Raúlnál is Fabio Cannavaro volt az év játékosa

Cannavaro – akit „kezezés” címszó alatt tévesen állítottak ki vasárnap este az Espanyol ellen idegenben 1-0-ra megnyert bajnokin – a hír hallatán azon melegében mindössze annyi kommentárt fűzött a hírhez: „Hétfőn Svájcba utazom, de még nem tudom, nyertem-e vagy sem. Ellentétben az Aranylabda-szavazással, ahol már tudtam arról, hogy én lettem a befutó. Ha igaz, amit mondanak, akkor tényleg pályafutásom legfantasztikusabb évét zárom majd.”

A France Football által életre hívott Aranylabda-szavazáson az újságírók szavazati alapján 2006-ban nem volt jobb játékos az olasz Fabio Cannavarónál.

A középhátvéd bajnoki címet ünnepelhetett az olasz Juventus-szal – igaz ezt később a bundaügy miatt elvették a torinói csapattól -, júliusban a nemzeti együttes oszlopos tagjaként vb-arannyal gazdagodott, a nyáron pedig a spanyol Real Madrid szerződtette, amelynek azóta is meghatározó alakja. A szavazásra felkért újságírók döntését többen kétkedve fogadták – főként a védő meggyőző fölényét -, még olyan szakmai nagyság is éles kritikával illette azt, mint a francia Arséne Wenger.

Az Arsenal trénere szerint egyrészt ennyit ér ez az egész Aranylabda-szavazósdi, másrészt a végeredmény az újságírókat minősíti, méghozzá le.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnél (FIFA) viszont kizárólag a szűk szakmabeliek választanak: a nemzeti együttesek szövetségi kapitányai, illetve pár éve már a csapatkapitányok is.

Ez még akkor is megkérdőjelezhetetlen, ha tisztában vagyunk azzal: a szavazásra jogosultak többsége – ellentétben mondjuk Wengerrel - nem képvisel világszínvonalat.

A Real Madrid és a spanyol válogatott klasszisának, Raúl Gonzaleznek a hozzáértését viszont aligha kérdőjelezheti meg bárki a futball világában.

A gólerős csatárból lendületes támadó-középpályássá avanzsált játékos ugyancsak Fabio Cannavaro mellett szavazott. Ezzel öt ponttal növelte az olasz védő „értékét”, a második helyre a nagy rivális barcelonai csapat kameruni támadóját, Samuel Eto’ót, míg a harmadikra a francia Thierry Henryt tette az Arsenalból.

„Senki nem vonhatja kétségbe Fabio Cannavaro képességeit, mint futballista – indokolta választását Raúl. – Nagyszerű, számára aranyérmet hozó vb-n van túl, de előző klubcsapatával, a Juvenusszal is fantasztikus idényt zárt és a Realban is jó őszi idény van mögötte. Ez az igazság. Külön örömmel tölt el, hogy egy csapattársam részesült ebben a kitüntetésben.”

A Realban eltöltött jó (fél)idénynek némileg ellentmond, hogy Cannavaro nem a legemlékezetesebb szezonját hagyta maga mögött. Bár helye atombiztos és a csapat védekezése masszívabb, mint volt korábban - nélküle –, az olasz középhátvéd jópár kapitális egyéni hibát vétett. A Lyon elleni BL-meccs a nyitókörben kizárólag rajta ment el, annyit hibázott, mint egy képzetlen újonc.

Az elmúlt két évben a Barcelona brazil klasszisa, Ronaldinho végzett az élen a FIFA-szavazáson – 2005-ben Frank Lampardot (Chelsea) és Eto’ót (Barcelona) utasította maga mögé -, akit a múltheti spanyol zuhanyhíradó még idén is befutónak vélt.

Olasz győztes ezt megelőzően 1993-ban volt, akkor Roberto Baggiót érte a kitüntetés. Az első szavazást 1991-ben a német Lothar Matthäus nyerte: akkor még középpályásként szerepelt a később középhátvédként számításba vett futballista. Rajta kívül kizárólag csatárok, illetve támadó-középpályások végeztek az élen, de szinte még a dobogón is.

Kivétel 1995-ből az ugyancsak olasz Paolo Maldini, aki második lett és a német kapus, Oliver Kahn 2002-ben, a hálóőr ugyancsak ezüstérmes helyen végzett.