A volt cári hadnagy a futballválogatottat is megkörnyékezte.

Hogy akadtak-e gyanús előjelek? Utólag nézve szinte csak ilyenek akadtak.

„Kisöreg, egyáltalán megengeded, hogy még két hétig játsszak? Aztán ígérem, bejelentem az elnöknek, hogy szegre akasztom a cipőmet...”

1954 áprilisában Bécsbe utazott Sebes Gusztáv együttese.

Platkó Ferencről egy spanyol költő, Rafael Alberti írt ódát.

A borúlátóbbnál is borúlátóbb volt mindenki 1924-ben az olaszok budapesti vendégjátéka előtt.

A Porzsolt testvérek 140 éve alapították meg az első hazai „embersportújságot”.

Volt egyszer egy Húsvéti torna. Egy? Legalább harminc. Jellemzően Bécsben és Budapesten, magyar, osztrák és esetenként, főleg kezdetben, cseh csapatok részvételével.

Elmaradt a Budapest֪–Bécs 1944-ben, jött helyette a Fradi–Újpest – a nosztalgia jegyében.

Csak az utolsó percekben biztosítottuk be a győzelmet 1934-ben a szófiai vb-selejtezőn.

Az aranylabdás ikon utolsó bajnoki meccsére busszal ment a Népstadionba 1974-ben.

Csapkay Károly Ambrosianával játszó Triestinája ihlette a Gól című költeményt.

Kilencven évvel ezelőtt B-válogatottunk Budapest néven kapott ki a délolaszoktól.

Már akkor sem volt elég hó, de az osztrák hadsereg segített.

Tétmeccset sem játszott az őscsapat, mielőtt egyesült a BAK-kal.

A vesztesek összecsapása, a csalódottak ütközete mindig különleges hangulatú, a „csakazértismegmutatom” érzésért küzdő felekről szól.