Bár zaklatási botránya megtépázta renoméját, s távozott is a Los Angeles-i Operaház főigazgatói posztjáról, korunk egyik legismertebb operaénekeseként, a „három tenor” egyikeként Európában továbbra is óriási népszerűségnek örvend a 79 esztendős Plácido Domingo, aki exkluzív interjút adott lapunknak.
– Köztudottan imádja a futballt, a Real Madrid tiszteletbeli nagykövete, az egyik leghíresebb szurkolója. Mire gondolhatott Florentino Pérez klubelnök, amikor néhány éve azt nyilatkozta, ön megtestesít minden olyan értéket, amit a Real Madrid képvisel?
– Ezt tőle kellene megkérdezni, de megtisztelő, köztudott, mennyire közel áll hozzám a klub. Az is rengeteget jelentett, hogy elsőként énekelhettem el a Real Madrid centenáriumára készült új indulóját, és ugyanúgy felejthetetlen élmény volt, amikor négy éve az Undecima, vagyis a tizenegyedik Bajnokok Ligája-győzelem után a játékosokkal, Cristiano Ronaldóval, Sergio Ramosszal, Luka Modriccsal és a többiekkel énekelhettem el a klub legújabb himnuszát.
– A Bajnokok Ligája-győzelem ezúttal nem sikerült, a bajnoki címet azonban megnyerte a csapat. Elégedett az idénnyel?
– Részben. A bajnokságban jól ment a játék, sikerült megelőzni a Barcelonát, de el kell ismerni, a Bajnokok Ligájában a Manchester City jobb volt. A legnagyobb probléma, hogy kevés gólt szerzett a csapat. A védekezés rendben volt, elöl viszont voltak gondok. Túl sok a támadószellemű futballista, Zinédine Zidane-ra vár a feladat, hogy erre megoldást találjon.
– Volt kedvenc játékosa az utóbbi évtizedekből?
– Több is. Minden korszaknak megvoltak az egyéniségei. Imádtam Alfredo Di Stéfanót, Emilio Butraguenót, később Raúl Gonzálezt, az utóbbi években pedig Cristiano Ronaldót, aki kivételes képességű labdarúgó. De számomra Iker Casillas is igazi hős. Manapság inkább a csapatért rajongok, és figyelem a fiatal tehetségeket, Federico Valverde előtt szerintem fényes jövő áll.
– Ha jól tudom, Iker Casillashoz hasonlóan ön is kapusként kezdte.
– Ugyan, én csak amatőr szinten védtem! Viszont a nagybátyám, Ignacio Eizaguirre spanyol válogatott kapus volt, szerepelt az ezerkilencszázötvenes világbajnokságon, később pedig edzőként dolgozott.
– Puskás Ferencre hogyan emlékszik?
– Volt szerencsém látni őt játszani, nagyszerű futballista volt, de személyesen sajnos nem ismertem. Kubala Lászlót viszont igen, jóban voltunk, gyakran látogattam a bárját, amikor Barcelonában éltem. Kocsis Sándorral szintén jó kapcsolatot ápoltam. Nemcsak nagyszerű labdarúgók, hanem szimpatikus emberek is voltak.
A Real centenáriumi himnusza Plácido Domingótól