Rajtunk ne múljék: Spurs-Black Cats

Ha valaki ellátogatott az utóbbi másfél-két hétben a Klub hivatalos oldalára, akkor kábé féltucat futballistától plusz Andrétól hallgathatta meg vontatott és még vontatottabb formában, hogy nekünk csak a Sunderland-re kell koncentrálnunk. Gondolom senkire sem hat spanyol viaszként ez a helyzet-független közhely (sokkal inkább a spanyol csizmát juttathatja az eszünkbe, amikor ötödször hangzik el ugyanaz a sablon), minden meccs előtt az adott meccsre kell koncentrálni, most sem lesz ez másként. Azt még azért elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy akár mi, akár a gúnárok maradnak le a BL-ről, az nem jelent egyik klub számára sem eget-földet rengető katasztröfit. Többé-kevésbé garantálható, hogy a következő szezon végén is valami ehhez hasonló helyzetben találjuk majd magunkat: Moyes nem fogja lezülleszteni annyira a ManU-t, hogy közel kerülhessen hozzá akár a Spurs, akár az Arse; a City egy teljes szezont patologikus letargiában töltve is röhögve kocogott be a második helyre, jövőre sem hiszem, hogy lejjebb csúsznának; Abramovics pedig újabb 100 millió fontot kíván a visszatérő Csozé/Ferguson/Grant ölébe pottyantani, és a minőségi játékosoktól már eddig is túlcsorduló keret aligha fog újra olyan szégyenletesen teljesíteni a PL-ben, mint tavaly és idén tette. Az Arse és a Spurs ellenben szinte garantálható, hogy megint a top3 és a bottom15 közötti árnyékzónában fogja találni magát. Egy nyár alatt egyik csapat sem fog akkorát javulni, vagy romlani, hogy távol kerüljünk egymástól.

TYNE-WEAR INTERMEZZO

Engem nem zavar különösebben, hogy épp a Woolwich-csal csatázunk immár harmadik alkalommal a BL-indulásért az adott szezon utolsó fordulójában. Ad egy kis extra fűszert a rivalizációhoz. Idén sikerült belekevernünk az angol Észak-Kelet két vezető csapatát is az Arse-Spurs viszályba. Azaz, leginkább Alan "Bárgyú" Pardew gyanútlanul őszinte elszólása volt az, ami elindította a folyamatot. Mint gondolom mindannyian hallottatok róla, a QPR elleni, bentmaradást érő győzelem után a Newcastle edzője azt találta mondani, hogy őt már az sem érdekli, ha 4-0-ra kikapnak az utolsó fordulóban hazai pályán az Arse ellen, hiszen csak az számít, hogy bentmaradtak. Csak másnapra esett le Bárgyúkánknak, hogy ilyet nem mondhat egy olyan csapat edzője, amelyik közvetlenül egy 0-3-as derby és egy 0-6-os alázás után készül újból a nagyérdemű hazai közönség előtt pályára lépni, így próbált azzal hárítani, hogy ő csak viccelt. (Persze az is lehet, hogy a Spurs-szurkoló hírében álló tulaj szólt rá, hogy "bazdmeg mosd ki a szádat bazdmeg, és keress egy mikrofont.")

Jött tehát a "helyreigazítás" - ámde a helyi rivális Sunderland gyorsan megérezte a lehetőséget, hogy itt csodásan ki lehet hangsúlyozni a szomszédvár csapatának tróger mivoltát. Di Canio azon melegében szenvedélyesen (hogy máshogy?) lenyilatkozta, hogy lefarag két hetet a Sunderland játékosainak nyári szabadságából, ha bármelyikükön észreveszi, hogy nem adnak bele mindent a Tottenham elleni, számukra elvileg csekély téttel bíró idényzárón. Ennél aligha kell jobb motiváció. A Toon erre felkérte néhány játékosát, hogy írjanak lelkesítő twitter-bejegyzéseket, miszerint igenis komolyan veszik a vasárnapi meccset - érezték azonban, hogy ennél azért több kell. A Newcastle tulajdonosának ekkor nagyszerű ötlete támadt; olyan ötlet ami egyszerre rejt csodás PR-lehetőséget, ugyanakkor üzletileg is megtérülhet, harmadrészt pedig a szívéhez legközelebb álló Spurs-nek is segíthet.

Felajánlotta, hogy amennyiben legyőzi a Toon az Arse-t, felajánl egymillió fontot a klub nem futballal foglalkozó (értsd: nem milliomos) alkalmazottai számára. Ez azt jelenti, hogy a karbantartók, takarítók, büfések, biztonságiak, vécésnénik stb. között osztana szét kábé 350 millió forintnyi összeget. Ezt azért már kicsit bajos lenne leszarnia Bárgyúnak és fiainak, mostantól új szintre helyeződött az erkölcsi teher súlya: becsületes helyi Newcastle-alkalmazottak életét tehetik jobbá Colocciniék. A Sunderland a nyári szünetért csatázik, a 'Castle viszont a városért. Mindemellett egy esetleges győzelem és vereség között potenciálisan ötmillió fontnyi a különbség a Newcastle szempontjából, hiszen a PL által kiosztott év végi pénzdíjak a helyezések függvényében változnak, és a Toon a 10. és a 17. hely között még bárhol végezhet. Szóval simán megtérülne Mike Ashley felajánlása.

Ettől még igaz, hogy az Arse sokkal jobb csapat, mint a Newcastle, és simán képesek nyerni a St. James' Parkban egy megfeszülő Toon ellen is. Ugyanez elmondható a Spurs és a Sunderland viszonylatában is. A legvalószínűbb végkifejlet tehát az, hogy mindketten behúzzuk a kötelezőt.

CSAPATHÍREK

Benny visszatért a keretbe, egyéb újdonságról nem tudok beszámolni. Vertonghen alighanem visszatér a védelem szívébe Captain Dawson mellé, a kameruni pedig minden valószínűség szerint újra kezdeni fog. Könnyen lehet egyébként, hogy a nyáron veszünk egy balbekket, és Benny egyre gyakrabban fogja a padon találni magát - szerintem őt nem zavarná komolyabban a kevesebb meló. Sokszor lenyilatkozta már, hogy szívesen fejezné be nálunk a pályafutását, csere-balbunkónak meg azért kifejezetten erős lenne a srác. A középpályán Dembélé és Lennon kapnak még egy lehetőséget, hogy mutassanak valami szépet nekünk a nyári szünet előtt. Szerintem Huddlestone-t is viszontlátjuk majd - van esély rá, hogy eladjuk a nyáron, ezért is remélem, hogy egy-két trademark bombát megereszt Mignolet kapuja felé. Ha esetleg ez lesz az utolsó tétmeccse a Spurs-ben, akkor búcsúzzon szépen. Hajvágással. Adebayor megtalálta a góllövő-cipőjét - alighanem túl későn, de ez is jobb, mint a semmi. Dempsey tulajdonképp megnyerte nekünk a Stoke elleni meccset, tehát szemétség lenne kivenni a kezdőből.

Hugó

Kajla - Misi - Janó - Benő

Totó - Muszka

Áron - Klinya - Gazsi

Manó.

A padról Zserbó, Zsiga, Lajcsi és Szkottinnyó pályára lépésére látok komolyabb esélyt. Utóbbiban egyébként szintén elképzelhető, hogy ez lesz a búcsúmeccse.