Viola - Giglio Bianco

Megkezdődik a szezonunk eddigi legfontosabb négy napja. Ma eldől, hogy versenyben maradunk-e a nehezebbik, BL-kvalifikációval kecsegtető sorozatban, vagy marad a marginálisan talán sanszosabb, de még mindig baromi nehéz, PL-en keresztüli selejtezőbe jutás. Bónusz nehezítésként minden játékosunk fülében ott lesz egy kisbogár, amelyik a vasárnapi wembley-beli kiruccanásról regél édes és figyelemelterelő gondolatokat. Szóval első ránézésre nem mi vagyunk az esélyesek. Pláne az első meccs eredményének - és második félidei játékának tudatában. Ellenben az európai kupaszerepléseink leglelkesítőbb meccsei közül kettő is hasonló helyzetben esett meg - bár kicsit vészjósló módon, mindkét alkalommal búcsú lett a vége, még ha emelt fővel is szolgáltattuk vissza a kulcsot a recepciósnak. Az első alkalom még I. Vörösképű Henrik uralkodása idején történt, amikor is a Sahtar Donyeck volt az ellenfél - az első meccsen 2-0-ás vereséget szenvedtünk Kelet-Ukrajnában. A visszavágóra pedig történesen a legutóbbi Ligakupa-döntőnk előtt négy nappal került sor, 2009. február 26-án. 'arry nem szarozott, kiküldött egy olyan csapatot, amiben Gunter, Chimbonda, Gilberto, Obika, dos Santos, O'Hara, Frazier Campbell, Bostock és Parrett is pályára léphetett. Az ellenfélnél bezzeg Willian, Fernandinho és Srna is kezdett. Ehhez képest olyan támadófocit rittyentett ez a Piszkos Tizenegy a pályára, hogy az ukrán-brazilok alig győzték kapkodni a fejüket. Szünet előtt simán ledolgozhattuk volna a hátrányt, de gól nélkül maradtunk, hogy a szünet után egy bombasztikus dos Santos-góllal végleg a hidegrázást hozzuk Lucescu tanítványaira. Sajnos az igazi bravúr nem jött össze, sőt a 86. percben még ki is egyenlítettek a Bányászok, de ettől még igazán üdítő élmény volt ez a visszavágó.Megkezdődik a szezonunk eddigi legfontosabb négy napja. Ma eldől, hogy versenyben maradunk-e a nehezebbik, BL-kvalifikációval kecsegtető sorozatban, vagy marad a marginálisan talán sanszosabb, de még mindig baromi nehéz, PL-en keresztüli selejtezőbe jutás. Bónusz nehezítésként minden játékosunk fülében ott lesz egy kisbogár, amelyik a vasárnapi wembley-beli kiruccanásról regél édes és figyelemelterelő gondolatokat. Szóval első ránézésre nem mi vagyunk az esélyesek. Pláne az első meccs eredményének - és második félidei játékának tudatában. Ellenben az európai kupaszerepléseink leglelkesítőbb meccsei közül kettő is hasonló helyzetben esett meg - bár kicsit vészjósló módon, mindkét alkalommal búcsú lett a vége, még ha emelt fővel is szolgáltattuk vissza a kulcsot a recepciósnak. Az első alkalom még I. Vörösképű Henrik uralkodása idején történt, amikor is a Sahtar Donyeck volt az ellenfél - az első meccsen 2-0-ás vereséget szenvedtünk Kelet-Ukrajnában. A visszavágóra pedig történesen a legutóbbi Ligakupa-döntőnk előtt négy nappal került sor, 2009. február 26-án. 'arry nem szarozott, kiküldött egy olyan csapatot, amiben Gunter, Chimbonda, Gilberto, Obika, dos Santos, O'Hara, Frazier Campbell, Bostock és Parrett is pályára léphetett. Az ellenfélnél bezzeg Willian, Fernandinho és Srna is kezdett. Ehhez képest olyan támadófocit rittyentett ez a Piszkos Tizenegy a pályára, hogy az ukrán-brazilok alig győzték kapkodni a fejüket. Szünet előtt simán ledolgozhattuk volna a hátrányt, de gól nélkül maradtunk, hogy a szünet után egy bombasztikus dos Santos-góllal végleg a hidegrázást hozzuk Lucescu tanítványaira. Sajnos az igazi bravúr nem jött össze, sőt a 86. percben még ki is egyenlítettek a Bányászok, de ettől még igazán üdítő élmény volt ez a visszavágó.

A másik hősies kiesés tavaly esett meg velünk, amikor a Benfica elleni hazai 1-3 után Sherwood megintcsak egy kifejezetten tartalékos csapattal utazott Portugáliába, és így került egy Sigurdsson-fejesgólt megakadályozó kapusbravúrnyi közelségbe a hátrány ledolgozásához. 2-1-re vezettünk ekkor Chadli duplájával. A vége megint iksz lett egy tizenegyesből bekapott utolsó perces góllal, de azért jó volt az irtózatosan nagyarcú Jesús-edzőnek megmutatni, hogy hol lakik az úristen.

Ez a mozdulata is gólt ért volna.

Mindkét alkalommal kiesés volt a vége, sőt - a Shakhtar elleni búcsút követően a Ligakupa-döntőt is elvesztettük a Céronya-vezérelte ManU-val szemben. (A nagyon kiegyenlített 0-0 után botrányosan szar tizenegyeseket lőttek aranylábúink.) Most jó lenne, ha a hősies teljesítmény mellé jutalom is párosulna a legjobb 16 közé jutás képében. Nem lehetetlen küldetés, de intő jel, hogy a Fiorentina otthonában még gólt sem szereztek az eddigi angol vendégek. Gól nélkül ugye automatikus a kiesés, tehát mindenképp olyat kell tennünk, ami sosem volt, ha komolyan gondoljuk a továbbjutást.

Az első meccs első félidejében lőhettünk volna vagy hármat - szóval nem is feltétlenül kell változtatnunk a felálláson. Ha hasonlóan tudunk indítani, akkor össze fog jönni a siker. Szerintem. De azért valószínű, hogy hazai pályán a Fiorentina sem fog olyan visszafogottan kezdeni, mint Londonban. Tehát jó meccsre számítok - a végkimenetel szempontjából nem mernék semmiféle találgatásokba bocsátkozni, mert hazudnék, ha azt mondanám bármiféle magabiztosság bujkálna bennem.

Lloris

Chiriches - Fazio - Vertonghen - Davies

Stambouli - Bentaleb

Lamela - Eriksen - Chadli

Soldado.

Let's get at 'em!!!!!!!!

COME ON YOU SPUUUUUURRRRRRRSSSSSSS!!!!!!!!!!!!!