Szappanopera-függő tini mint „női Phelps”?

Nem lehet azt mondani, hogy a kis Katie Hoff tehetségtelen gyerek volt. Már ötéves korában hozzászokott az ipari mennyiségben ömlő mütyürkékhez, meg a rengeteg alumíniuméremhez, amelyek a hetente megnyert úszóversenyekkel jártak együtt.

Miután családjával 14 esztendősen a környékre költözött, középiskolás korában egy klubban (North Baltimore Aquatic Clubban) készült helyi születésű zseniális honfitársával, Michael Phelpsszel, akinél négy évvel fiatalabb, s akinek a pályafutását négyéves fáziskéséssel követte.

Mike 15 volt, amikor bemutatkozott az olimpián, és Katie is – csakhogy az előbbi Sydneyben, utóbbi pedig Athénban. És ahogy Phelps sem hagyott maradandó nyomot maga után, Hoff sem.

Noha egy hónappal 2004 csúcsviadala előtt a válogatón a szezon legjobbját úszta, a 400 vegyest úgy elszúrta, ahogy kell, még a B-döntőbe se tudta beszenvedni magát. A célba érés után, megpillantva az idejét, sokkos állapotba került, és visszaadta az aznapi ebédjét. Mármint elfogyasztott állapotban...

A 200 vegyesre úgy-ahogy összeszedte magát, becsusszant a fináléba, ahol hetedik lett. „Akkor ez az eredmény erőt adott a folytatáshoz. Legalább önmagam számára bebizonyítottam, hogy az elithez tartozom” – mondta.

Olyannyira oda, hogy egy évre rá, 2005-ben, a montreali világbajnokságon már három aranyérmet szerzett – utána tízéves reklámszerződést írt alá az úszófelszerelések piacvezetőjével; ilyen hosszú időre korábban senkivel sem kötött megállapodást a dresszgyártó cég! –, és a produkciót 2007-ben megismételte Melbourne-ben. Charm City – Sármos város, ahogy Baltimore-t az Egyesült Államokban becézik – büszke volt két fenomenális úszójára.

Az újabb ötkarikás erőpróba előtt pedig Omahában ugyanúgy öt egyéni számban – a két vegyesben és 200-tól 800 méterig gyorsúszásban – kvalifikálta magát Pekingre, ahogyan példaképe, Phelps. Az igazán nagy bravúrt július elején vitte véghez Katie: előbb 1:55.88 perccel megnyerte a 200 méter gyorsot, majd egy picike pihenő után 200 vegyesen is amerikai csúccsal (2:09.71) diadalmaskodott, méghozzá a régi rekorder előtt.

„Katie igazi telivér. Húsz perc alatt véghezvinni a kétszáz gyors, kétszáz vegyes duplázást, s közben mindkét számban országos csúccsal győzni – ez őrület! Nem hiszem, hogy akad még úszónő a világon, aki erre képes lenne” – ámuldozott a felülmúlt Natalie Coughlin. És akkor már benne volt a „zsákban” a 400 méter vegyes pár napos világrekordja is…

Hoffnak hat arany elhódítására nyílt sansza a kínai játékokon – azért kevesebbre, mint a nyolcra törő Phelpsnek, mert az öt egyéni száma mellett, a hosszabb távokra való specializálódása miatt, három helyett neki csak egy váltólehetőség, a 4x200 méter jutott.

Miközben aztán Michael mindent letarolt és az egész földkerekség róla beszélt, csapattársnője az első számában elbukta az említett, még friss világcsúcsát (pontosabban az ausztrál Stephanie Rice visszavette azt), majd másnap szintén 400-on, ám ezúttal gyorson – mindössze hét századdal, de – kikapott a meglepetésbajnok brit Rebecca Adlingtontól. Akad, aki szerint ezek az eredmények tettek rosszat az önbizalmának és vetették (még jobban) vissza.

Újabb két nap elteltével mindenesetre országos csúccsal sem került dobogóra 200 gyorson, majd hetven perccel később 200 vegyesen megint negyedik lett... Azaz megismételte a válogatón is összehozott gyors duplázást, csak éppen hárommal rosszabb pozícióban...

Ekkor már komolyan szóba került, hogy talán rossz volt a formaidőzítése, ám az edzője, Paul Yetter cáfolta ezt, megdicsérte tanítványa produkcióját, és azt mondta, 800-on majd csodásan fog szerepelni Katie. Ehhez képest – közbeiktatva a váltóval begyűjtött „mindössze” bronzérmet – a leghosszabb táv előfutamának második felében a leányzó erősen visszaesve bő 8 másodperccel elmaradt a saját legjobbjától és nem is folytathatta…

Csalódással vágott tehát neki a felnőttéletnek, a felsőfokú tanulmányainak a baltimore-i Loyola College-ban. Személyiségéről azonban már a megelőző időszakból képet adott az NS 2008. július 8-án készülő számának összeállítása, hiszen Katie Hoff lelkes blogger (volt legalábbis akkoriban), így internetes naplóját lapozgatva bepillantást nyerhettünk egy korunkbeli amerikai tini gondolatvilágába.

Habár a hatszoros világbajnok, az Egyesült Államok olimpiai bizottsága által két ízben is az Év sportolójának megválasztott úszó attól az ősztől majd újságírást tanult, ízléséről sokat elárultak a blogbejegyzései. Ízelítőül néhány gyöngyszem.

2008. január 14.: „Srácok, mennyi minden történt velem, mióta legutóbb találkoztunk! Képzeljétek, karácsonyra megkaptam DVD-n a Narancsvidék mind a négy évfolyamát, összesen kilencvenkét epizódot. Nem akarom elhinni! Ha mindent ki akarok zárni a fejemből, ha relaxálni akarok, akkor beteszem valamelyik folytatást a lejátszóba, és elmerülök az élvezetben. Ha valami dráma történik az életemben, megnézek egy Narancsvidék-részt, és komolyan mondom, abban akkora drámák vannak, hogy a való élet kutya füle ahhoz képest. Esküszöm nektek, minden epizód végén potyognak a könnyeim…”

2008. március 17.: „Képzeljétek, elmentem megnézni a Horton című rajzfilmet, és rettenetesen élveztem. Az egyik figura hangja Jim Carrey volt. Mindenkinek tudom ajánlani!”

2008. június 17.: „Hát itt a borotvaszezon! Ez azt jelenti, hogy jönnek a versenyek – szőrteleníteni kell magunkat –, és ilyenkor semmire sincs ideje az embernek. Ezért az elmúlt hetekben alaposan feltankoltam magam élményekkel. Éjjel-nappal néztem a tévét, filmeket, DVD-ket. A Szex és New York három teljes évfolyamán átrágtam magam Kailey barátnőmmel, mondhatom, élveztük a sorozatot. Néhány hete vettem egy lakást, be is bútoroztam egy 46 hüvelyk képernyő-átmérőjű plazmatévével, amely egy pillanatra sem pihen. Sirály ez a kégli, végre távol vagyok a szüleimtől, kedvemre tévézhetek, ahogy a csövön kifér.”

Hogy is írta egykoron Alekszandr Gribojedov? Az ész bajjal jár. Hoff kisasszonyra tehát nem leselkedik sok baj az életben… Viszont a jelek szerint felnőttkori sportsiker sem sok. Mert egy dolog az IQ-kérdés, attól még lehet valakiből derék ember, és hogy témánknál maradjunk: pályafutását kiteljesítő, eredményes versenyző.

Ő azonban a pekingi kudarca után a 2009-es világbajnokságra már ki se jutott, s bár a 2011-es vb-n társaival rutinból összehoztak egy aranyat 4x200-on, Londonba, azaz a harmadik olimpiájára már szintén nem tudta kvalifikálni magát. És még csak most 23 éves…

Nem véletlenül mondta azt a médiának célozva – még a 2008-as játékok előtt – Bob Bowman, az úszótörténelem legnagyobb klasszisának számító csapattárs Phelps edzője (bármire is gondolt közben), hogy nem szerencsés a tanítványával párhuzamba állítani Katie-t…