Palkovics álomgóljával indult a Sator-ozás

„Ígéretünkhöz híven jelentős edzői múltú szakembert sikerült a csapathoz csábítani – jelentette ki Tóth István, az Alba Volán társelnöke a klub 2007. december 17-i sajtótájékoztatóján. – Nagy céljaink vannak, ezek megvalósulására pedig Ted Sator személye garancia lehet. Abban a reményben kezdjük meg a közös munkát, hogy legszebb álmainkat fogja valóra váltani."

„Félig visszavonult állapotban voltam, amikor felhívott Pat Cortina, és megkérdezte, lenne-e kedvem az Alba Volán trénereként dolgozni – kezdte székfoglalóját az egykor az NHL-ben, előzőleg pedig a szlovén válogatott élén dolgozó, 58 éves Ted Sator, akinek eleganciája inkább üzletemberre emlékeztetett, mintsem kemény hokiedzőre, majd így folytatta:

„Csupa jót mesélt a klubról és a játékosokról. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy a Volán adja a válogatott gerincét, hiszen többször szerepeltem csapatommal a magyarok legjobbjai ellen. Tervem és feladatom, hogy még erősebb együttest építsek, amely nagyobb eséllyel veszi fel a harcot az osztrák liga alakulataival. A következő hat mérkőzésen lehetőségem lesz megismerni a játékosokat, míg a közvetlen cél az, hogy a legjobb nyolc közé kerüljünk.

Mindenképp szeretném egyszer majd úgy befejezni a munkámat Fehérváron, hogy sokkal jobb csapatot hagyok hátra, mint amellyel megérkezésemkor találkoztam."

A nyitányra mindenesetre nem lehetett panasz. Az osztrák liga 31. fordulójában a messze leszakadva sereghajtó újonc Alba Volán december 18-án az EBEL egyik elitgárdájával, a negyedik helyen tanyázó – de címvédő, sőt legközelebb újból bajnok – Red Bull Salzburgot fogadta.

A házigazda eleinte örült, ha a sorcsere belefért a nagy bekkelés közepette, a vendégek annyira belekezdtek. Budai Krisztián kapuja előtt folyamatosan óriási volt a forgalom, bár hamar meglátszott, hogy az új amerikai mester nemcsak a nevét, hanem a szellemiségét is hozta az óceán túloldaláról: az első harmad során több bodicseket produkált az Alba, mint máskor egy egész meccsen. Szóval röpködtek a korongok a magyar kapu felé, mígnem egyszer csak a saját harmadában posztoló Palkovics Krisztián elé került a pakk.

A szélső pedig elindult előre. Kikerült egy Red Bull-hokist – kezdett reménykedni a közönség. Lendületből áthúzta magát egy másikon – a publikum már emelkedett. Jött a harmadik védő, aki kötényt kapott – mindenki talpon. A negyedik már nem ért oda, s egy szempillantással később a lövés néhány lépésről... gól! Egymás nyakában az egész csarnok!

Csoda, hogy ezek után a sanyarú sorsát láthatóan idegesen viselő Reinhard Divis kapus kis ideig azt sem tudta, hol van? Hogy a Red Bull rögvest szárnyaszegetté vált? Hogy az egyik osztrák azonmód Toni Sihvonen torkának esett a következő játékmegszakítás közben? Egyáltalán nem meglepő mindez – elképesztő szóló volt! Palkovics a semleges harmad közepétől szlalomozott végig a ketrec előtti kék terület széléig – majd dolga végeztével vissza a kispad mellé pacsizni.

Aztán a bírótrió a második harmadban kötelességének érezte, hogy segítsen a megroggyant honfitársakon: gyors egymásutánban három kiállítást osztottak ki, mind Volán-játékosnak – az utolsót Budai kapta a játék késleltetéséért... Ebből persze egyenlített is a Salzburg, fülsiketítő füttykoncert mellett. Viszont a túloldalon is járt egy fór, s megint jött Palkovics, aki ezúttal kapásból ágyúzott Divis kapujába. Így volt igazságos.

A harmadik játékrészben persze nekidurálta magát a Red Bull, volt is dolga a kék mezes védelemnek, de aztán, hogy ne maradjon le nagyon a nagy pajtás mögött, Ocskay Gábor is bebombázott egyet – tán mondani sem kell, Palkovics passzából, aki zárás gyanánt egy kontrát is góllal fejezett be (4–1)!

A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

Megérte pihentetni két nappal korábban, a miskolci Pannon Hoki-kupa utolsó napján, a japánok ellen! (Csak azt a mecset vesztettük el – szűken, 2–1-re –, előtte viszont a lengyeleket és az A-csoportból frissen kiesett ukránokat is megvertük!)

„Remekül játszottunk, boldog vagyok, hogy a bemutatkozó meccsemen győztünk. Féltem, hogy a válogatottból visszatérők fáradtak lesznek, de ők rácáfoltak ere" – mondta Ted Sator, az AV vezetőedzője, aki a jelek szerint magával hozta a „máguskészletét". („Igazi varázspálca kell majd neki!" – jegyezte meg idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán jégkorongszakosztály-igazgatója még az előző hét közepén, utalva arra, hogy miután a szakember megérkezik, szinte semmi ideje nem volt játékosaival megismerkedni az első éles feladat előtt...).

Palkovics Krisztián három gólja pedig önmagáért beszélt, de azért a Nemzeti Sport részletesebben is megszólaltatta a Salzburg elleni csodáról és az új edzőről. „Palkó" ugyanis elképesztő mérkőzésen volt túl: hármat ütött a bajnokság leggazdagabb csapatának – egyszersmind a góllövőlista második helyére lépett, csak a húszgólos Aaron Fox előzte meg kettővel.

Ráadásul az asszisztrovatba is bevéshetett egy strigulát: a nagyon fontos harmadik találat előtt ő pöckölte Ocskay Gábor elé a korongot, csak hogy véletlenül se maradjon ki a gólok utáni névsorolvasásból.

„Minden összejött – kezdte Palkovics az értékelést a meccs másnapján. – Máskor is szereztem már gólokat, de most minden tökéletes volt. A tudósításhoz kis pontosítás egyébként, hogy már a saját ketrecünk mögött megkezdtem a szólót, aztán valóban a harmadunk szélén lendültem bele igazán. Ilyen százból egyszer adódik, a következő tíz hasonló próbálkozásomból szerintem még a kapu közelébe sem jutok majd el.

Bár szenzációs ez a győzelem, nem vagyok benne biztos, hogy most játszottunk a legjobban. Én lehet, de a csapat nem biztos: amikor máskor nyertünk, mindig jók voltunk. Ami miatt ez a siker kicsit különleges, hogy immár minden pont nagyon fontos, a Salzburg is hajt a biztos rájátszó helyért, azaz nem valószínű, hogy lebecsült volna minket. Ebből az következik, hogy mi lettünk jobbak. Egészen biztos, hogy felvettük a ritmust, rengeteget fejlődtünk e néhány hónap alatt. Eddig nem volt ennyi helyzetünk, kapura lövésünk, gólunk. Most viszont van."

Ehhez jött még a trénerváltás általában jótékony hatása. Ted Sator, az Alba Volán új mestere egyetlen gyakorlás erejéig volt együtt a kerettel, mielőtt jött a Red Bull. Ennyi idő alatt nehéz nagy dolgokat véghezvinni, az osztrákok ellen mégis úgy tűnt, egy-két játékelemet máris megváltoztatott a tengerentúli szakember. Látványos volt például a kemény védekezés, amely a nem kevés emberhátrány során pontosan és hatékonyan működött.

Aztán ahogy Guntis Galvins beviharzott a támadóharmad közepéig, majd eleresztett egy bombát, jelezte: mindenki annyit vállal, amennyit csak bír, nem csupán a kötelezőt teljesíti. A lett hokis ugyanilyen lendületes volt, mikor a Volán játékosa lett, aztán fokozatosan eltűnt belőle a vállalkozókedv. Adódott a kérdés: csupán Sator érkezése hozta vissza a régi jó szokást, vagy utasított is arra, hogy mindenki játssza ki magából, amit csak tud?

„Külön ukáz nem volt, csak mindenki meg akarta mutatni magát. Persze az edzőcsere mindig jót tesz. Guntis nem favágó bekk, ügyes, várom is tőle az ilyen megindulásokat. Az már látszik, hogy Sator hihetetlenül profi, optimista és játékosbarát. Nem kiabál, hanem mutat és magyaráz. Süt róla, hogy tud: gyorsan elmagyarázta, ki hol álljon bizonyos helyzetekben, ami nagyon jó.

Hiába vagyunk hivatásos hokisok, ha nem mondják meg pontosan, mit akarnak tőlünk, akkor káosz keletkezik. Sator szép lassan felépíti majd az ő csapatát. Mostanság kezdek rájönni, mennyire nehéz a szakvezető élete: mindenkivel kijönni..." – morfondírozott Palkovics.

Az amerikai tréner élete azért sem volt könnyű, mert az alapszakasz hátralévő öt játéknapján nem sikerült megismételni a Salzburg elleni bravúrt, a csapat ezután már megint csak vereségeket szenvedett – s aztán a mini alsóházi rájátszás során sem termett sok babér a Volánnak. Viszont a következő szezonra már jóval inkább felvette az EBEL ritmusát: másfélszer annyi mérkőzésen háromszor annyi pontot gyűjtött, magyarán kétszer olyan hatékonnyá vált, és így el is került az utolsó helyről, kilencedik lett!

Sator mesternek néhány héttel később – tehát összesen bő egy év után – fel kellett állnia a fehérváriak kispadjáról, azonban manapság is a „körünkben" dolgozik: jelenleg épp a jesenicei Euro Ice Hockey Challenge-kupa felkészülési tornán szerepel a magyar válogatottal, amely szorgosan gyakorol a budapesti divízió 1-es világbajnokságra – természetesen Palkovics Krisztiánnal a soraiban!