Sem a játékosok, sem a vezetők nem unatkoznak a holt szezonban Kispesten: előbbiek a pályán, utóbbiak a tárgyalóasztalnál igyekeznek felkészülni a tavaszra.

Három évvel ezelőtt csupán a futballszakma ismerte Gera Zoltánt, a szurkolók többsége legfeljebb csak hallomásból tudott a támadóról. Miközben sokan legyintettek a játékosra, addig Páncsics Miklós, a Ferencváros akkori ügyvezető igazgatója szentül hitte, hogy igazi kincsre lelt, s eltökéltségét bizonyítja, 2000 nyarán szerződtette a támadót. Gerát egy csapásra megismerte az ország.

Kétheti munkán van túl a Békéscsaba, és a csapat a napokban elsősorban az erőgyűjtéssel volt elfoglalva. Garamvölgyi Lajos vezetőedző hazai környezetben készíti fel a futballistákat, akik minden tréningen becsületesen dolgoznak.

A dunaújvárosi teremtorna után néhány labdarúgót megbüntettek a Megyeri úton.

Péntek óta Ciprus, közelebbről egy Protarasz nevű település jelenti az élvonalban második helyen álló MTK Hungária főhadiszállását. A hétfői nappal a labdarúgók már öt edzésen voltak túl, és ami a legfontosabb, ideális körülmények között készülhetnek a tavaszra

Eseménydús volt a hét Győrött, amely kezdődött ugyebár azzal, hogy Tamási Zsolt lemondott, míg a történet eztán folytatódott azzal, hogy Csertői Aurélt kétnapos pályaedzői tevékenysége után a klub tulajdonosa, Tarsoly Csaba vezetőedzőnek nevezte ki. Pénteken estére pedig az is eldőlt, hogy Pinte Attila, a Ferencváros korábbi labdarúgója Görögországból visszatérve hű maradt a zöld-fehér színekhez és fél plusz két évre elkötelezte magát a Győri ETO FC csapatához.

A labdarúgó NB II Szabolcs Gabona csoportjában szereplő Bőcs KSC együttesének tagjai január 9-én találkoztak egymással először az új esztendőben. A viszontlátás nem volt felhőtlen, ugyanis a két évvel ezelőtt még az NB I B-ben szereplő gárda vezetői rossz hírrel fogadták a felkészülés előtt álló labdarúgókat. Bizony, a háromezres borsodi település együttesénél is anyagi gondok jelentkeztek, nincs mit szépíteni, kiürült a kassza. Olyan hírek is lábra keltek, hogy a csapat már nem is vág neki a tavaszi idénynek.

"Olyannyira nem történt semmi, hogy több mint tíz éve szociális segélyből élek. Hiába végeztem el a B-licences tanfolyamot, és szereztem ezzel edzői papírt, a kutyának sem kellettem. Sajnos még az a lehetőség sem adódott meg nekem, hogy az Újpest serdülőit irányíthassam."

Minden kedden egy-egy olyan játékosról közlünk portrét, aki meghatározó alakja volt a XX. század labdarúgásának. Sorozatunk újabb részében Kocsis Lajost, a Bp. Honvéd egykori közönségkedvencét mutatjuk be. Ritka az effajta konszenzus a futballszurkolók között: Kocsis Lajost így vagy úgy mindenki szerette. Tudását, fantasztikus képességeit, ragyogó cseleit, bombaerős lövéseit, hajszálpontos hosszú indításait mindenki megtapsolta.

A Szolnok igyekezett jól megszervezni védelmét, a hórihorgas Bajusz Endre Kerekes Zsombort, Balogh Pál pedig a vendégek legveszélyesebb csatárát, Bajzát Pétert követte megkülönböztetett figyelemmel. A DVSC nagyon előretolta védekezését, és ez majdnem megbosszulta magát, hiszen a lesre játszó védők között Oláh Lóránt mesteri labdával ugratta ki Kotula Lászlót, a hazaiak csatára óriási versenyfutás után Vincze Gábor szorításában tizenegy méterről kapura lőtt, Tomic azonban bravúrral hárított.

A várakozással ellentétben nem volt telt ház a Rákóczi-stadionban. A kezdőrúgást a 80 éves Kanizsai Gyula végezte el, aki hatvan évvel ezelőtt egy RákócziFerencváros Magyar Kupa-mérkőzésen is szerepelt már  ő az egyetlen élő tagja az akkori kaposvári csapatnak.

Minden kedden egy-egy olyan játékosról küzlönk portrét, aki meghatározó alakja volt a XX. század labdarúgásának. Bemutatunk hazai és külföldi futballistákat, régieket s újakat - természetesen a teljesség igénye nélkül. Elsősorban olyanokról írunk, akikről ritkábban hallani, kevesebbet tudni. A keresztrejtvény is mindig az aznapi főszereplőről szól. Sorozatunk újabb részében Ebedli Zoltánt, a Ferencváros egykori közönségkedvencét mutatjuk

Nem szeretett balszélsőt játszani Sárosi László, de mi lett volna, ha szeret, hiszen ezen a poszton lett ifjúsági válogatott és standard NB I-es futballista. Ám ő még tízes éveinek közepén középhátvédként szeretett volna futballozni, csakhogy a Kőbányai Törekvés ifjúsági csapatában nem fért a poszt közelébe, viszont a balszélen átlagon felüli gyorsaságát, remek fizikai adottságát és jó viszonyát a labdával kiválóan kamatoztatta. Olyannyira, hogy 16 évesen már az NB II-es csapat felnőtt együttesében riogatta a jobbhátvédeket...