Csak higgadtan: Arse - Spurs 2-3

Másfél nappal a hosszú ideje várt, de annál élvezetesebb idegenbeli derby-győzelemet követő földöntúli örömtenger után, immáron lehiggadva, teljes ítélőképességünk tudatában jöjjön egy kis visszafogott reflexió.Másfél nappal a hosszú ideje várt, de annál élvezetesebb idegenbeli derby-győzelemet követő földöntúli örömtenger után, immáron lehiggadva, teljes ítélőképességünk tudatában jöjjön egy kis visszafogott reflexió.

Szóval innen már tuti bajnokok vagyunk - nem tudom elképzelni, hogy a szezon végéig legyen vesztes meccsünk - és őszintén szólva a döntetlenek lehetőségének megszellőztetése is nyilvánvaló reakciós provokáció. A BL-, ill. az FA-korsó szintén szinte már a Lane vitrinjében gyűjti a port. Ha továbbra is két lábbal a földön járunk, akkor semmi gond nem lehet.

A fenti szarkazmus-gyakorlattal nem ünneprontó akaram lenni, csak remélem, hogy a csapatnak nem az lesz a következő lépése, mint az Inter elleni oktatást követően volt. A BL-címvédő legyalulása után ugye Boltonban kitömettük magunkat - most szerdán pedig a Bundesligában iszonyatosan szenvedő Werder Bremen ellen kell bebiztosítanunk, hogy maradjon izgulni valónk az egyenes kieséses szakaszra is.

De ne fussunk ennyire előre. Majd holnap aggódunk a Werder miatt. Most nézzük mi is történt szombaton, mert így hétfő délután mi sem esik jobban!

Aki még nem látta Lineker és cimborái BBC-s összefoglalóját az megtalálja itt.

Nehéz mit mondani egy ilyen meccsről! Sok felé lehet hallani, ahogy szajkózzák a szajkók, hogy az első félidőben eldönthette volna a meccset az Arse. Ez részben igaz: voltak elpuskázott lehetőségeik a két gólon túl. De a két gól kétségkívül nagyon szerencsés körülmények között született a szempontjukból - illetve mondhatnánk úgy is, hogy Gomes és Hutton hatalmas hibái vezettek odáig.

Nézzük az első gólt: Fabregas Hollywood-passza Nasrinak nagyon szép volt, meg kell hagyni, a franciától viszont Adebayor módjára pattant el a labda, Gomes-nek játszi könnyedséggel kellett volna felnyalábolnia a pöttyöst. Sőt még Assou-Ekotto is kiérdemelt magának egy páros lábbal picsán rúgást amiért nem tapadt Nasrira végig.

A második gól: Pavljucsenkó megment egy előreívelést at Arse alapvonalán attól, hogy kirúgás legyen - csakhogy éppen egy hazai játékosnak menti meg a balga orosz! Ezek után az elöl ragadt középpályán gyorsan átpasszolják a labdát, Hutton viszont evileg pozícióban lenne, de csak cammog a hasát simogatva Arsavin irányába (a Holloway-fejű skót védelmében annyit el kell mondani, hogy a gólt megelőző támadásunknál bodicsekelte Song a középpályán és lenn is maradt jóideig). A mi jó Alanzinhónk Stephen Hawkins Univerzumának minden terét és idejét az orosz rendelkezésére bocsátotta, aki van olyan játékos hogy egy ekkora ajándékot kihasználjon - pontos beadás, egyszerű gól.

Ezen a ponton én is attól tartottam, hogy kapunk a kapunkba még vagy kettőt. Viszont az is igaz, hogy nem arról szólt a meccs, hogy az Arse támadott mi pedig védekeztünk: az első 45 percben volt négy szögletünk és négy kapuralövésünk is, és emellett több olyan szituáció is kialakult amely komoly gólhelyzettel kecsegtetett az Arse kapuja környékén. Viszont ezzel együtt az is igaz, hogy teljesen megérdemelt volt a szünetre összeszedett hátrány - de látszott, hogy lehet még itt keresnivalónk.

Hálistennek Redknapp is így gondolta, ezért szélső helyett hozott csatárt és tulajdonképpen ezzel meg is nyertük a meccset. Lennon és Bale az első félidőben nagyon közel maradtak a partvonalhoz, szünet után Bale gyakran váltott középre - és ez újra gólt hozott, csakúgy mint áprilisban! A gyors szépítő gól után egyre-másra jöttek a helyzetek (mindkét oldalon) és csak az volt a kérdés melyik csapat tudja jobban kihasználni ezeket.

Bale-o gólja

Assou-Ekotto előrefavágott labdája tökéletesen kimért indítása Defoe és Clichy kettőse felé száll - Jermain 170 centis daliás termetével köztudottan a Levegő Ura, így magától értetődő módon megcsúsztatja a labdát van der Vaart felé, aki három védő gyűrűjében valahogy megszelídíti azt és Gareth Frank Bale elé tálalja, aki egy habkönnyű, bifidus essensis-szel telített mozdulattal maga elé teszi és azon nyomban balkülsővel el is simogatja a hosszú sarokba.

Gyönyörű dolgok sora ment végbe a gólhoz vezető pár másodperc alatt. Assou-Ekotto egyébként még egyszer majdnem adott egy tökéletes 60 méteres labdát Defoe-nak, de akkor Clichy megakadélyozta, hogy Jermaine-ünk egyedül kapura törjön.

Ja, és ahogy az ábra mutatja, Bale szeret minket.

Van der Vaart gólja

Itt képelemzés jön. A sorfal a Tottenham legendájának, Danny Blanchflower-nek a tlálmánya, ezért következzen egy kis sorfal-kritika. Lássuk:

Kezdjük balról jobbra! Ferike oldalra fordulva alkarbizsergést megvető bátorsággal védelmezi Samah alkarját a bizsergéstől. Fel is menthetjük tehát a honvágytól gyötört katalánt, mivel ha ő nem olyan hülye, hogy beleüssön a labdába, akkor ott van a marokkói karja is biztosításképp. Alex Song a következő a soran - ő bemutatja, hogyan kell sorfalban téglának lenni: kezek hátul, szemek behunyva, a test merőleges a labdára, ha eltalálja a labda, akkor örül, hogy segített ezzel is a csapatnak. Megráznánk a kezét, ha nem huppant volna le elénk az egyetlen szabad helyre az utolsó éjszakai pest-tarjáni járaton. Amivel el is értünk az erkölcs és büszkeség frank bajnokához, Samir Nasrihoz - neki mindkét keze a labda útjában (az egyik megbocsátható módon), viszont a labdától való félelmében felsőtestét úgy poyicionálja, hogy lyukat képez vele a sorfalban. Denilson minden, sorfalban elkövethető lehetséges hibát elkövet: kezek a magasban, test kifordulva, kicsit hátra is dőlve. Ahhoz is hülye, hogy tégla legyen. Leülhet, egyes. Arsavin elég messze van a lada útjától ahhoz, hogy megússza a szigorú feddést, mindenesetre az ő karjai is furcsa helyzetben vannak és a hobbit-termetű orosz még össze is húzza magát ahelyett, hogy a blokkolás szent küldetését tartaná szem előtt.

Younes "Kaboom" Kaboul gólja

A francia marokkói óriás már második gólját szerzi az Arsenal ellen - az elsőt még Pompey-színekben szerezte egy vesztett meccsen. Most egyedül elnyomta az egész Arsenal védelmet és még Fabregast és van Persie-t is:

Jó kérdés, hogy Squillaci, Song, Koscielny és Denilson kire figyelt... Mindenesetre jár a dícséret van der Vaart-nak aki tökéletes labdát küldött középre - Kaboulnak csak egy ici-pici érintést kellett applikálnia. De ótvar egy mez az Fabianskin.

Billy the Kid

Itt is többet mond egy kép minden szónál:

Ez Gallas a lefújás pillanatában. Alig áll a lábán, már a 80. perc környékén le akarta cserélni Redknapp, de Gallas hallani sem akart erről. A végén a nagy ünneplés árnyékában besántikált az öltözőbe és csak annyit mondott egy újságírónak, hogy örül és megy játszani a kislányával. Aztán még azt is mondta, hogy Nasrit meg kell érteni, mert még fiatal, de a gúnárra nézve sajnálatos ami történt. Végül megjegyezte, hogy szerinte meglepően enyhén bántak vele az Arse-szurkolók meccs alatt. The Voice of Reason. Alig hiszek a fülemnek. :)

A NAP VICCE

Ahogy sejtettem, Redknapp elsődleges célja a poénkodás volt, amikor Gallas-ból hirtelen csékát csinált erre a meccsre:

"I thought about making him captain on Friday as I thought Nasri might be captain for them. So they would have to shake hands and then we could get them in a room before the game and William could bash him up or something! I made William captain because he would be coming back to Arsenal and it was a good gesture."

("Pénteken jutott eszembe, hogy kapitányt csinálok Gallas-ból, mert azt hittem Nasri lesz náluk a csk. Így muszáj lett volna kezet fogniuk és a meccs előtt bezárhattuk volna őket egy szobába és William kiverhette volna egy-két fogát, höhöhö! Azért választottam Gallas-t kapitánynak mert most tért vissza az Arsenal-hoz ellenfélként, és ez egy jó gesztus volt.")

Persze a kapitányság olyan jól sikerült, hogy most már az a veszély is fennáll, hogy nem szombaton láttuk utoljára Billy-t ebben a szerepkörben. Elsősorban persze King, Dawson és Huddlestone sérülése miatt. Dehát annyi baj legyen, szombaton végülis példamutatóan viselkedett a srác.

Álljon még itt egy örömködős kép a végére egy újabb megfizethetetlen van der Vaart pofával. Köszönjük még egyszer mindenkinek! YIDS!