Gratulált Gyurtának, aztán örökre elment

„Megváltás az életemben, hogy érmes lettél..." – mondta vasárnap délután telefonon Gyurta Dánielnek, akit egészen fiatalon fedezett fel, és athéni berobbanását még megérve az utolsó napig figyelemmel kísérte a fejlődését. Hétfő reggel aztán már halott volt. Széchy Tamás 2004. szeptember 13-án az íróasztala előtt elaludt. Örökre.

A mesteredző, az állami díjas, az úszópápa a megelőző években mindig azt mondta, szellemileg frissebb, mint valaha. Fizikailag viszont... A lelki törésről nem is beszélve. Mert bizony megviselte, hogy már nem ő a főszereplő, már nem ő a mágus, aki előre megmondja, hogy mondjuk Darnyi Tamás századra mennyit fog úszni az aktuális világversenyen.

Az élete volt az úszás, az uszoda. Mindig magányos volt, a siker tartotta életben. A siker viszont tovatűnt. Jó barátnak maradtak a könyvek, meg az emlékek – nagyon elzárkózva élt az utolsó éveiben.

Az egyik ember, aki ebben az időszakban is mellette lehetett, Baranyai István, az úszóválogatott gyúrója volt. Ő mondta el annak idején az NS-nek, hogy Széchy kedélyállapotával nem volt probléma, sőt feldobta, hogy az athéni olimpián az ő kis kedvence, Gyurta Dániel ezüstérmes lett. Bár az megviselte, hogy már nem edzősködhet többé, egyáltalán nem volt szomorú.

„Azért megbecsülte az úszószövetség, anyagilag is, erkölcsileg is. A tanítványai is sűrűn keresték, és ő is érdeklődött utánuk. Jól érezte magát, csak hát cukorbeteg volt, nagyon keveset mozgott, ami nem tett jót a szervezetének. Nehéz elhinni, hogy nincs többé..."

A szövetség – amely a sportminisztériummal és a MOB-bal együtt a saját halottjának tekintette Széchy Tamást – elnökségi ülésén már halála után néhány órával határozott arról, hogy a Margitszigeten a Hajós Alfréd Uszoda mellett épülő (és majd 2006-ban átadott) új uszodarész az ő nevét viselje.

Messzire nyúló életút vezetett idáig.

Ő maga atléta, aztán súlyemelő volt, előbb Gyulán (ugyanis a közeli Dobozon született), később a fővárosban Az úszóedzősködést a margitszigeti Sportuszodában kezdte, ahol az ötvenes években Bakó Jenő (az FTC és a válogatott trénere) mellett társadalmi munkában dolgozott és sajátította el az alapokat. Önálló feladatot 1962-ben, 31 évesen kapott, amikor Gyarmati Dezső felkérésére a KSI pólósaival kezdett foglalkozni, hogy megtanítsa a vízilabdázókat rendesen úszni.

Az első olimpiai érem 1972-ben, Münchenben született Hargitay révén, aki 400 vegyesen lett harmadik. Aztán az 1973-as belgrádi vb-n már világbajnok is. Széchy ebben az esztendőben mesteredzői címet kapott. 1976-ban a válogatott szövetségi kapitánya volt, majd a Bp. Honvéd, az Újpesti Dózsa, végül a BRSE vezetőedzője, mígnem 1993-ban – a szövetségi alelnöki tiszte mellett – ismét kapitány lett.

1980-ban Moszkvában (1) érkezett az első olimpiai arany (a férfiaknál 44 esztendőt követően az első!) – utána pedig a hazánk által bojkottált Los Angeles-i játékokat átugorva Szöulban (3), Barcelonában (2) és Atlantában (2) az újabbak.

1972 és 1998 között a háromféle nagy világversenyen összesen hét tanítványa végzett az élen: Hargitay András (vegyesen, de egyszer pillangón is: 0 olimpiai, 3 vb-, 3 Eb-arany), Verrasztó Zoltán (háton: 0–1–1), Wladár Sándor (háton: 1–0–2), a verhetetlen Darnyi Tamás (egy pillangóelsőséget leszámítva vegyesen: 4–4–7), Szabó József (mellen: 1–1–1), Rózsa Norbert (mellen: 1–3–1) és Czene Attila (vegyesen: 1–0–0).

Ők sok más medáliát is nyertek, amelyekből további öt úszójának is jutott: Vermes Albán (1980, 1983, mell) olimpián és Eb-n, Zubor Attila és Horváth Péter (1994, gyors, illetve pillangó) vb-n váltóban, míg Rudolf Róbert (1974, hát) és Sós Csaba (1977, vegyes) Európa-bajnokságon állhatott fel a dobogóra. Az összesített termés: 36 arany, 15 ezüst, 14 bronz...

A kilencvenes évek végén elfáradt, csapata megmaradt tagjai befejezték vagy máshol folytatták. 2000-ben visszavonult az edzősködéstől, de még egy ideig lejárt a Komjádiba, vagyis nem szakadt el teljesen a sportágtól. Segítette a fiatalokat, és például 2001-ben kiszúrta az akkor 12 éves Gyurta Dániel tehetségét – Széles Sándor mellúszó tanítványának sikereit meg is jósolta, nem véletlenül beszélt vele az utolsó napján is (abban maradtak, hogy videón kielemzi az úszását, és majd elmondja a hibákat).

Látható, hogy tényleg az uszoda volt a mindene – a hivatását nem munkaként, hanem küldetésként élte meg. Melegítőalsó, póló, stopper a kézben és az elmaradhatatlan baseballsapka. Széchy Tamás védjegye. Mindent elért, amit egy úszóedző elérhet. Érmek, kupák, különféle sportbeli és állami kitüntetések, díjak.

Az Öreg öntörvényű, kemény, maximalista és számos tekintetben ellentmondásos egyéniség volt – sokan szerették, sokan utálták. De senki sem tudta megközelíteni az életművét. Utolérhetetlen, mindörökké...

1934-ben e napon váratlanul hazalátogatott Budapestre Kovács Lajos, a Közép-európa-kupát az évben megnyerő Bologna szakvezetője. Ez alkalomból elmondta meglátásait a Nemzeti Sportnak a négy nappal korábban elért nagy sikerről. „Roppant nehéz úgy nyilatkozni a hazai meccsünkről, hogy az ne lássék lekicsinylésnek az Admirával szemben. Olyan hallatlan módon esett vissza az osztrák csapat a második félidőben, de már az első végén is, hogy nyolcgólos győzelmünk sem lett volna irreális. A bécsiek nagy technikával játszanak, de az nem modern futball, amit ők csinálnak. A Bologna játékának taktikai felépítése, egész szisztémája viszont annyira fölényes, kondíciója olyan tökéletes volt a kupaküzdelmek során, hogy véleményem szerint akárkivel kerültünk volna össze, senki sem tudott volna ellenállni. Csapatunk minden gólja az előretörő futball diadala volt." Kovács doktor elmondta még, hogy a meccs estéjén 47 üdvözlő táviratot kapott, és utána is záporoztak rá a gratuláló levelek. Miközben pedig együttese megérdemelt pihenőt kapott, ő pár napot itthon töltött családja körében. De mit is vitt véghez az akkori legrangosabb nemzetközi sorozatban a magyar szakember (aki az MTK-val 1914-ben bajnok, a VII. kerületi SC-ből 1922-ben kétszer válogatott volt, később légióskodott Olaszországban, majd 1930-tól ott trénerkedett több helyen, a Bolognánál előbb segéd-, majd vezetőedzőként)? A KK-t két évvel korában is megnyerő olasz alakulat még az elején, a debreceni Bocskait verte meg a legkisebb különbséggel (2:0) hazai pályán, mert aztán a Rapid Wient 6:1-re, az elődöntőben a Ferencvárost 5:1-re, végül az Admirát ugyancsak 5:1-re ütötte ki...

1964-ben e napon fejeződött be a Kisstadionban a női kosárlabda Európa-bajnokság. A tízcsapatos tornán – amelyen az első nyolc helyen csupa szocialista országbeli együttes végzett, és csak aztán jött két nyugati... – a mieink a 7. helyért játszhattak az egyszer, a nyitányon már egy ponttal legyőzött jugoszlávokkal, akik ezúttal simán, 56:49-re megverték Magyarországot. Legjobbjaink taktikailag, erőnlétileg és küzdőszellemben is messze elmaradtak ellenfelüktől. A döntőt a két veretlen alakulat vívta, és bár a szünet után a félidei mínusz kettőről fordítani tudtak a bolgárok, végül drámai küzdelemben alulmaradtak: 53:55-nél Goszpodinova néhány másodperccel a lefújás előtt jó helyzetből törhetett kosárra, de elpattant tőle a labda... Így a Smildzina és a 201 centis Szalimova által vezetett Szovjetunió megtartotta előnyét és címvédőként hazavihette magával a sikerért járó hatalmas kupát.

1974-ben e napra virradóra Limbach mellett karambolozott kocsijával az NSZK friss világbajnok labdarúgó-válogatottjának két, tán legnagyobb klasszisa. Ha nagyobb a baj, elég nagy veszteség érte volna a nyugatnémet futballt, de szerencsére a Bayern München mindkét ásza, Franz Beckenbauer és Gerd Müller is sérülés nélkül úszta meg a kellemetlen balesetet.

1984-ben e napon a nem sokkal korábban Moszkvában U18-as Európa-bajnoki aranyérmet szerző korosztályos magyar futballválogatott finálét játszhatott a nyolccsapatos pulai nemzetközi ifjúsági tornán. Bicskei Bertalan gárdája előzőleg a csoportjában Finnországot megverte, Svájctól kikapott, majd a harmadik körben 1:0-ra felülmúlta a házigazda jugoszlávokat, és az utóbbinál szerencsére eggyel jobb volt a gólkülönbsége, így bekerült a döntőbe, ahol a másik ágon Angliát, Ausztriát és Svédországot veretlenül (de két döntetlennel) megelőző Svédországgal találkozhatott. Sajnos Krizán, Kovács Ervin, Orovecz és Vincze is sérült volt, így tartalékos együttesünk már végképp alig hasonlított az Eb-győztes alakulatra; az ezúttal pályára lépő 13 játékosból később Petry kapus, Tomka, Márton, Vojtekovszki, Eszenyi, Horváth A., Szalma és Zvara futott be sikeres karriert az élvonalban, vagy akár a felnőtt válogatottban és külföldön. A 4000 néző előtt megvívott fináléban senki sem tudott betalálni (0–0), ezért a döntés a szétlövésre maradt, amelynek alapsorozata 3:3-mal zárult, majd a hetedik körben Jónás hibázott, így veszítettünk.

1994-ben e napon két magyar csapat is idegenbeli odavágót vívott az UEFA-kupában. Az előzőleg a macedón Vardar Szkopjét nagy küzdelemben kiejtő Békéscsaba Moszkvában lépett fel a Tyeksztyilscsik Kamisin ellen, ám hiába úszta meg a még kényelmetlenebb utat ellenfele valódi, Volga-menti otthonába, 6–1-es vereséggel kellett hazajönnie. Az itthoni 1–0 már nem sokat segített. A Kispest-Honvéd (Brockhauser – Szabados, Bánfi, Hahn, Mátyus – Forrai /Plókai A., 79./, Illés, Milinkovics, Csehi – Orosz /Hamar, 71./ Kovács K.) viszont Dimitrije Davidovics vezetésével a moldovai Zimbru Chisinau kettős felülmúlása után Enschedébe látogatott a Twentéhez, és alaposan kihasználta, hogy riválisa akkor még nem a holland futball krémjét jelentette, mint most legutóbb, amikor bajnok lett: Kovács Kálmán mesterhármasával 4–1-re nyert, miután 1–1-es félidőt követően a második játékrészben a kontrajáték magasiskoláját mutatta be (a negyedik, időben is utolsó találatunkat Hamar István szerezte). Kovács Kálmánnak – aki Brockhauser kapus mellett 9-est érdemelt ki az NS tudósítójától (Bánfi 8-asig jutott) – nem ez volt az első nagy napja a harmadik számú európai klubsorozatban, hiszen hét évvel korábban a Panathinaikosznak négyet vágott! Kár, hogy ezúttal is csúnya vége lett a nagy kupakalandnak (1987 őszén a nyolc közé jutásért a görögök 5–1-gyel vágtak vissza a budapesti 2–5-ért): előbb a magyarországi meccs sült el balul (1–3), de akkor legalább még meglett a továbbjutás, majd a következő körben a Leverkusen 7–0-s összesítéssel búcsúztatta a Honvédot...