Gera mindenkinél magasabbra emelkedett

Gera Zoltán szerezte az egyetlen gólt a West Bromwich Albion–Everton mérkőzésen a Premier League 2004–2005-ös kiírásának 31. fordulójában. A negyedik helyezett liverpooli együttes legyőzésével a kiesés ellen küzdő birminghami gárda tovább javított a pozícióján, hiszen megelőzte a Crystal Palace-t (Király Gábor, valamint Torghelle Sándor klubját), és a 18. pozícióba lépett előre.

A Bajnokok Ligája-részvételre ácsingózó vendégek elleni április 3-i diadal igazán figyelemre méltó teljesítmény volt Bryan Robson vezetőedző nem is oly sokkal korábban még utolsó helyen szerénykedő alakulatától, s külön öröm, hogy az egyetlen gólt a magyar válogatottban a csapatkapitányi karszalagot viselő Gera szerezte. A szélső középpályást játszó, ám keresztben is sokat mozgó légiósnak ez volt az ötödik bajnoki találata a West Bromnál.

A döntő momentum a 63. percben jött el: Jonathan Greening kapott labdát a bal szélen, forgolódott egy kicsit, majd ballal középre csavart, ahol a lendületből érkező magyar játékos ugrott a legmagasabbra, és hat-hét méterről úgy fejelt Nigel Martyn kapujába, hogy a labda a földről felpattanva került a bal sarokba.

Ezután rendkívül izgalmas félórát láthatott a Hawthorns közönsége, több helyzet alakult ki mindkét oldalon. A 70. percben Gera Zoltán csapattársa, a dán Martin Albrechtsen kapufát rúgott, majd nem sokkal a vége előtt Gera másodszor is gólt lőhetett volna, eldöntve ezzel a találkozót, de Geoff Horsfield átadását belerúgta Martynba, avagy felfogható úgy is, hogy az Everton-kapus védett nagy bravúrral.

A lényeg szempontjából azonban végül mindez nem játszott lényeges szerepet, a hármas sípszó elhangzásakor ugyanis még mindig 1–0-s hazai előnyt mutatott az eredményjelző, vagyis a WBA az utóbbi négy mérkőzéséből hármat megnyert, és pontszámban beérte a még bent maradást jelentő 17. helyen álló Southamptont, mindössze rosszabb gólkülönbségével a kikötővárosiak mögé szorulva.

Gera a teljesítményével az összes tekintélyes szigetországi internetes portálon címlapra került, és a bajnokit közvetítő Sky Sports őt választotta meg a meccs emberének. Este tíz órai állás szerint például, amikor az NSO az összefoglaló cikkét írta, a Sky weboldalán a szurkolók 9.4-re értékelték a tőle látottakat a tízes skálán.

Ez persze nem annak a bizonyítéka, hogy világklasszis produkciót nyújtott, mindenképpen jelezte azonban a West Brom-szimpatizánsok elismerését, szeretetét, illetve azt is, hogy tényleg ő volt együttese (sőt a találkozó) legjobbja. Nem csoda, hogy hagyományos összeállításában a BBC, valamint a soccernet.com internetes szaklap is a hét csapatába jelölte.

„Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen fontos mérkőzésen éppen az én gólommal sikerült nyernünk, és a Sky Sports is engem választott a meccs emberének. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ezen a napon nem ment annyira a játék, ahogyan én szerettem volna" – mondta aznap a Nemzeti Sport Online-nak Gera Zoltán.

„Persze, a győztes találat növeli a teljesítményem értékét, de akkor lennék maradéktalanul elégedett magammal, ha a másik nagy helyzetemet is berúgtam volna a végén, illetve ha védekezésben jobban oldom meg azt a feladatot, amit az edzőnk rám bízott. Az utóbbi zicceremnél talán nem jó megoldást választottam, mindenesetre így, hogy az egyetlen gólom is elég volt a sikerhez, nem bánt annyira, mint ha pontok múlottak volna azon, berúgom-e vagy sem.

Noha már két tucat bajnokin túl vagyok, ez volt az a meccs, amelyen a legjobban elfáradtam. Lehet, hogy valamilyen betegség bujkál bennem, ugyanis fájdalmat éreztem a torkomban és a mellkasomban. Ez az utolsó húsz percben már annyira zavart, hogy többször kértem cserét, de azt mondták, játsszam végig a kilencven percet.

Egyébként úgy vélem, a West Brom egyre jobban, egyre szervezettebben futballozik, egyre egységesebbek vagyunk, ami abból is látszik, hogy újabban az erősebb vetélytársaink sem nagyon tudnak velünk mit kezdeni. Ez a győzelem is sokkal inkább a csapat érdeme, mint az enyém, és ezt el is mondtam mindenkinek az öltözőben, miután nyilatkoztam a televíziónak."

Gera Zoltán hozzátette: külön öröm számára, hogy a lefújást követően – életében először – angolul tudta értékelni a mérkőzést a közvetítő csatornának.

– Netán a perfekt angolja még a győztes gólnál is többet jelent?
– Perfekt angolról azért még nem beszélnék... – mosolygott Gera Zoltán. – A riporter az orrom alá dugta a mikrofont, én pedig úgy meglepődtem, hogy elkezdtem beszélni, és a jelek szerint elég jól sikerült megértetnem magam.

– Akkor úgy kérdezem, az angol bajnokság vagy az angol nyelv a nehezebb?
– Jól futballozni mindenképpen nehezebb, mint jól megszólalni, de azt vallom, ha valamit szeret az ember, akkor azt könnyedebben végzi. Így van ez esetemben a labdarúgással, a tanulást is már megszoktam, úgyhogy remélem, hamarosan egyikkel sem lesz gond. Szerencsére nem minden alap nélkül érkeztem Angliába, mert még ferencvárosi játékosként hosszú hónapokon át készültem a légióséletre. Megtanultam az alapokat, aztán amióta kint vagyunk, sokat segít a feleségem, Tímea és egy kedves nyelvtanár is. Bár így sem egyszerű úgy nyilatkozni, hogy kilencven percig hajtok, teljesen elfáradok, levegőt is alig kapok, és a vége után egyből megrohannak az újságírók.

– Na ugye, hogy a mérkőzés hősének lenni hátrányokkal is járhat... De önt nem lepi meg, hogy lassan már több gólt fejel, mint rúg?
– Nem, hiszen otthon is mindig szívesen fejeltem, szerencsére elég nagyot tudok ugrani. Igaz, magam sem hittem volna, hogy a kiváló fejjátékáról híres angol bajnokságban ez lesz szinte az erősségem. Itt az ilyenek sokat jelentenek, ezért nagyon örülök. Az eddigi öt gólomból már másodszor bólintottam a kapuba, ráadásul mindkettővel megnyertük a meccset. Remekül jött Greening labdája középre, nem túl gyorsan, így maradt időm helyezkedni, és utána már nem volt nehéz dolgom. Óriási érzés volt, amikor láttam, hogy a kapuban a labda, hiszen nagyon akartam már egy gólt – persze akár lábbal is.

– Nincs félsz önben? Netán előfordult már, hogy valamelyik termetesebb védő tekintélyre ácsingózva Gera Zoltán nyakába zúdította a száz kilóját?
– A nagyobb bajokat eddig megúsztam. Ám amikor két-három alkalommal elfejelem a labdát egy hátvéd elől, könnyen megjósolható, hogy legközelebb már a könyökével jön. És az tud fájni.

– Ez lenne a híres angol fair play?
– Nem panaszként mondtam, tényleg sportszerű a bajnokság. Sportszerű, de iszonyatosan kemény. Angliában futballozni valóban más, mint bárhol a világban. Itt engedik a keménységet, amit a labdarúgók ki is használnak, az igazi durvaság ugyanakkor nagyon ritka. Például biztosra veszem, hogy itt a legritkább a mezráncigálás. A kevés megszakítás miatt folyamatos a játék, alig van holtidő, lehet focizni – márpedig én éppen ezért jöttem ide.

– Ha jól sejtem, megszerette az angol bajnokságot.
– Nagyon. Akkor is szerettem, amikor Birminghambe szerződtem, de csak most fogtam fel igazán, hogy tényleg a legjobb helyre kerültem. Az angol első osztálynál most nem igazán tudnék nívósabb sorozatot említeni.

– Ám hogy itt folytathassa, ahhoz muszáj lesz elkerülni a kieső helyekről. A nagy rivális Crystal Palace-nál például máris kiadták a jelszót: hét meccsből huszonegy pont kell.
– Bevallom, én nem gondolkodom huszonegy pontban, ennél azért kevesebb is elég lehet a bent maradáshoz. Nagyon nehéz ellenfelek jönnek, ugyanakkor kétségtelenül jó formába lendültünk. Nemsokára játszunk a Villával és a Tottenhammel idegenben, ezek a mérkőzések nem nekünk állnak, ám jön a Portsmouth, illetve a Blackburn, és két győzelemmel máris picit fellélegezhetnénk.

– Mégpedig éppen a Palace kárára. Beszélt már Király Gáborral vagy Torghelle Sándorral az Everton elleni meccs óta?
– Még nem, de nyilván keressük majd egymást. Furcsa ez a kettősség, mert én is gratulálok Gabinak, ha jól véd, ám utána rögvest beugrik, hogy éppen az egyik nagy rivális kapusáért szorítok. Biztos ő is így van vele, szurkol, hogy gólt rúgjak, holott eszébe juthat: így közvetve vele szúrok ki. Sajnos egyelőre az a helyzet, hogy a magyar futballisták csak a kiesőjelölt angol csapatokban játszhatnak, bár bízom benne, eljön az idő, amikor az élvonal is közel kerül.

– Netán elsőként mondjuk Gera Zoltánnak?
– Most csak a bent maradás érdekel. Aztán ki tudja, hátha jövőre a West Bromwich megtáltosodik...

Ami a megkapaszkodást illeti, a soccernet.com internetes magazin összekapcsolta ennek esélyét a magyar játékossal. A szakportál ugyanis a hagyományaihoz híven nem csupán a hét együttesét állította össze, hanem olvasóival megszavaztatta azt is, ki nyújtotta a legjobb teljesítményt az adott héten/fordulóban.

Ezúttal öt játékos került fel a listára, köztük – nem akárkik: a mesterhármast jegyző Thierry Henry (Arsenal), Brad Friedel (Blackburn), Robbie Fowler (Manchester City) és Luis Boa Morte (Fulham) társaságában – Gerával.