A TOTTENHAM TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB 50 JÁTÉKOSA 10. RÉSZ

10. RÉSZ: TOP 510. RÉSZ: TOP 5

Kétségtelenül a legnagyobbak között van a helyük mindannyiuknak!!!

A legtöbbet szereplő, a legtöbb gólt elérő, a legkeményebb, minden idők kapitánya és számomra a legjobb, aki egyben a legtechnikásabb is!!!

5. STEVE PERRYMAN - 1967-86

Az elnyűhetetlen csapatkapitány Stephen John Perryman 1951. december 21.-én született a nyugat-londoni Ealing-ben a család harmadik fiaként.

Iskolás korában már kitűnt a játékával és sorba álltak érte a csapatok, hogy hozzájuk igazoljon. A Spurs ezt úgy érte el, hogy meghívta a családot az 1967-es FA Kupadöntőre, ahol a Chelsea ellen nyertünk 2:1-re. Még nem töltötte be a 16 életévét, amikor már amatőr szerződést kapott, amit 17 éves kora előtt követett a profi szerződése, ami heti 6 fontot garantált neki.

17 éves korában 1969. szeptember 27.-én mutatkozott be a felnőttek között a Sunderland elleni hazai meccsen. Bill Nicholson folyamatosan építette be a csapatba, így Steve közben játszott a fiatalok között is. 1970-ben Graeme Souness-szel az oldalán megnyerték az FA Youth Kupát.

Számtalan rekord fűződik a nevéhez a klub történelemkönyvében!

Ő a legfiatalabb csapatkapitány, hiszen mindössze 20 éves volt amikor kiérdemelte a szalagot! 17 évig volt a felnőtt keret tagja és minden szezonjában lőtt gólt!!! A bajnokságban, az FA Kupában, a Ligakupában és a nemzetközi kupákban is neki van a klubon belül a legtöbb szereplése! Ebből következik, hogy ő a Tottenham történelmének legtöbbet szerepelt játékosa 866 mérkőzéssel amiken 39 gólt lőtt (a nem hivatalos meccseket is beleszámítva ez a szám 994 meccs és 51 gól!!!). 8 bajnoki szezont játszott le folyamatosan hiányzás nélkül! Az egyesület legtöbb trófeáját nyerő játékosa, hiszen rendelkezik 2 UEFA Kupa győzelemmel (1972, 1984), 2 alkalommal nyert Ligakupát (1971, 1973) és egymás után 2-szer emelhette fel az FA Kupát (1981, 1982) harmadik csapatkapitányként a kupa történetében!

1982-ben az újságírók megválasztják az év játékosának és abban az évben szerepel egyetlen egyszer a felnőtt válogatottban, amikor is az Izlandiak elleni felkészülési meccsen kapott 20 percet...

Ha szigorúan csak a technikai képességeket vesszük alapul, akkor labdaszerző középpályásként nehéz lenne ilyen magasságokba emelkedni, de a rengeteg rekordon kívül olyan emberi kvalitásokat mutatott fel, amik példaértékűek a mai napig!

Lojalitás, klubhűség, küzdőképesség és bajtársiasság! Életre szóló barátságokat kötött csapattársaival, akiket képviselt. Egyik legjobb példája volt ennek az 1984-es UEFA Kupadöntő második meccse. Az első meccsen "kisárgázta" magát, így nem játszhatott a Lane-en a visszavágón. Az UEFA csak annyi érmet hozott a döntőre, amennyi játékost az aktuális meccsre lehetett nevezni, így neki nem jutott volna, de Ardiles habozás nélkül nekiadta a sajátját!!!

1986-ban 35 éves korában igazolt el levezetni az Oxford United-hez, ahol csupán 2 hónapot játszott (17 meccs), majd még 1986-ban elfogadta a Brentford játékosedzői állását (67 mérkőzés). 1990-ben akasztotta szögre a cipőjét és lett főállású edző. 1990-93 között a Watford managere, majd Ardiles hívására 1993-94-ben a Spurs-nél manager asszisztens, 1994-95-ös szezonban a Norvég Start FC edzője, majd Japánba szerződik. 1996-2001 között dolgozik a Shimizu S-Pulse-nál (1999-ben az év edzőjének választották), majd egy évig a Kashiwa Reysol vezetőedzője. 2003-tól az Exeter City szakmai igazgatója.

A feleségével Kimmel együtt él Lympstone-ban. Négy gyerekük született Loren, Glenn, Elena és Jo.

2012. májusában életmentő szívműtétet hajtottak rajta végre, amiből azóta is lábadozik. Mielőbbi felépülést és jó egészséget Steve!!!

Legemlékezetesebb meccse az 1972-es UEFA Kupa elődöntő összefoglalója az AC Milan ellen:

4. GLENN HODDLE - 1975-87

Nagyon elfogult vagyok vele kapcsolatban! Számomra ő minden idők legjobb középpályása az egész világon!!!

A nyugat-londoni Hayes-ben született 1957. október 27.-én egy Tottenham szurkoló családban Glenn Hoddle.

1974. április 27.-én írta alá amatőr és 1975. április 8.-án profi szerződését, majd ezt követően 1975. augusztus 30.-án Cyril Knowles helyére állt be a Norwich elleni meccsen.

1976. április 21.-én volt először kezdő idegenben a Stoke City ellen egy tévéközvetítéses meccsen, amin két Shilton-nak lőtt góljával megfordította a meccset.

Testalkata nem volt szokványos, 183 cm-ével kissé mackósnak tűnt az alacsonyabb középpályások között, de a labdával úgy játszott, mint egy zenész a hangszerén. Méretei miatt eleve jól ütközött és sok labdát tudott szerezni, viszont ha már nála volt, akkor akár jobbal, akár ballal azt csinált vele amit csak akart. Egyaránt jó volt a rövid passzos játékban és a tért ölelő 40-50 méteres hajszálpontos indításokban. Remekül hozta helyzetbe társait, de ő maga is a klub történetében egyedülálló módón 100 gól fölé jutott középpályásként. A góljai (lásd mellékelt videók) önmagukért beszélnek! Láttok benne találatokat, jobbal, ballal, földről, kapásból, szabadrúgásból, akcióból, lőtt nem egy bombagólt és megalázót is. Ahogy Ossie fogalmazott, ő egy isten volt!

1975-1987 között összesen 490 mérkőzésen 110 gólt ért el. Kétszeres FA Kupa győztes (1981, 1982), valamint UEFA Kupa győztes 1984-ben.

Sokoldalúságára jellemző, hogy 3 alkalommal kényszerből kapust is játszott!!! A PL bevezetéséig csak két cserejátékost lehetett nevezni, akik között szinte soha sem volt kapus, ezért ha a hálóőr megsérült akkor egy erre minden csapatban külön edzett mezőnyjátékos állt a kapuba.

A háromoroszlános mezt 1979-88 között 53 alkalommal húzhatta magára és 8-szor volt eredményes.

30 évesen igazolt a Francia Monaco-hoz Arsene Wenger hívására, akikkel első évében bajnokságot nyert, majd 1991-ben Francia Kupát. Egyre többet volt sérült és 34 évesen elfogadta a Swindon Town játékos-manageri ajánlatát. A Swindon-t már a védelemből irányította első évében rájátszásban a harmadosztályból, a másodosztályba segítette. Két év alatt 71 mérkőzésen 2 gólt lőtt. 1993-ban elfogadta a Chelsea ajánlatát, ahol szintén pályára is lépett, két év alatt 39 meccsen egy gólt lőtt és FA Kupa döntőbe juttatta csapatát. 1995-ben 38 évesen lépett utoljára pályára.

Edzői karrierje csapnivaló! Egyetlen klubjával sem tudott felmutatni még 50%-os teljesítményt sem. Amennyire jó játékos volt, annyira gyenge edző és amennyire elegáns volt a pályán annyira egyszerű pályán kívül.

1996-99 között volt az Angol válogatott managere, ahonnan egy mozgássérült emberre tett nem éppen emelkedett nyilatkozata miatt miatt mondatták le. 1999-2001 között a Southampton-nal 42%-os teljesítményt ért el, majd jött a Tottenham! Messiásként várták, de mindössze egy vesztes Liga Kupa döntőt tudott felmutatni 2001-2003 között 39%-os teljesítménnyel. 2004-2006 között még ezt is sikerült alul múlnia a Wolverhampton-nal! 35%-os teljesítményt követően menesztették. A hírek szerint ezen a nyáron a Notthingham Forest szurkolói reménykedhetnek, hogy még sem ír alá, vagy változik a helyzet.

Tipikusan az az ember, aki születetten zseni játékosként, de pont azért, mert neki minden természetes nem tudja átadni tudását edzőként (pl. Matthaus, vagy Maradona) és ez sajnos párosul egy nem túl kifinomult jellemmel.

2008-tól saját nevével fémjelzett akadémiát indított Spanyolországban angol fiataloknak, melyet 2011-ben hazaköltöztetett Angliába.

Jöjjenek a képi bizonyítékok, hogy miért ő a legjobb:

3. DAVE MACKAY - 1959-68

A skóciai Edinburgh-ben született 1934. november 14.-én minden idők legkeményebb Tottenham játékosa David Craig Mackay.

Az egész család Hearts szurkoló volt (Mackay a mai napig annak vallja magát), így a fiatal Dave is itt kezdte a pályafutását. 19 évesen kapott profi szerződést és 1959-ig meglehetősen eredményes időszakot könyvelhetett el kedvenc csapatával (135 meccs/25 gól). 1955-ben és 1959-ben Skót Ligakupát, 1956-ban Skót Kupát és 1958-ban rekord eredménnyel (132:29-es gólaránnyal) Skót Bajnoki címet tudhatott magáénak. Az 1958-as VB-t követően került a Spurs látókörébe, de Nicholson a Swansea-ban játszó Mel Charles-t szerette volna szerződtetni a balfedezet posztjára, de ő az Arsenal-ba szerződött szerencsére, mert így Bill 1959. március 17.-én 32.000 Font ellenében a Lane-re csábította. Hazafelé a pályaudvarmesterrel elegyedett beszélgetésbe és amikor elmondta, hogy miért járt Edinburgh-ben a reakciókból tudatosíthatta magában, hogy egy igazi hőst szerződtetett.

Bill Nic nyilatkozta, ahogy megérkezett Mackay minden megváltozott és jobbá vált. Dave mindig és mindenben nyerni akart, legyen az edzésgyakorlat, vagy mérkőzés, vagy pénzérmével dekázás, amit a mellényzsebükbe rúgtak.

Egész pályafutása alatt (mind játékos és edző) 40 döntő mérkőzést játszott és mindegyiket megnyerte!!! Blanchflower volt a korszak csapatának az esze és Mackay a szíve. Hihetetlen győzni akarása átragadt a társaira is, nem ismerte és nem fogadta el a 100% alatti teljesítményt sem magától, sem mástól.

1963. decemberében a Manchester United elleni mérkőzésen két helyen tört el a lába, ami miatt 16 hetet kellett kihagynia, más játékosok ekkor abbahagyták a labdarúgást, de ő nem. Amikor levették a gipszet a bal lába közel 10 cm-rel volt vékonyabb, mint a jobb. Hosszú órákat töltött a konditeremben komoly súlyokat emelgetve a bal lábával, hogy minél előbb visszatérhessen! Talán el is siette egy kicsit, hiszen nem sokkal a visszatérést követően 1964. szeptember 12.-én a Shrewsbury elleni tartalék meccsen újra eltört a lába...

Mackay ebből is felépült és csapatkapitányként tért vissza a pályára! Jellegzetes kép róla (montázs középső kép) amikor a leedsi Billy Bremner grabancát kapta el. Erről azt nyilatkozta, hogy a kis provokátor pont a kétszer tört lábára tartott rá és ezért akár meg is tudta volna ölni, de időben közbeléptek a csapattársak és a játékvezető.

1959-68 között 318 mérkőzésen 51 gólt lőtt a Tottenham-ben. Bajnok (1961), KEK győztes (1963) és háromszoros FA Kupa győztes (1961, 1962, 1967)!

1968-ban Peter Taylor tanácsára Brian Clough szerződtette 5.000 Fontért a másodosztályú Derby County-hoz. Húzásuk annyira bevált, hogy rögtön megnyerték a bajnokságot és a Manchester City játékosával Tony Book-kal megosztva választották az újságírók az év játékosává!!!

1971-ig játszott a Derby-ban (122 meccs/5 gól), majd egy évig a Swindon Town játékosmanagere lett (26 meccs/1 gól).

1972-73 szezont már csak szakvezetőként vállalta, mégpedig a Nottingham Forest gárdájánál, majd visszatért a Derby-hoz, ahol a második évében megnyerte az elsőosztályú bajnokságot! Dolgozott még edzőként a Walsall-nál (1977-78), majd Kuvaitban 9 évig (1978-87), ahol 6 bajnoki címet és két kupagyőzelmet ért el. 1987-ben visszatért Angliába. 1987-89 között a Doncaster Rovers-t, majd 1989-91 között a Birmingham City-t irányította. Két évre Egyiptomba költözött, hogy két bajnoki címhez segítse a Zamalek-et, majd 1995-ben Katarban fejezte be edzői pályafutását.

A Skót nemzeti csapatban 1957-65 között csupán csak 22 alkalommal szerepelt és 4 gólt ért el, de ezek között volt két Anglia elleni győzelem is, amire rettentően büszke.

2012. júniusában mellkasi fertőzéssel került kórházba, amiből szerencsésen felépült!

Kívánjuk, hogy a Tottenham egykori "szíve" minél tovább dobogjon!!!

Még egy kicsi Hoddle és utána Mackay részlete a videóból:

2. JIMMY GREAVES - 1961-70

Garantálom, hogy az alábbi bekezdések semmi másról nem fognak szólni, csak a gólokról és a rekordokról!!!

A XX. század legeredményesebb angol gólgyárosa James Peter Greaves 1940. február 20.-án született a kelet-londoni Manor Park-ban (East Ham). Minden csapatában legyen az korosztályos, vagy felnőtt, klub, vagy válogatott góllal mutatkozott be!

Egy nyugat-londoni csapat - a Chelsea - csapott le először a tehetséges fiatal támadóra! 16 évesen állította fel első rekordját, amikor is a juniorok között egy év alatt 114 gólt lőtt!!! Nem volt meglepetés, hogy 17 évesen már a felnőtt csapatban játszott. 19 évesen már felnőtt gólkirály volt, amit megismételt 21 évesen is! Lenyűgöző négy szezont produkált a Kékeknél. 18 évesen 37 meccs/22 gól, 19 évesen 47 meccs/37 gól, 20 évesen 42 meccs/30 gól és 21 évesen 43 meccs/43 gól, összesen 169 mérkőzés/132 gól!!!

1960. novemberében a Manchester City ellen 20 éves és 290 napos korában érte el a 100. gólt, ami megdönthetetlen brit rekord a mai napig!!!

Utolsó meccsét a Chelsea-ben 1961. április 29.-én játszotta a Nottingham Forest ellen. Stílusosan búcsúzott hiszen ő lőtte a Kékek mind a négy gólját a 4:3-as meccsen...

1961. nyarán az AC Milan igazolta le. Az olaszoknál 12 meccsen 9 gólt lőtt, de csak pár hónapot volt ott, mert nem érezte jól magát Itáliában és ekkor csapott le rá Bill Nicholson. 99.999 Fontot fizetett érte, mert nem akarta ráhelyezni Jimmy-re azt a terhet, hogy ő legyen az első 100.000 Fontos játékos :)

1961. december 16.-án mesterhármassal debütált a Blackpool ellen (5:2 ide) a Lane-n! Ekkor vette kezdetét egy 9 éven át tartó gólgyártásnak, amit nagyon nehéz lesz valaha megdönteni!

1961-62 31 meccs 30 gól FA Kupa győzelem (gól a döntőben)

1962-63 49 meccs 44 gól KEK győzelem (2 gól a döntőben) (37 gól a bajnokságban, ami klubrekord), Angol gólkirály

1963-64 45 meccs 36 gól Angol gólkirály

1964-65 45 meccs 35 gól Angol gólkirály

1965-66 31 meccs 16 gól

1966-67 47 meccs 31 gól FA Kupa győzelem

1967-68 48 meccs 29 gól

1968-69 52 meccs 36 gól Angol gólkirály

1969-70 33 meccs 11 gól

Összesen 381 mérkőzésen 268 gólt lőtt, ami természetesen klubrekord! A nem hivatalos meccseket is beleszámítva 420 meccsen 360 találat!!!

Dave Mackay mondta róla: - Bárki vezeti a kapusra a labdát 50-50%, hogy berúgja, vagy sem. Jimmynél ez 100% volt!

Nem csoda, hogy a szurkolók nem lelkesedtek az 1970-es eladásáért. 54.000 Fontot és Martin Peters-t adták érte a Kalapácsosok. A dél-keleti szomszédnál két év alatt 40 meccsen már csak 13 gólig jutott. Első osztályú karrierjét 31 évesen 602 meccsen lőtt 422 góllal zárta.

Az Angol válogatottban 1959-68 között szerepelt 57 mérkőzésen, melyeken 44 gólt lőtt (3. legtöbb Charlton és Lineker van előtte). 1966-ban világbajnok, de a Franciák elleni csoportmeccsen lesérült és már nem lépett pályára a tornán...

1970-ben 30 évesen elindult Tony Fall oldalán a Rally világbajnokságon (London-Mexikóváros), ahol egy Ford Escort-tal a 6. helyen végeztek.

A 70-es években kezdett eluralkodni rajta az alkoholizmus. 1975-80 között négy kisebb csapatban is játszott (Brentwood, Chelmsford City, Barnet, Woodford Town).

Miután túljutott alkoholizmusán rendszeresen szerepelt különböző TV műsorokban. Feleségét Irene-t 1958. májusában vette feleségül, aki 4 gyereket szült neki: Lynn, Mitzi, Danny és Andrew, továbbá 10 unokája és egy dédunokája van.

2012. februárjában agyvérzést kapott, amit követően szerencsésen felépült. Sokáig szeretnénk köztünk tudni minden idők legjobb góllövőjét!!!

Greaves gólok több, mint 4 percben:

És 1965-ből egy 5:1-es győzelem egy nem gyenge Manchester United ellen:

1. DANNY BLANCHFLOWER - 1954-64

Minden idők kapitánya Robert Dennis Blanchflower 1926. február 10.-én született Belfast Bloomfield negyedében egy hajógyári munkás apa és egy női futballcsapatban középcsatárt játszó anya fiaként. A fiúk anyjuktól örökölték a foci szeretetét, hiszen öccse Jackie is profi labdarúgó lett és 1958-ig a Manchester United-ben játszott.

A háború kitörése után hazudott a koráról, hogy felvegyék a Királyi Légierőhöz (RAF). A sereg Skóciába küldte navigációt tanulni a St. Andrew's Egyetemre. A háborút követően Belfastban a Gallagher's cigarettagyárban dolgozott műszerész gyakornokként és Glentoran-ban játszott amatőrként 1949-ig.

Ekkor a Barnsley vette meg 6.000 Fontért, ahol csak két évet játszott (68 meccs/2 gól). Tudni kell, hogy Danny nem volt könnyű ember. Határozott elképzelései voltak a pályán belül és azon kívül is, amik miatt gyakran voltak nézeteltérései.

1951-ben az Aston Villa fizetett érte 15.000 Fontot. A Villában három év alatt 155 mérkőzésen lépett pályára és 10 gólt ért el. Nem elégítette ki őt a Villa ambíciója és játéka ezért eligazolási kérelmet adott be. Az Arsenal ugyan 40.000 Fontot kínált érte, de ő a Spurs mellett döntött (30.000 Font), mert jobban tetszett neki Rowe taktikája.

Rowe távozása után többször összekülönbözött Jimmy Anderson-nal és már a távozás gondolatával foglalkozott, amikor Bill Nicholson került a manageri székbe. Bill-lel remekül megértették egymást, sőt ő volt a pályán a meghosszabbított keze. Azt beszélték róla, hogy mindenkiről tudta, hogy mit kell neki mondania. Egyaránt értett a rövid és hosszú passzos játékhoz és mélységből igazi karmesterként irányította a csapatot és hozta helyzetbe a remek csatárokat.

1954-64 között 382 mérkőzésen lépett pályára, melyek közül 265 meccsen ő vezette ki a csapatot. 21 gólt szerzett, melyek többsége büntető volt, amit halálos nyugalommal tudott értékesíteni.

Bajnok (1961), kétszeres FA Kupa győztes (1961, 1962) és KEK győztes (1963), valamint két alkalommal választották meg az év játékosának 1958-ban és 1961-ben.

Az Északír válogatottban 1949-63 között 56 meccsen 2 gólt szerzett és ő volt az 1958-as VB-n szereplő csapat kapitánya is.

1964-ben 38 éves korában vonult vissza a játéktól és Bill edzői stábjában kapott szerepet. Bill őt szánta utódjául, de a vezetőség másként gondolta...

Dolgozott szakkommentátorként a tévében és írt szakcikkeket az újságokban, mígnem 1978-79-es szezonban felkérték északírországi szövetségi kapitánynak és ugyan ebben az időszakban lett a Chelsea managere is, de egyik helyen sem tudták a játékosok megvalósítani a kéréseit, ezért mindkét posztról távozott (a Chelsea ki is esett vele).

60 éves korában először Alzheimer kórt, majd Parkinson kórt diagnosztizáltak nála. 1993. december 9.-én teljesen leépülve egy tüdőgyulladás végzet vele londoni házában. Isten nyugosztalja a Tottenham örökös kapitányát!!!

Egy "bányászlány" mesél Danny fiatal éveiről:

A hivatalos videó vége: