Ronaldinho arra kérte menedzserét, kezdjen tárgyalni a Chelsea-vel

A menedzser-testvér egy hónappal ezelőtt ugyanis már személyesen találkozott Roman Abramoviccsal, de a megbeszélés nem vezetett eredményre, hiába tett ötven millió fontos ajánlatot a londoniak első embere.

Azóta viszont jelentős változások történtek mindkét oldalon: a Chelsea-nél edzőt váltottak, távozott a karizmatikus portugál tréner, José Mourinho, míg Ronaldinho, éjszakai kimaradásaiért és a Rijkaarddal való összeveszéséért bűnhődve - hivatalosan azonban meghúzódás miatt -, nem játszhatott a Sevilla elleni hétvégi bajnokin.

Londonban forr a levegő, a Mourinhóhoz kötődő és rá esküdő klasszisok elbizonytalanodtak, az angol sajtó már arról ír, melyikük hová igazol. Drogba és Ballack esetében a Real Madrid, Lampard kapcsán éppen a Barcelona jött szóba. Ilyen vészterhes időben egy sztárigazolás jótékony hatást fejthet ki a csapat és a lelátó hangulatára. Ez adott esetben egy kis pluszpénzt is megér, bár a brazil kivásárlási árát korábban 150 millió euróban szabták meg a katalánoknál.

Ronaldinhónak viszont lassan már tényleg kinéz az a bizonyos, szakmai előrelépést magában hordozó környezetváltás.

A brazil klasszis 2003 őszén igazolt a Barcelonába, ahol az ugyanakkor érkező klubelnökkel, Joan Laportával és vezetőedzővel, Frank Rijkaarddal együtt új időszámítást kezdtek írni a klub történetében.

Akkor ősszel még csak ismerkedtek a körülményekkel és a közeggel, de tavasszal már remekelt a csapat, amely végül a bajnok Valencia mögött az ezüstérmet csípte meg. De már felsejlett a közeljövő nagycsapata…

A következő két szezonban kis túlzással a katalánok játékától és eredményeitől volt visszhangos Európa: két bajnoki címük megkoronázásaképpen 2006 májusában az Arsenal ellen a BL-döntőben is győzni tudtak.

Azt követően azonban törés következett be Ronaldinhónál, akinek a németországi vb-n messze nem sikerült megismételnie a bajnokságban és BL-ben mutatott pazar formáját. Csúcsformában játszott előtte hosszú időn keresztül, valahol törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb lejtmenet következik a pályafutásában.

A 2006-2007-s szezonban ugyan magasan a Barca legeredményesebb játékosa volt Ronaldinho, végig versenyben volt a spanyol gólkirályi címért is, ám elsősorban pontrúgásokból volt sikeres, mezőnymunkája, annak látványossága, szellemessége és nem utolsósorban eredményessége meg sem közelítette a korábbi önmagát.

A 2006-20087-s szezon elején több hónapra kidőlő Eto’o nélkül félkarú óriásnak tűnt a brazil is, majd a kameruni viharos és durcás visszatérését követően kenyértörésre került sor a korábbi két jóbarát között. Csúnya dolgokat vágtak akkor egymás fejéhez és bár végül kibékültek, kapcsolatuk pályán és azon kívül már nem lett a régi.

Ronaldinho formájában még az sem hozott gyökeres változást, hogy a nyáron pihenési céllal kihagyhatta a Copa Américát, amelyen a brazil válogatott nélküle lett aranyérmes. Mint ahogyan a Barcelona a hétvégi bajnokin a kétgólos Lionel Messi vezérletével ugyancsak nélküle futballozta le a pályáról a Sevillát és nyerte meg a rangadót.