Akit egy Farkas-gól elvarázsolt

Utóbbival tele van a padlás, évek, évtizedek óta tucatszámra készültek az elemzések, hogy miért is kaptunk hatot a szovjetektől, miért győzött le bennünket Izland többször is, miért rúgtak hetet az Üllői úton a jugoszlávok, és még folytathatnánk. Egyre kevésbé érdekes téma a futball – és egyre kevesebb embert érdekel. Üzletemberek, befektetők, szponzorok menekülnek e sikertelen sportágtól. Ma már tudjuk: még a legnépszerűbb csapat, a Ferencváros sem jelent komoly üzleti lehetőséget, most legalábbis nem.
Viszont történt, ami történt, valaki mégis csak úgy döntött, milliókat költ a magyar futballra. Jámbor János jelen pillanatban olyan, mintha egyedül futna egy földrengés sújtotta város felé, miközben mindenki menekül onnan. A sikeres üzletember olyan szituációban döntött úgy, hogy pénzt, energiát nem sajnálva újra életre kelti a tönkretett Vasast, amikor a magyar futball a sokadik (de aligha az utolsó…) mélypontjára került.
De ki az a Jámbor János? És egyáltalán, ki lehet az az ember, aki a feneketlen kútba dobálja a pénzét, futballistákkal egyezkedik fizetésről, prémiumról, harcol a ligával, az MLSZ-szel, talán a jó istennel is, hogy ne gördítsenek akadályt a Vasas újraélesztése elé – ahelyett, hogy szivarra gyújtana Hawaii valamelyik koktélbárjában, és arról mesélne a két lányának, hogy egyszer egy bizonyos Farkas János 1966-ban az angliai világbajnokságon olyan kapásgólt rúgott a braziloknak…

Hosszú évekig külföldön

Jámbor János, a PannonBau és a Formant cégcsoport többségi tulajdonosa, a Vasas együttesét működtető gazdasági társaság tulajdonosa, két kislány boldog édesapja nagy kalandra vállalkozott. Úgy döntött, kedvenc csapatából újra bajnokot farag. Egyebek mellett erről is beszél lapunknak adott interjújában, ami bizony egyre inkább aktuálissá vált. Jámbor János – csakúgy, mint az MTK-nál, majd z FTC-nél tulajdonosként szerepet vállaló ismert üzletember, Várszegi Gábor – kínosan kerüli a nyilvánosságot, és eddig sehol sem nyilatkozott.
– Bizakodással töltheti el a Vasas-szurkolókat, hogy kedvenc csapatuk tulajdonosa gyerekkora óta a piros-kék színekért szorít, és így nem csupán üzleti vállalkozásnak tekinti angyalföldi szerepvállalását. Vagy ez a kettő nem feltétlenül kapcsolódik össze?
– Természetesen nem lehet különválasztani az érzelmeket az üzlettől – mondta Jámbor János. – Az viszont egyértelmű, hogy nem szeretném az ablakon kiszórni a pénzemet, éppen ezért számtalan feltételt szabtam a szerepvállalásom kapcsán. S az sem titok, előbb-utóbb szeretnék több támogatót találni magam mellé. Ami pedig a szurkolást illeti, egészen kisgyerekként szerettem bele a Vasasba, egészen pontosan Farkas Jancsi és Mészöly Kálmán játékába. A televízió közvetítette a magyar–brazil meccset az 1966-os angliai világbajnokságról, én meg csak tátott szájjal lestem Farkas kapásgólját és Mészöly felkötött kézzel bemutatott hibátlan teljesítményét. Ott dőlt el, hogy nekem a Vasas lesz a kedvencem. Sokáig nem a fővárosban éltem, így ritkán mehettem a csapat meccseire, de rengeteg élményem maradt így is, például az 1973-ban lejátszott MNK-döntő, amit négy háromra nyert a Vasas a Honvéd ellen Várady Béla szenzációs játékával. Sajnos, a legutóbbi bajnoki címet, ami ugye nem mostanában született, katonaként ünnepelhettem. Tulajdonképpen 1981-től, amikor Budapestre költöztem, kezdtem el rendszeresen meccsre járni a Fáy utcába és a Népstadionba, és akkoriban már Kiss László volt az egyik nagy kedvencem.
– Hogyan lett sikeres üzletember? Magyarországon meglehetősen kétes értékű, ha valaki gazdag, csillogó-villogó autókkal közlekedik. Az emberek mindjárt kombinálni kezdenek, legendákat gyártanak. Nem véletlenül járatódott le a vállalkozó kifejezés, önről viszont még egyetlen pletykalapban sem olvashattunk semmit, holott a hírek szerint a topon van.
– Lehet, hogy túl egyszerű, amit mondok, de rengeteget tanultam és dolgoztam. Mindkettő szükséges volt ahhoz, hogy elmondhassam: cégcsoportjaim, a PannonBau és a Formant egyaránt bekerültek a legjobb százötven hazai cég közé. Erre büszke vagyok. A sikertörténet Drezdában kezdődött, ahová annak idején kimehettem egyetemre, és ahol végül is közlekedésmérnöki diplomát szereztem. Később is éltem az NDK-ban, méghozzá hat évig, de nemcsak itt, hanem Líbiában és Luxemburgban, Hollandiában és Ausztriában is belekóstolhattam a hétköznapokba. A PannonBau 1991-ben alakult, akkor tizenöten kezdtük, méghozzá Németországban, építőipari munkával. Ma már hat telephelyünk van, köztük több külföldön is, és mintegy hatszázötven embert foglalkoztatunk. Tevékenységi körünkbe tartozik az építőipar, a szerelőipar, az autóipar, az élelmiszeripar és a kereskedelem. Van munka, van felelősség, és szerencsére van nyereség bőven.
– Csőd vagy bármiféle törés nem nehezítette az életét?
– Szerencsére nem, évről évre sikeresebbek vagyunk.
– A csőd kifejezést csak azért hoztam szóba, mert az üzleti élet mellett a sportban is jelentős szerepet vállal, ahol ugye nem ritka, ha csődbe megy egy kft. vagy egy klub.
– Ami engem illet: Kecskeméten négy évig vezettem a helyi futballklubot működtető gazdasági társaságot, és napra pontosan kifizettünk mindenkit, soha senkinek sem tartoztunk. Az más kérdés, hogy az elképzeléseim mégsem valósultak meg, hiszen nem állt mellénk a város, nem tudtunk újabb támogatókat szerezni. Pedig az elején még úgy tűnt, sikeresek lehetünk. A csapat a feljutásért küzdött, és előfordult, hogy háromezren ültek a lelátón. Később ez megváltozott, ezért is hagytam ott a várost és a csapatot.

Kapcsolat Mészöly Kálmánnal

– No, meg azért, mert kedvenc klubja, a Vasas hívta.
– Azért ez nem volt ilyen egyszerű. Kevesen tudják, de én már régóta üzleti kapcsolatban állok a Vasassal. Ezerkilencszázkilencvenhatban kerestem meg Mészöly Kálmánt azzal, hogy segíteném a klub utánpótlás-nevelését. Megegyeztünk, és cégem az Euroleasinggel együtt irigylésre méltó helyzetet teremtett az angyalföldi fiataloknak. Aztán jöttek a gondok, a Vasas a kiesés ellen küzdött, és hallottam, teljes a pénztelenség. Izsó Ignáccal üzleti kapcsolatban állok régóta, így rajta keresztül megkerestük Gyalog Andrást, a klub akkori elnökét, hogy üljünk le, és tárgyaljunk az esetleges közös jövőről. Így is történt, többször találkoztunk, megtettük az ajánlatunkat, és vártuk a választ. Emlékszem, egy hétfői napon Gyalog András felhívott, és azt kérdezte tőlem, hogy akkor az általam ígért cégek segítenék-e a Vasast, mire én azt mondtam: a jövő héten konkrét tervet teszek le az asztalára. Ebben maradtunk, aztán másnap megdöbbenve hallottam, hogy Rácz Gáborral egyeztek meg, ő lett a Vasas Kft. többségi tulajdonosa. Nincs ezzel semmi gond, csak illett volna nekünk is szólni, ami azóta sem történt meg. Ráadásul többször is hangoztatták, hogy nem volt más variáció, csak a Rácz-féle befektetői csoport. Hát, ez nem igaz.
– Hagyjuk a közelmúltat, a Vasas-szurkolók is megpróbálják elfelejteni a legutóbbi két évet, a kiesést, a megalázó vereségeket a másodosztályban, aztán a hitegetést, a futball-kft. vezetőinek mellébeszéléseit, panaszkodásait. Hiszen ön úgy döntött, életre kelti a lecsupaszított Vasast, és így új élet kezdődött az Illovszky-stadionban. Azon kívül, hogy az angyalföldi csapat híve, sok más érvet nem tudnék felsorakoztatni, miért költi a pénzét a futballra.
– Ez a hobbim. Drága hobbi, kétségtelen, és olykor elgondolkodom, van-e értelme az egésznek, főként néhány vereség után. Aztán jön a hétfő, és új reményekkel látok munkához. Azt persze nyugodtan írja le, hogy manapság Magyarországon labdarúgó-kft.-t nem lehet úgy üzemeltetni, hogy több legyen a bevétel, mint a kiadás. Ez egyszerűen képtelenség.
– Még az első osztályban sem?
– Még ott sem. Nyilvánvaló, hogy a Ferencváros a legjobban eladható "termék”, és ügyes gazdálkodással ott lehet némi haszonra is szert tenni, de amint a mellékelt ábra bizonyítja, az sem egyszerű. Várszegi Gábort tisztelem, amiért a végsőkig kitart, bevallom, én fele ennyit sem bírtam volna ki a helyében. Nem akarok vészmadárkodni, de a vége úgyis az lesz, hogy kiszáll a Ferencvárosból. No, de maradjunk a Vasasnál. Egyértelmű cél az, hogy a gárda felkerüljön az első osztályba, méghozzá minél gyorsabban, hiszen ott jön némi bevétel a televíziótól, a ligától, és ha a csapat úgy szerepel, akár a külföldi szereplés után is. Előbb-utóbb erős Vasast szeretnénk…
– Szép tervek, ám a valóság arról szól, az NB I B első fordulójában a REAC nyert kettő egyre a Fáy utcában.
– Bosszankodtam a nyitányon elszenvedett vereség miatt. El kell ismernem, a REAC jobban játszott. Egyébként nem volt az rossz meccs, a közönség a vereség ellenére jól szórakozott, és örömmel láttam, mennyien szeretik a Vasast. A játékoskeret, amit összehoztunk Vancsa Miklós ügyvezető igazgató hathatós munkájával, erős és alkalmas céljaink eléréséhez. Ha a helyzet úgy hozza, a télen tovább erősítünk, néhány olyan korábbi Vasas-futballista kerülhet hozzánk, akiket szerettek a Fáy utcában. Még azt is elárulom, ha a csapat a téli szünetben közel áll a feljutáshoz, Barcelonába viszem edzőtáborozni. A játékosok pontosan tudják, milyen lehetőség van a kezükben, ha feljutnak, sok pénzt kereshetnek, ha ez nem sikerül, csak a töredékét vehetik fel.

További támogatókat keres

– Tehát egyértelműen hosszú távra tervez Angyalföldön.
– Természetesen igen, de ez nem csupán rajtam múlik, hanem a partnereimen, a klub vezetőin is. Annak idején megjelent a sajtóban, talán éppen a Nemzeti Sportban, hogy több variáció is felvetődött a klub újjáélesztésével kapcsolatban. Itt, az irodámban, ahol most önnel beszélgetek, ült a tavasszal a REAC teljes vezérkara, és arról tárgyaltunk, hogy az esetleges telephelycserével velük együttműködve kezdjük a munkát. Tulajdonképpen a REAC lett volna a Vasas, de ez a variáció valamiért nem valósult meg, így került a kecskeméti labdarúgást működtető kft. Angyalföldre. Ahogy már mondtam, több feltételt támasztottam, és remélem, mindig korrekt kapcsolatban leszünk. Itt is ugyanazt akarom, mint Kecskeméten, további támogatókat megnyerni, hogy ne csak egy lábon álljon a Vasas. Szerencsére vannak jelentkezők. És persze szükség van a közönségre is. De… A REAC elleni meccsen legalább négyezren voltak a lelátón, ám valamiért még kétezer jegyet sem sikerült eladni. Arra kérem a drukkereket, ne ezen spóroljanak, vegyék meg a jegyet, hiszen ez a pénz a Vasas bevételét növeli. Aztán van itt még valami. Kíváncsian várom, mi lesz, ha belépünk az Európai Unióba, és bevezetik, hogy a labdarúgókat alkalmazottként, és nem vállalkozóként kell fizetni. Akkor lesz igazán kemény a helyzet a sportágon belül is. Nem mindegy, hogy a tulajdonosnak ugyanazért a teljesítményért százezret vagy mondjuk háromszázezret kell kifizetnie egy futballistának. Erre megoldást kell találni, mert ha nem, akkor hiába a csatlakozás, még messzebb kerülünk Európától.