A TOTTENHAM TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB 50 JÁTÉKOSA 2. RÉSZ

2. RÉSZ: 45-41.2. RÉSZ: 45-41.

A második részben egy kapus, két védő, egy-egy középpályás és csatár kerül terítékre.

Azzal kapcsolatban már lehet vitázni, hogy ő közülük jogos-e mindenki részvétele a listán?!

45. RALPH COATES - 1971-78

Az egykori közönség kedvenc nem csupán különös hajviselete miatt lett népszerű, hanem a megalkuvást nem tűrő hozzáállása miatt is!

Hajkoronája Bobby Charlton-éhoz volt hasonlatos, sokszor mikor lendületbe jött tarajként lebegett a feje fölött. A jó kedélyű jobbszélső - aki a Burnley legendája is - 1946. április 26.-án született Durham megyében Sunderland közelében fekvő Hetton-le-Hole településen. Jack Hixon a Burnley megfigyelője 15 éves korában csapott le rá és 17 évesen írta alá az első profi szerződését. 1964. decemberében 18 évesen góllal debütált a felnőttek között a Leicester City elleni 2:0-ás bajnokin. Egészen 1971-ig szolgálta a klubját, amikor kiestek az első osztályból, ekkor Bill elutazott érte és akkori rekord összegért 190.000 Fontért csábította a fővárosba.

Coates ekkor már négyszeres válogatott volt, kerettagként megjárta az 1970-es mexikói világbajnokságot is, de bármilyen meglepő a sikeres spurs-ös karrierje sem segítette további "sapkához"...

Liliomfehér mezben először 1971. augusztus 14-én lépett pályára a Wolves ellen, amit 247 mérkőzés követett, melyeken 24 gólt szerzett.

Legemlékezetesebb meccse az 1973-as Liga Kupa döntő volt, amit ugyan a padon kezdett, de John Pratt sérülése miatt már az első félidő 15. percében a pályára került és ő lőtte a győztes gólt!!!

Két UEFA kupa döntőn szerepelt a csapattal (1971-72 és 1973-74), melyek közül az elsőn ő is magasba emelhette a trófeát.

1978 nyarán kölcsönbe került egy fél évre az ausztrál St. George's-hoz, majd a Leyton Orient-hez igazolt. 1980-ban vastaps közepette lépett a Turf Moor gyepére amikor a Burnley az Orientet fogadta a másodosztályban.

1982-ben hagyta abba a profi futballt, de még játszott amatőr szinten a Hertford Heath, Ware és a Nazeing csapataiban, sőt 59 éves koráig játszott a Sunday League-ben.

A chelmsfordi és a Boreham Wood-i szabadidőközpontot irányította a civil életében és rendszeresen részt vett a Spurs rendezvényein.

2010 decemberében került agyvérzéssel kórházba és 17.-én sajnálatos módon elhunyt.

A DVD-n szereplő filmrészlettel szeretnék rá emlékezni:

44. RAY CLEMENCE - 1981-87

Ő az első játékos akinek a listára kerülését én nem tartom indokoltnak!

Legendának ugyan legenda de sokkal inkább a Liverpool-é és Angliáé, mint a Tottenham-é! És miért? Ezt most kifejtem:

1948. augusztus 5.-én született Skegness-ben (egy évvel idősebb óriási vetélytársánál Peter Shilton-nál).

17-19 éves kora között 48 meccsen lépett pályára a Scunthorpe United-ban, ahonnan Bill Shankly szerződtette 18.000 Fontért a Poolba.

A vörösöknél 14 év alatt 470 meccsen őrizte a kaput. Nyert 5 bajnoki címet, 1-1 FA és Liga Kupát, 3 BEK-et, 2 UEFA kupát és 1 Európai Szuperkupát. Bruce Globbelaar érkezése után már nem tartott rá igényt a Liverpool, így 300.000 Font ellenében leigazolta a Spurs.

A nálunk töltött 7 év alatt 240 alkalommal állt a kapufák közé és velünk is szerzett egy FA kupát (1982) és egy UEFA kupát (1984), habár az Anderlecht elleni döntőn nem szerepelt sérülés miatt, így Tony Parks vált hőssé.

A válogatottsági rekordot tartó Shilton mellett 1972-84 között 61 alkalommal szerepelt háromoroszlános mezben.

Visszavonulása után a Totteham edzői csapatának lett a tagja, mint kapusedző, majd 1994-96 között a Barnet csapatát irányította. 1996 után a nemzeti csapat kapusedzője.

Valamire való Spurs-ös videót nem találtam róla, így következzenek a válogatott béli bravúrjai:

43. GARTH CROOKS - 1980-85

Jamaicai származású szülők gyerekeként született 1958. március 10.-én Stoke-ban. A villámléptű csatár (jamaicai felmenőkkel nem nehéz gyorsnak lenni...) helyben lett elsőosztályú játékos 18 évesen a Stoke City-ben, ahol négy év alatt 147 mérkőzésen 48 gólt ért el és 4 alkalommal meghívták az U21-es válogatottba is, itt 3 gólt ért el.

1980-ban igazolt a Tottenham-hez 650.000 Font ellenében. Steve Archibald-dal alkottak ütőképes támadósort. 4 év alatt 125 meccsen 48 gólt lőtt (volt egy 8 mérkőzéses sorozata, amikor minden meccsen eredményes volt!), de megsérült és a pótlására érkezett Alan Brazil-t már nem tudta kiszorítani, így az 1984-85-ös szezonban a Manchester United-hez került kölcsönbe, ahol 7 találkozón kétszer köszönt be. A klub 1985-ben eladta a West Bromwich Albion-nak ahol két évet töltött (40 meccs/16 gól), majd a Charlton-ban játszott további 3 évet (56 meccs/15 gól) de a folyamatos sérülések miatt 1990-ben visszavonult.

UEFA kupa győztes 1984-ben, valamint részese volt az 1981-es és 1982-es FA Kupát nyert csapatnak, sőt az 1981-es döntőn gólt is lőtt. Ezzel kapcsolatban több forrás is úgy ír, hogy ez volt az első, színes bőrű játékos által szerzett gól a döntők történetében, de ezt 15 évvel megelőzte az 1966-os döntőn az Everton színeiben játszó Mike Trebilcock által szerzett dupla a Sheffield Wednesday elleni győztes fináléban.

Egy dologban azonban tényleg az első színes bőrű volt, mégpedig 1988-ban őt választották a Profi Labdarúgók Szövetsége elnökének, melyet visszavonulásáig töltött be. Jelentős szerepet vállalt a rasszizmus elleni harcban is.

1992-től a médiában dolgozik elemzőként, 1998-ban megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét (OBE). Jelenleg is hetente ír cikket a BBC-nek.

Az 1981-es FA kupa megismételt elődöntőjében két gólt lőtt a Wolves ellen:

42. MEL HOPKINS - 1952-64

Egy wales-i bányász fiaként született 1934. november 7.-én Ystrad Rhondda településen (most örülök, hogy nem hangoskönyvet készítek).

15 évesen csapott le rá a Spurs és még nem töltötte be a 18-at amikor bemutatkozott 1952. októberében a Derby ellen. Az 50-es évek legjobb szélső hátvédjeként tartották számon, aki a bal oldalon szívesen tört előre és pontosan adott be.

A wales-i válogatottal megjárta az 1958-as svédországi világbajnokságot, ahol a későbbi győztes brazil csapat szerencsével verte őket a negyeddöntőben. A "sárkányos" mezt 1956-63 között 34 alkalommal viselte.

Pályafutásának megszakadása is egy nemzeti mérkőzéshez köthető. 1959. novemberében a skótok fogadták a wales-i csapatot a Hampden Parkban és egy beadást követően úgy összefejelt Ian St. Johnnal, hogy teljesen összetörte az orrát és az arcát. Közel két évbe telt a felépülése!!! Már többször is pályára lépett az 1961-es duplázó idényben, így bajnoknak és kétszeres FA kupagyőztesnek is mondhatja magát (1961, 1962), sőt a keret tagja volt az 1964 KEK győzelem idején is.

Balszerencséjére Ron Henry olyan kitűnően játszott a helyén, hogy már nem tudta visszaszerezni a pozícióját. 1964-ben Cyril Knowles érkezésével végleg megvált tőle a Klub. 12 év alatt 240 mérkőzésen vett részt, és mezőnyjátékosként ő az egyedüli aki átlépte a 200 szereplést és nem lőtt gólt, de szerintem így is csak megköszönni lehet neki amit a csapatért tett.

További állomásai a Brighton & Hove Albion (1964-67 58 meccs/2 gól), a Canterbury City (1967-69) és a Bradford Park Avenue (1969-70).

2010. október 18.-án hunyt el hosszú betegség után Worthing-ben.

Pelé gólja a fennemlített VB negyeddöntőn, amivel a Brazilok 1:0-ra nyertek (Hopkins 3-as mezben látható a kapu előtt). Állítólag Mel ezen a meccsen leradírozta a legendás Garrinchát!

41. RON HENRY - 1953-66

1934. augusztus 17.-én született Kelet-London Shoreditch negyedében.

19 évesen 1953-ban kapott a Spurs-től amatőr szerződést, majd két év múlva már profi szerződéssel a zsebében debütált 1955. április 12.-én a Huddersfield elleni idegenbeli meccsen, mint középső védő, de folyamatosan képezték át balhátvédnek.

Ahogy a listán az életben is egymást "követték" Hopkins-szal és a walesi sérülését követően (1958-tól) hat éven keresztül kirobbanthatatlan lett a csapatból (1962-ig egyetlen meccset hagyott csak ki sérülés miatt).

Az egyesület legnagyobb sikereinek tevékeny részese volt. 1961-ben bajnok, kétszeres FA Kupa győztes (1961-ben a döntő legjobbjának választották!!!), majd tagja Anglia első nemzetközi kupagyőztes csapatának (KEK 1963). 287 mérkőzésen 1 gólt lőtt, még pedig 1965 februárjában a Manchester United-nek a Lane-en.

32 éves korában vonult vissza és a Tottenham-en kívül soha nem szerepelt más egyesületben!!! A válogatottban csupán egyszer kapott szerepet 1963. február 27-én Párizsban a franciák ellen.

Egészen 2006-ig segítette az egyesület utánpótlás-képzését, de jelenleg súlyos Alzheimer kórban szenved. Már sajnos azt sem tudta felfogni, amikor idén az FA Kupában unokája, Ronnie Henry (aki szintén Spurs nevelés) a Stevenage színeiben lépett pályára imádott klubja ellen...

Legjobb meccséről az 1961-es FA Kupa döntőről készült összefoglaló:

A videó 46-43.: