Értékmérő: Spurs-Chelsea

"Előbb mennék vissza a falumba utcai földimogyoró-árusnak, mint hogy egy olyan szánalmas klubban focizzak, mint a Chelsea." Ez a felejthetetlen mondat pár éve, az akkor még a Barca alkalmazásában álló Samuel Eto'o száját hagyta el. Azóta tudjuk, hogy pontatlanul fogalmazott, hiszen helyesen így hangozna a bölcsesség: "Előbb igazolok Dagesztánba, mint hogy egy olyan szánalmas klubban focizzak, mint a Chelsea." Nem változott olyan sok minden a Chelsea háza táján az utóbbi években: a klub az orosz gáz- és olajkincs által fűtött örökmécsesként világít évről évre a BL csoportkörében. Néha Abra feljebb csavarja a lángot, a klub pedig Európában a "minél rosszabb az edző, annál jobb a szereplés" fura törvényszerűségét követve már kétszer is megjárta a BL-döntőt. Stílszerűen, mindkét döntő orosz ruletten dőlt el, és szerintem nyugodtan tekinthetünk Avram Grantra is BL-legendaként, hiszen igazán nem tehetett róla, hogy John "YOUFUCKINGBLACKCUNT" Terry éppen egészséges volt a moszkvai döntő idején. Mindenesetre most megint Abra első szerelme, Csozé vezeti a lokomotívot és ha az első londoni időszakában a befektetésekhez képest kirívóan szar is volt a portugál európai mutatója, azért Angliában hülyére nyerte magát. És megint adott szinte minden ahhoz, hogy tovább simogassa a gazdája egóját pár csillogó kupával."Előbb mennék vissza a falumba utcai földimogyoró-árusnak, mint hogy egy olyan szánalmas klubban focizzak, mint a Chelsea." Ez a felejthetetlen mondat pár éve, az akkor még a Barca alkalmazásában álló Samuel Eto'o száját hagyta el. Azóta tudjuk, hogy pontatlanul fogalmazott, hiszen helyesen így hangozna a bölcsesség: "Előbb igazolok Dagesztánba, mint hogy egy olyan szánalmas klubban focizzak, mint a Chelsea." Nem változott olyan sok minden a Chelsea háza táján az utóbbi években: a klub az orosz gáz- és olajkincs által fűtött örökmécsesként világít évről évre a BL csoportkörében. Néha Abra feljebb csavarja a lángot, a klub pedig Európában a "minél rosszabb az edző, annál jobb a szereplés" fura törvényszerűségét követve már kétszer is megjárta a BL-döntőt. Stílszerűen, mindkét döntő orosz ruletten dőlt el, és szerintem nyugodtan tekinthetünk Avram Grantra is BL-legendaként, hiszen igazán nem tehetett róla, hogy John "YOUFUCKINGBLACKCUNT" Terry éppen egészséges volt a moszkvai döntő idején. Mindenesetre most megint Abra első szerelme, Csozé vezeti a lokomotívot és ha az első londoni időszakában a befektetésekhez képest kirívóan szar is volt a portugál európai mutatója, azért Angliában hülyére nyerte magát. És megint adott szinte minden ahhoz, hogy tovább simogassa a gazdája egóját pár csillogó kupával.

ERŐVISZONYOK

Szurkolói fórumoktól mérvadó újságok sportrovataiig sokfelé lehet olvasni, hogy a Tottenham idén akár a bajnoki címért is harcban lehet. Ezt egyébként Csozé és Wenger is lenyilatkozta az utóbbi hetekben. AVB ellenben jóval óvatosabb az idei célkitűzésekkel kapcsolatban - és helyesen is teszi. Nem igazán látok sok rációt abban, hogy egy teljesen felforgatott alapokon építkező csapat az előző év ötödik helyéről felugorjon a rakás tetejére. Ez az év a BL-indulás kivívásáról és egy-kettő(-három) eredményes kupa-menetelésről szól majd a Spurs számára. Persze történnek minden évben óriási meglepetések, de őszintén nem szeretném, ha túl sok szurkolónk áltatná magát a bajnoki arany délibábjával, mert szinte 100%, hogy csalódni fognak.

Ugyanis példának okáért jóval esélyesebb nálunk mai ellenfelünk. Még a portugál, rasszizmus határait nyalogató anti-spanyol összeállítás-politikájával együtt is. Vannak új arcok a Chelsea-ben (kivétel nélkül minőségi játékosok), de azért még mindig dominál a rutin és a tapasztalan. Vicces volt hallgatni például, amikor Csozé a csapata fiatalos naivitásáról picsogott a Basel elleni hazai kapituláció után, amikor nehezen találni a Chelsea-énél idősebb és nagyobb nemzetközi és válogatott rutinnal rendelkező tizenegyet. A keretük bombaerős, sokat olvashattunk már a Willian-üzletről - de talán nektek is új lesz a következő hasonlat, amivel nemrég találkoztam egy angol fórumon: Willian leigazolása olyan, amikor egy vegetáriánus a munkahelyi étkezdében kikéri az utolsó sültcsirke adagot, csak hogy kib@sszon a sorban mögötte álló kollégájával.

A tavalyi meccset ő nyerte meg a Kékeknek a Lane-en.

A spanyoltalanítás és Willian látszólagos fölösleges volta ellenére van egy olyan érzésem, hogy velük gyűlik majd meg a leginkább a bajunk ma. Mata és Willian játékára mindenképp számítok (akár egymást váltják, akár nem), de még Torres kezdetése sem lepne meg. Ha ők lennének a nyerő emberek, akkor Csozé elmondhatná meccs után, hogy no lám faszikáim, én ezt már augusztus óta pontosan így terveztem. És tudjuk, hogy Csozénál mindig Csozé a legfontosabb - az ebben a végkifejletben rejlő ripacskodási potenciál lehet akkora csábítás, hogy nem tud majd neki ellenállni. Másrészt Mata AVB igazolása volt, ez pedig dolgozhat a kis spanyol ellen.

SZAPPANOPERA

Egy-két szó essen azért a médiát leginkább foglalkoztató meccs előtti toposzról is. AVB és Csozé szakítottak!!!!!!! És mióta szakítottak senki sem látta még őket kézen fogva romantikázni a Hyde Parkban! Őszintén mekkora hír az, hogy két sokáig együtt dolgozó munkatárs egyszer csak megszűnt munkatársnak lenni, és mivel nem rajonganak egymás búrájáért, így nem is folytattak távbarátságot azóta, hogy új munkahelyre kerültek. AVB simán elmondta ezt, jópár Csozé irányába tett udvarias, elismerő és saját magát kipellengérező kitétel mellett (pl.: sokat tanult tőle, vannak párhuzamok - Porto-Chelsea "bár Csozé sikeres tudott lenni a Kékeknél is"). A Chelsea trénere pedig semmit sem mondott, mondván magánügy és ő nem gyerek, hogy magánügyekről beszéljen.

"Nem vagyok gyerek." - JM, középen balra (óvóbácsi a háttérben)

CSAPATHÍREK

Capoue mellett elvileg Lennon is sérült, de utóbbi játékára van minimális esély. Rose és Kaboul is csak a meccs előtt tudja meg, hogy pályára léphetnek-e. Rajtuk kívül Adebayor fog még hiányozni - ő betegség miatt lesz távol, pedig szükségünk lenne rá, elvileg a tavaszi idegenbeli meccsen szép kis one-man show-t mutatott be.

Lloris

Walker - Dawson/Kaboul - Vertonghen - Rose/Naughton

Paulinho - Dembélé/Sandro

Lamela - Eriksen/Holtby - Sigurdsson/Eriksen

Soldado.

A védelemben csak a serülések függvényében lehet variáció - ha Rose egészséges, akkor biztosan kezd, ha Kaboul rendben van, akkor talán kiszoríthatja Dawsont. (De ha AVB nagyon parázik Naughtontól, akkor a Walker - Kaboul - Dawson - Jan összeállítás sem elképzelhetetlen.) A középpályán Paulinho helye biztos, Dembélé és Sandro között talán az dönthet, hogy a brazil még nem lépett pályára idén komoly meccsen. A támadószekció élén mindenképp Soldadónál maradnék - Defoe rúgott három kezdéssel hat gólt, de a Tbiliszi, a Tromsö és a felforgatott Villa elleni kiváló teljesítmény nehezen nevezhető relevánsnak egy Chelsea elleni bajnokinál. Lamela szerintem megérett a kezdőre, Eriksen nálam még Holtby előtt van a 10-es posztra. A balszélen sok variációs lehetőség van: nálam Siggy a favorit, de Andros és Nacer is joggal pályázhat a pozícióra, de ha AVB Holtby-t és Eriksent egyszerre szeretné a pályán látni, akkor a dán is kiköltözhet a vonal közelébe. (Egyébként szerintem a legizgalmasabb verzió a Lamela - Holtby - Eriksen trió lenne.)

Jobbnál jobb lehetőségek.

ŐK

Mourinho majdnem teljes kerettel készülhet. Két kevésbé ismert név, Kalas és van Ginkel hosszabb időre kidőlt, de a fontos emberek közül csak Ramires vár arra, hogy a csapatorvos az utolsó pillanatban rábólintson a játékára. Úgy néz, hogy ez meg is fog történni, ami duplán kedvezőtlen a számunkra, hiszen a vékonydongájú brazil egyrészt nagyon hatékony focista, másrészt a potenciálisan csontot törő, borzalmasan elkésett, felelőtlen becsúszások specialistája - aki rendre megússza a színtiszta piroslapokat. Tehát még a sérülések miatt is aggódhatnak a mieink.

MILESZ?

A legvalószínűbb forgatókönyv nem éppen kedvemre való: tavaly után megint Mata lesz a nyerőember, Csozé pedig végkimerülésig verheti a nyálát a bárgyún vigyorgó sportújságírók gyűrűjében. Előbb-utóbb Eto'o is úgy fog belebotlani egy centerezésbe, hogy a hálóba pattan majd a lábáról a labda. És a mi nevetségesen jó védekezési statisztikáinkra is ráfér egy komolyabb katasztrófa. Szóval akár még csúnya vége is lehet a mai randevúnak - a potenciál mindenesetre ott van. De ezt elmondhatjuk a többi top4-es csapat elleni tetszőleges meccsünk előtt is. Idén csak egy igazán komoly mérkőzést játszottunk és azt elveszítettük - oké, akkor még nem volt Eriksen, és Lamelával sem számolhattunk érdemben, ill. az Arse leparkolta a buszt a meccs nagy részében. De attól még igaz, hogy komoly csapattal (talán a Swans elleni hazait leszámítva) csak az Emirates-ben futottunk össze. Most itt az újabb rágós falat.

Ami azonban reményt ad az a megváltozott attitűd. AVB alatt egyre rendszeresebbé váltak a kései, pontot vagy pontokat érő gólok. Végiggürizzük az összes meccset, nem adjuk fel a tizedik kapufa és az 57. kapusbravúr után sem. A minőségi játékosok nagy mennyiségű jelenléte pedig garantálja, hogy mindig mindenki motivált - már csak önös okokból is. De a csapatszellem egészen erősnek tűnik, tehát talán szükség sincs az extra ösztönzésre. JD legutóbbi BBC-interjújában megkérdezték tőle, hogy elfogadja-e, ha cserecsatárként állandósul a helyzete a Klubnál. Defoe pedig nem vágta rá azonnal, hogy "Hell, no, bitch!", hanem csak rövid hezitálás után nyögdécselt valamit arról, hogy mindenkinek a kezdőbe kerülés az ambíciója. (Ezt én már az önfeláldozás jeleként értékelem a sráctól.)

Emellett tele vagyunk győztes alkatú játékosokkal - Sandro és Paulinho, Soldado és Eriksen, Lloris és Vertonghen: mind olyan játékosok, akiket nem lehet kizökkenteni a sodrukból. Látják maguk előtt a célt, és csak arra koncentrálnak. Ha hibáznak (mert mindenki hibázik) nem lelkiznek rajta, hanem kőarccal teszik tovább a dolgukat. Ez az attitűd nagyon hasznos lesz, ha ráragad a többiekre is.

A játék képét nem merném megjósolni: ezernyi okot lehetne felsorolni amellett, hogy miért lesz klasszikus derby ez a matiné, vagy miért láthatjuk majd a pár héttel ezelőtti ManU-Chelsea ismétlését. Aki mást mond az szerintem hazudik. Mindkét csapatban vannak elképesztően látványos focira képes spílerek - de láttunk már olyat korábban is kioltották egymás lángját.