Xavi a Barcáról, a Realról, a vb-ről és az edzősködésről

– Úgy volt, hogy a nyáron visszavonul. Miért döntött mégis a folytatás mellett?
– Jól érzem magam az al-Szaddnál, erős csapatunk van, szerződtettük Gabit az Atlético Madridtól, hamarosan negyeddöntőt játszunk az ázsiai Bajnokok Ligájában, jó formában vagyok. Amíg lehet, szeretném élvezni a futballt – mondta a Mundo Deportivónak Xavi, a katari al-Szadd 38 éves világ- és Európa-bajnok spanyol középpályása.

– Meddig szeretne játszani?
– Fél szezont még mindenképpen, aztán ha decemberben úgy érzem, újabb fél idényt vállalok. Utána meglátjuk, az én koromban már nem lehet hosszú távra tervezni.

– Sokan szívesen látnák önt a közeljövőben az FC Barcelona kispadján.
– Tinédzserként játékosként is sokat vártak tőlem, nem könnyű megbirkózni a nyomással. Most is hasonló a helyzet, és bár sok tapasztalatot szereztem pályafutásom során, edzőként a nulláról kell kezdenem, egyelőre semmit sem tettem le az asztalra. Ahogy mondtam, élvezem a futballt, aztán ha elérkezik az idő, kipróbálom magam a kispad mellett, mert hosszú távon ez a célom.

– Néhány helyen már pletykálták, hogy ön is jelölt volt a spanyol szövetségi kapitányi posztra.
– Ugyan már! Megtisztelő lenne, de még a megfelelő végzettségem sincs meg ahhoz, hogy kapitány legyek. Luis Enriquét egyébként remek választásnak tartom.

– Mit gondol a Barca leendő csillagáról, a Gremiótól harmincegymillió euróért szerződtetett brazil Arthur Melóról? Sokan önhöz és Andrés Iniestához hasonlítják.
– Sohasem szerettem az összehasonlításokat, de ezzel a teherrel a legtöbb játékosnak meg kell birkóznia, főleg a Barcánál. Ha az ember kellően türelmes, idővel bebizonyíthatja, megvan a saját egyénisége, és nem érdemes őt másokhoz hasonlítani. Arthurról sok felvételt láttam, a képességei alapján megvan rá az esélye, hogy nagy játékos legyen a Barcelonánál. Ez elsősorban rajta múlik. Kérdés, készen áll-e arra, hogy topcsapatban játsszon, sokat számít, hogyan teljesít az első mérkőzéseken, és mennyire tud beilleszkedni.

– Korábban a tehetségeket nem megvásárolta a klub, hanem az akadémiáról kerültek fel az első csapatba. Ez miért változott meg?
– Ez a folyamat most sem szakadt meg, jelenleg is hét akadémista edz a nagyokkal, az ajtó folyamatosan nyitva áll. Fontos, hogy az edző minél jobban megismerje őket, és ha készen állnak, időnként lehetőséget adjon nekik. Ez az első lépés, a többi rajtuk múlik. De be kell látni, nagyon nehéz alapemberré válni a Barcelonánál, már-már tökéletes teljesítmény kell hozzá. Jó példa erre Sergi Roberto, neki is sokáig tartott, mire beverekedte magát a kezdőcsapatba. A mostani szezon Carles Alená és Denis Suárez éve lehet.

– Mit szólt hozzá, hogy a nyáron Zinédine Zidane és Cristiano Ronaldo is elhagyta a Real Madridot?
– Ez az ő döntésük, mindketten sok időt töltöttek el a klubnál, érthető, ha kihívásra vágynak. Hasonló volt a helyzet tavaly, amikor Neymar távozott a Barcelonától, neki is környezetváltozásra volt szüksége. A Real Madrid azonban mindig törekedett arra, hogy kiváló játékosokkal erősítsen, nincs ez másként most sem, így Zidane és Ronaldo nélkül is ugyanolyan félelmetes és versenyképes lesz.

– Leendő edzőként hogyan értékeli az oroszországi világbajnokságot?
– A franciák nem játszottak látványosan, inkább a védekezésre és a gyors kontrákra építettek. Technikailag, taktikailag és erőnlétileg is kiváló futballisták alkotják a válogatottjukat, amely eleve nagy esélyesnek számított. Sajnos a labdarúgás abba az irányba halad, hogy egyre inkább az erőnlété és a taktikáé a főszerep, ezért nem volt túl látványos és élvezetes az idei világbajnokság. Remélhetőleg a jövőben egyre több edző fekteti a hangsúlyt a technikára és a támadófutballra. Ez a záloga annak, hogy ismét jó meccseket lássanak a szurkolók.

– Jobban örült volna, ha Belgium nyeri meg a világbajnokságot?
– Minden edző másban hisz. Van, aki a támadófutballt szereti, van, aki inkább tizenegy emberrel védekezik, és szűkíti a területet. A belgák, a horvátok és a spanyolok is látványosan játszottak, végül mégis a defenzív játékra építő franciák nyertek. De ez semmit sem von le az érdemükből, ők ebben hittek, megérdemelten lettek világbajnokok.

– Volt olyan játékos, akire ezen a vébén figyelt fel?
– Nem sok. A horvátoktól tetszett Ante Rebic és Marcelo Brozovic játéka, őket eddig kevésbé ismertem. Az Ivan Rakitic, Luka Modric páros zseniális volt, de ez nem lepett meg, mindenki tudja, hogy remek játékosok.

– Meglepte a spanyol válogatott korai, nyolcaddöntős búcsúja?
– Elkeserített a kiesés. A válogatott végig uralta a mérkőzést, de az oroszok mélyen visszazártak, így Spanyolország alig tudott helyzetet kialakítani, ráadásul néhány játékos éppen a legfontosabb pillanatban veszítette el az önbizalmát. Aztán következett a tizenegyespárbaj, amely mindig lutri. A portugálok elleni mérkőzés után bizakodó voltam, aztán visszaesett a válogatott teljesítménye, amiben egyebek mellett a játékosok hitehagyottsága és a váratlan kapitányváltás is közrejátszhatott. A selejtező alapján sokkal többet vártam a csapattól.