mennyiségű pontrúgást ívelhetett az Everton a kapunk előterébe, és jó volt látni, hogy ezekből nem nagyon alakult ki ziccer. Fazio és Vertonghen elég erősnek tűnnek a levegőben, ha alkalmuk lesz összeszokni jó kis párost alkothatnak majd. Eriksen is rég pörgött már ilyen jól - és vele kapcsolatban amúgy is többé-kevésbé egyetértés van a szurkolók között, hogy akkor is benne van a gól, ha amúgy szarul játszik. Soldado pedig akciógólt szerzett, tovább már nem szarozik, adott egy kis előnyt Agüerónak és Costának, mostantól érdemes lesz felkötniük a gatyát.

CHAVS

A hazaiak szárnyalnak, egy tavaly masszívan alulteljesítő keretre igazoltak még pár világsztárt a spanyol bajnokság első két helyezettjétől, így az sem lenne marha nagy meglepetés, ha veretlenül nyernék a bajnokságot. Érdemi rivális nem nagyon látszik a horizonton, mert a Man City idén Murinnyóék tavalyi szezonjához hasonlóan bénázik. Persze, ha ma el tudnánk venni pár pontot, akkor azért mindjárt máshogy konganának a harangok. De úgy általában el kell ismerni, hogy jelenleg ők a legenergetikusabbak és idén még tetszetősen is fociznak.

Costa megúszott két piros lapot szombaton a Sunderland ellen, de egy sárgát azért kapott, ami elég volt ahhoz, hogy a mai meccsről eltiltsák. Így helyette az ellenünk egyszer már győztes gólt szerző Loic Remy, vagy az ellenünk borzalmasan sokszor győztes gólt szerző Drogba lesz majd a középcsatár. Egyik opció sem egy leányálom, nem is vagyok biztos benne, hogy érezhetően gyengül majd a támadójátékuk.

MILESZ?

Idegenbeli meccs, tehát gyorsan az elején bekapunk egy gólt, majd az előnyét gondtalanul őrző hazai csapatból érthetetlen okból kiállíttatja magát egy idióta, hogy aztán egy szöglet utáni kapáslövéssel és egy megpattanó Kane lövéssel fordítsunk. Többet nem is nagyon akarok mondani erről.

A Villa és a Hull ellen is teljesen értelmetlenül álltam az előtt, hogy mi a franc tudta annyira felidegesíteni őket. Vezettek. Semmi veszélyt nem jelentettünk az előnyükre. Háromszor egymás után nem tudtunk egymáshoz passzolni. Rendben van, hogy ez bennünket, Spurs-szurkolókat kurvára fel tud idegesíteni, de hogy a játékosaink semmi játéka ugyanezt a frusztrációt váltja ki az ellenfelekből is az már valódi kuriózum. Lehet, hogy ez lenne a Pochettino által olyan gyakran emlegetett filozófia? AVB és Tim idején még csak a szurkolókat készítettük ki a játékunkkal, az argentin iskola viszont szintet lépve már az ellenfeleket is tettlegességre készteti.

COME ON YOU SPUUUUUUURRRRRRRSSSSSS!!!!!!!!!!