El Nino, A Kölyök, ahogy hazájában becézik, időközben már felnőtt. Angliában azért hozzáteszik: a húszmilliós kölyök, és bizony az elvárások is ennek megfelelőek
El Nino, A Kölyök, ahogy hazájában becézik, időközben már felnőtt. Angliában azért hozzáteszik: a húszmilliós kölyök, és bizony az elvárások is ennek megfelelőek
„Az angol labdarúgás jobb, mint a spanyol” - jelentette ki határozottan
Fernando Torres.
Ezzel a kijelentésével ugyan nehéz vitába szállni - bár azért lehetne, hiszen kinek a papné, kinek a pap, pofonokról és ízlésekről már nem is beszélve -, de azért egy hazájában dédelgetett sztárként kezelt játékostól meglepően őszinte megnyilvánulás. Tudta tudván azt is: Fernando Torres esetében spanyol futballistáról van szó. Rájuk pedig nem jellemző, hogy mást akármiben is maguk elé engednének, illetve, hogy önbizalmukkal és ön(fel)értékelésükkel gond lenne.
„Itt a futball sokkal atraktívabb, mint Spanyolországban - indokolt a támadó. - Gyorsabb a játék, fizikailag is többet követel a játékosoktól. Egy játékos fejlődésének lehetősége a spanyol élvonalban sokkal lassabb, míg
Angliában sokkal gyorsabb. A Premier League-nek sokkal nagyobb a dinamikája, sokkal több futást igényel a csapattól és a játékosoktól egyarátn.”
„Nagyon elégedett vagyok a csapattal és a társakkal is - összegzett röpke féléves liverpooli kint tartózkodást követően Torres. - Még sok tanulnivalóm van az angol futball stílusáról és magáról az országról is, de azt tudom mondani, hogy az én futballom már ezalatt az idő alatt is fejlődött, és a jövőben ez a folyamat folytatódik.”
Fernando Torres alig múlt tizenhét éves, amikor 2001. május 27-én a Leganés elleni spanyol bajnokin bemutatkozott a nagycsapatban. Egy héttel később már első bajnoki gólját is elkönyvelhette az Albacete ellen. Az első élvonalbeli idényében 2002-2003-ban 29 bajnokin 13 góllal elég magasra tette önmaga előtt a mércét.
De még ezt is sikerült túlteljesíteni: 19 évesen már csapatkapitány karszalagot hordhatott, 35 bajnokin 19 találatig jutott.
A 2006-s vb után már olyan angol csapatok álltak sorban érte, mint az Arsenal, a
Chelsea, a
Liverpool és a
Manchester United. Akkor azonban a minden bizonnyal eseményekben gazdag nyári szabadságról visszatérve még hűséget fogadott az Atléticónak, idén nyáron viszont elfogadta a liverpooliak hívását.
Torres 2003. szeptember hatodikán mutatkozott be a spanyol felnőtt-válogatottban - méghozzá barátságos mérkőzésen
Portugália ellen - miután a korosztályos válogatottaknak alapembere volt. Első válogatottbeli találatát 2004. április 28-án az
olaszok ellen szerezte.
Liverpoolban augusztus 11-én az Aston Villa ellen 2-1-re megnyert mérkőzésen ölthette magára először a vörösök legendás mezét, első Premier League-gólját nyolc nappal később a Chelsea ellen 1-1-re végződő összecsapáson szerezte. A Ligakupában szeptember 25-én mesterhármast vágott a Readingnek, együttese 4-2-re nyert. November 28-én a BL-ben duplázott, a Porto ellen 4-1-re megnyert találkozón.
A spanyol válogatottban 45 alkalommal léphetett pályára, tizenöt gólt szerzett, Liverpoolban eddig összesen 19 mérkőzésen játszott - 13 bajnoki, egy Ligakupa és öt BL -, 12 gól - hat bajnoki, három-három Ligakupa, illetve BL - fűződik a nevéhez.
1998-ban Európa legjobb 15 év alatti játékosának választották, tagja volt azoknak a spanyol korosztályos együtteseknek, amelyek 2001-ben U16-s, 2002-ben U19-s Európa-bajnokságot nyertek. Mindkét tornán Torrest választották a legjobb játékosnak, ráadásul hét, valamint négy góllal ő szerezte meg a gólkirályi címeket is.