José Mourinho: Nem vagyok diktátor

 

– Korábban azt mondta, nem ismeri a Real Madrid filozófiáját. Csak a figyelmet akarta felkelteni, vagy valóban így van?
– Most mindenki kérdéseket akar feltenni nekem. A bemutatásom napján is számos kérdés lesz a sajtótájékoztatón. De igazság szerint én szeretnék kérdezni. Rengeteg kérdésre szeretnék választ kapni. A csapat vezetőjeként, edzőjeként autokrata végrehajtó vagyok, de a döntéseimet demokratikus légkörben készítjük elő a segítőimmel.

– Mely területeken szeretne a legtöbbet egyeztetni a klub szakembereivel?
– Vannak ötleteim például arra, hogyan működjön majd az orvosi részleg, és ezeken nehezen változtatok. De szeretném megtudni, hogyan működnek ezek a dolgok Madridban, szeretném megismerni a klub munkamorálját és filozófiáját. Ez az első, amit tenni fogok: beszélek az emberekkel, Valdanóval, Pardezával, Chendóval. De aminek világosnak kell lennie: egy klub az edző körül forog. A szervezetnek alá kell rendelnie magát az edző elképzeléseinek. De mielőtt az ötleteimet beterjeszteném, meg akarok hallgatni mindenkit, és beszélni akarok az emberekkel.

– Sok változás lesz a szervezeti felépítésben?
– Az emberek azt gondolják, hogy diktátor vagyok, aki nem szeret együtt dolgozni a sportigazgatókkal. Ez nincs így. Csapatban szeretek dolgozni úgy, hogy mindenkinek megvannak a feladatai. Teljesen őszinte vagyok azokkal, akikkel együtt dolgozom, és ha ők is így akarják, akkor hiszünk egymásban, és szeretni fogjuk egymást.

– Úgy tűnik, a játékosok is szeretik a Mourinho-módszert.
– Az első napon a szavamat adom nekik, hogy a legjobbat hozom ki belőlük, és figyelni fogok rájuk. Jártam Valdebebasban, a Real Madrid sportközpontjában, ahol körbevezettek minket. A VIP-zóna fantasztikus, nagyszerű berendezéssel, fotelekkel. Na, ez a terület a jövőben ezentúl a játékosoké lesz, nem a VIP-vendégeké. Vagy építünk egy ugyanolyat, mindegy. A klubok VIP-emberei a futballisták, akiknek otthon kell érezniük magukat. Ha maradniuk kell enni vagy aludni egy kicsit, akkor úgy kell érezniük magukat, mintha otthon lennének.

– Akkor egyetlen zuga sem marad a klubnak, amelyet ne fedezne, ne elemezne...
– Nyugodtan akarok munkához látni a klubnál, megfigyelő leszek, sokat fogok kérdezni, és csak utána szolgálok megoldásokkal. Az a tervem, hogy a bemutatásom után egy hetet azonnal dolgozom, hogy sínre kerüljenek a dolgok, és csak utána megyek nyaralni a családommal. Fáradt vagyok, de nagy kedvvel készülök a madridi munkára.

– Nem is úgy beszél, mint egy edző, hanem mint egy klubmenedzser, akit az angol klubok alkalmaznak.
– Igen, de kell egy sportigazgató mellém. Az Internél például ott volt Marco Branca. Alapvető, hogy szükség van egy jó sportigazgatóra, egy jó ügyvezetőre és egy jó titkárra. Nem szeretnék menedzser lenni, aki mindezt egy személyben ellátja. Az első csapat körül minden a vezetőedző felelőssége. Senki sem szól majd bele, hányszor, mikor és hogyan tartok edzést. Senki sem mondhatja meg, milyen formációban játszassam a csapatot. Senki sem jöhet be az öltözőbe a meccsek szünetében, hogy közöljön valamit a csapattal. Ezek az én feladataim. Nem is tudom elképzelni, hogy egy nagy klubnál megkérdőjeleződhetnének ezek az elvek. Ugyanakkor nem veszek játékost úgy, hogy előtte nem kérdezem meg a sportigazgató véleményét. Csapatban akarok dolgozni. Ha meg akarok szerezni egy játékost, de ez nem tetszik a sportigazgatónak, akkor azt akarom, hogy szóljon erről.

– Az ön elképzelése a klubról – amelyben az edző van legfelül – merőben eltér például a Barcelonáétól, ahol minden a klub filozófiája és stílusa körül forog.
– Így van. Nagyon egyszerű a dolog: a klubnak meg kell határoznia, milyen irányba akar haladni a következő négy évben, mik az elsődleges céljai. Kérhet arra, hogy nyerjem meg a bajnokságot, a kupát és a BL-t. Kérheti tőlem rövid távú célok megvalósítását. Vagy hosszú távúakat, ha azt akarja, hogy olyan struktúrát építsek fel, ami a távozásom után is működőképes. De az első csapat futballjának koncepcióját én alakítom ki.

– A Chelsea-nél és az Internél már az első évében trófeákat nyert. Ön szerint ez a tény meghatározó volt a Madridba igazolásában?
– Remélem, hogy azért igazoltak le, mert tudják, hogy tőlem rövid távú célok megvalósítását követelhetik, és képes vagyok letenni a jövő alapjait. Nyilvánvaló, hogy saját magam miatt dolgozom, de a klubokért is. A Chelsea-nél még mindig azok a megfigyelők, fizikai trénerek dolgoznak, akiket én hagytam ott. Hasonlóan az Internél is. Nyomot akarok hagyni ennél a klubnál – trófeákkal, de más szinten is.

– Amikor a stílusáról beszél, az Inter utolsó két Bajnokok Ligája-meccse jut az ember eszébe: a Camp Nouban vívott találkozó és a döntő. Ez a Mourinho-stílus? Készen áll erre a vitára?
– Mindig vannak viták, ez is fontos része a labdarúgásnak. Olaszországban használtam egy kifejezést arra, mi zavar a legjobban a vitákban: az intellektuális prostitúció. Azokra utalok ezzel, akik előítéletekkel írnak, hátsó szándékkal, nem pedig azért, hogy elmondják, amit látnak. Elmenekültem az efféle prostituáltak elől. A barcelonai meccsen például alárendelt szerepet játszottunk, de ha nem magyarázzák el, miért (Pandev sérülése, Motta kiállítása, és az első meccsen szerzett kétgólos előny), az tiszta intellektuális prostitúció.

– Hogyan magyarázza a taktikáját a Bajnokok Ligája-döntőben?
– A döntőt meg kellett nyerni, nem pedig a játék volt a fontos. A csapatom megpróbálta megtalálni az ellenfél gyenge pontjait, és azokat kihasználni. A Bayern gyorsabb az Internél. És ahogyan az Inter meg tudta szerezni a labdát, úgy el is veszíthette. Ha lassabb vagyok, és elveszítem a labdát, akkor a meccset is elbukom. Ezért döntöttem úgy, hogy ne legyen nálunk a labda, de egységesen védekezzünk, és a Bayern legyen az, aki elveszíti a labdát. Ötféle mozgást dolgoztunk ki, amelyet a labda megszerzése után alkalmazhattunk. Így született például a második gól. Ki volt dolgozva.

– Van Gaal és Guardiola nem tudta feltörni ezt a védekező struktúrát. José Mourinho meg tudta volna verni José Mourinho Interét?
– Képes lennék legyőzni ezt az Intert, még ha ilyen zártan védekezne is, mivel ismerem a korlátait. Egy csapat legnagyobb erőssége, ha tisztában van a lehetőségeivel és a korlátaival. Az Internek is számos gyengesége van, mind egyéni, mind csapatszinten. A trükk a problémák elrejtésében rejlik, és úgy gondolom, mi ebben nagyon jók voltunk. Az Internek át kellett törnie egy mentális gátat, mivel korábban nem jutott túl a nyolcaddöntőn, de a Chelsea kiütése után elhittük, hogy bárkit megverhetünk. Ki kell használni ezt a mentális erőt, hogy messzire jusson az ember.

– Van Gaalnak nem volt elég a Bayern tapasztalata és önbizalma a sikerhez.
– Beszéltem vele. Van Gaal azt hitte, ismer, de valójában úgy ismert, amilyen néhány éve voltam segédedzőként, nem pedig most vezetőedzőként. De én tudtam, mit gondol. Mondok egy példát: tudtam, hogy a döntőben helyet hagy majd Lúciónak, hogy fellépjen a támadásokhoz, mivel nem a legtechnikásabb, de amikor átlépett volna a félpályán, akkor hárman támadták volna meg. Ezért a finálé előtt megtiltottam Lúciónak, hogy felmenjen. Csak egyszer lépett fel, amikor már kettő nullra vezettünk, de akkor is emlékeztettem a megbeszéltekre.

– A Chelsea után az Internél egészen más stílusú futballt képviselt a csapata. Mi várható a Realnál?
– Először pontosan tisztába kell kerülni azzal, mink van, aztán a lehető legjobban kiaknázni a lehetőségeket. Ha van egy Cech a csapatban, aki pontos hosszú labdákat ível előre, és van egy Drogba, aki megtartja azokat, plusz labdát szerez elől, akkor miért ne használnánk direkt játékot, miért építkeznénk hátulról? De ha az embernek egy Militója van, aki ebben nem olyan jó – bár a BL-döntőben szerzett egy labdát –, akkor más játékot kell játszani. A Realban játszik Cristiano Ronaldo és Kaká, akik kiválóak az egy az egyezésben. Így olyan játékstílust kell találni, amiben gyakran kerül sor egy az egy elleni szituációkra. A játék alapjai attól függnek, milyen futballistái vannak az embernek.

– Hogy áll a szerződése felbontásának ügye az Interrel?
– Jelenleg normális a helyzet, megértettük egymás álláspontját. Azt akarom, hogy az emberek felfogják, egy ciklus véget ért , és a Real Madridhoz szeretnék igazolni. Azt hiszem, meg fogják érteni.

– Az Inter megpróbálja rávenni önt, hogy maradjon, vagy már lemondott önről?
– Én már az Inter történetének része vagyok, ahogy az Inter is része az enyémnek. Ismernek engem a klubnál, és tudják, hogy egy új szerződés vagy a magasabb fizetés nem változtatja meg az álláspontomat. Tudják, hogy nem érdemes harcolni értem.

– Ön ugyanannyira biztos benne, hogy a Real Madrid edzője lesz, mint Florentino Pérez klubelnök?
– Szépen szeretnék távozni az Intertől, de történjen bármi, biztos vagyok benne, hogy a Real Madridnál folytatom.

– Igaz, hogy szeretne egy korábbi madridi futballistát a segédjei között tudni?
– Így van. Így volt ez a korábbi csapataimnál is, és most is így kell lennie. Hozom a három segítőmet, akik már régi társaim, de több emberre van szükségem. Olyan embert szeretnék, mint például Steve Clarke volt a Chelsea-nél, aki ismeri a klubot, a bajnokságot és az ellenfelek játékosait. Steve az idény harmadik meccse előtt figyelmeztetett, hogy legyek résen, mivel a Southampton bevet egy hórihorgas csatárt, ha vesztésre áll, és őt még nem volt idő feltérképezni. A fiatal Peter Crouchról beszélt.

– Ez azt jelenti, hogy számít azokra az emberekre, akik most is a klubnál dolgoznak?
– Senkiről sem akarok lemondani, aki hosszú ideje a klubnál van, és segítségemre lehet a célok elérésében, s hajlandó mindent megtenni mind értem, mind a klubért. Akármennyit dolgozom és teszek azért, hogy naprakész legyek, vannak dolgok, amelyekben csak azok lehetnek otthon, akik már régóta a klubnál vannak.