A magyar hokisok utcán aludtak Erdélyben

A magyar és román jégkorongsport közös bajnoksága, a Mol Liga tavalyelőtt jött létre, de persze az itthoni és a székelyföldi együttesek már korábban is meg-megmérkőztek egymással a rendszerváltozás óta – néha tétmeccsen, máskor pedig „csak" nagy-nagy barátsággal. Az egyik ilyen alkalom 1999 karácsonya után volt, ám a Ferencváros hokisainak erdélyi túrája kis híján drámaian végződött.

A FTC-t az akkor már néhány esztendeje Progym névre hallgató gyergyószentmiklósi klub fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett tornára hívták meg a helyiek. A zöld-fehéreknek a sorsolás értelmében december 27-én, hétfő este nyolc órakor kellett volna a régió legerősebb, legpatinásabb alakulatával, a Csíkszeredával játszaniuk, ezért már hajnalban elindultak Budapestről autóbusszal. Ám nem hogy nyolcra, de még éjfélre sem érkeztek meg. A csapat ugyanis „elveszett"...

Mint kiderült, a gárda járműve – amelynek sofőrje az idő tájt még nem lehetett olyan ismerős a környéken, mint a kapcsolatok rendszeressé válása óta – egy járatlan útra tévedt, és a végcéltól 40 kilométerre a nagy havazásban belecsúszott az árokba. A környéken nincs lakott település, ahonnét segítséget lehetett volna kérni, van viszont rekordfagy.

A térségre ugyanis az jellemző, hogy a hideg levegő megreked a hegyek közé zárt mélyebben fekvő területeken, így a völgyekben még annál is alacsonyabb a hőmérséklet, mint a csúcsokon! Nem véletlen, hogy mind Romániában, mind a Kárpát-medencén belül ez a vidék a legzimankósabb.

Na szóval ott dekkoltak a fradisták a „vadonban", mínusz 20 fokban. A játékosok mit tehettek egyebet, kénytelenek voltak étel és ital nélkül, a járó motorú buszon tölteni az éjszakát. És ott is maradtak kedd délelőtt tíz óráig, amikor végre arra tévedt valaki, aki segítséget hozott. (A korabeli tudósításból nem derül ki, hogy csak a térerőt nélkülözte a küldöttség, avagy magát a mobiltelefont is...)

Így történhetett, hogy a Ferencváros több mint 30 órás buszozás után érkezett meg a torna helyszínére, ahol néhány órás pihenést követően már pályára is kellett lépnie a második fordulóban. Az előzmények ismeretében szinte hihetetlen, de egy fantasztikus hangulatú összecsapáson a Fradi több mint háromezer – többségében persze a magyaroknak szurkoló – helyi néző előtt Dobos (2), Sofron és Kocsis góljával 4–1-re legyőzte a székelyföldi hokisok örök nagy riválisát, a Steaua Bucuresti-et!

A befejező napon aztán a jubiláns gyergyóiakkal került szembe az FTC, és – immár pihentebben – Dobos (3), Sofron, Csiki (2-2), valamint Hidasi, Salamon és Krokó találatával 10–4-re ezúttal is nyert.

De hiába zárt százszázalékosan, csupán a második helyet szerezte meg, mivel az említett „kalandos" körülmények miatt lekéste az első meccsét, amelynek két pontját így játék nélkül a Csíkszereda kapta – végül pedig ez az „egymás elleni eredmény" döntött az első hely sorsáról, méghozzá a hibátlanságát a Fradival ellentétben a jégen elveszítő székely alakulat javára. (Némi vigaszt jelentett viszont a vendégeknek, hogy Bernei Gergelyt választották a torna legjobb játékosává.)

A veretlen zöld-fehérek helytállásának értékét a viszontagságok leküzdése mellett az is növelte, hogy a Steaua, illetve az annak romániai egyeduralmát néhány évvel azelőtt megdöntő Csíkszereda keleti szomszédunk legjobb két csapatának számított, míg a Progym épp az ezredforduló táján élte a fénykorát, azokban az években többször is dobogón végzett.

Igaz, az akkori Fradira is más szemmel kell nézni, mivel a legnagyobb múltú magyar együttes – amely például a hetvenes években, avagy a kilencvenesek első felében kivétel nélkül az összes bajnokságot megnyerte – még három szezonnal korábban is aranyérmes lett az ob I-ben. Azonban akkor utoljára: a következőkben, továbbá mindmáig a vidéki klubok vették át a hazai hatalmat, és közülük is a dunaújvárosiakat végül maga mögött hagyó Alba Volán.

Két évvel ezelőtt aztán beindult a Mol Liga, amelynek első kiírása szépen megmutatta az elmúlt évtizedben végment változásokat: az 1999 végi négyes torna résztvevői közül három nagyjából egy szintre került (másképp fogalmazva: az első kettő oda „süllyedt") – a Steaua 6., a Ferencváros 7., a Gyergyószentmiklós 8. lett –, míg a HC Csíkszereda megnyerte, miután a döntőben felülmúlta „anyaegyesületét", az SC Csíkszeredát.

A közös bajnokság azóta stabilan üzemel (a Fradinak manapság jobban megy, mint a Steauának), vagyis járatlan útról már semmilyen értelemben nincs szó – pláne, hogy a Progym később nem is indult újra, tehát oda „be sem kell ugrani". A csíkiak viszont az idén is magabiztosan végeztek az alapszakasz tabellájának élén, azaz fontos különbség 1999-hez képest, hogy a látogatók egy ideje már nemcsak meg-, de könnyen rá is fázhatnak arrafelé.