Férfi röpi: „A cél, hogy a küzdeni tudás, az akarat, az alázat megmaradjon”

– Hogy telt a szabadnap?
– A csapat nagy része délelőtt körülnézett Athénban, délután mindenki strandolt. Én már jártam a városban, fáradt is voltam a sétához, így aludtam, amíg csak tudtam. A lehető legjobb, hogy még nem utaztunk tovább Bosznia-Hercegovinába, és kicsit fel tudtunk töltődni – válaszolta Szabó Alpár, a férfi röplabda-válogatott 28 éves csapatkapitánya.

– Aludva rá egyet, hogyan látja a görögök ellen 3:1-re elveszített mérkőzést?
– Már a kezdés előtt is azt mondtam, ha úgy játszunk és küzdünk, ahogyan az első fordulóban a bosnyákok ellen, van keresnivalónk. Igaz, talán tízes odds volt ránk, pedig ennyire azért nem voltunk esélytelenek. A mostani csapatunk legnagyobb erőssége, hogy mindenki egymásért küzd, és bármilyen helyzet adódik, nem a másik ellen vagyunk, hanem segítünk egymásnak.

– Teljesen vagy félig üres a pohár?
– Félig üres, mert volt esélyünk a pontszerzésre, sőt a győzelemre is. De már a pontszerzés is szuper lett volna. Egyébként mégis egészen más ez a vereség, mint korábban, most nem rossz szájízzel kaptunk ki. A bosnyákok is végig vezettek az egyik játszmában, mégis húsz felett tudtunk fordítani, most is tartottuk magunkat. Küzdöttünk, egy pillanatra sem adtuk fel. Az utolsó játszmában a görögök elhitték, hogy nyertek, és bár nem sikerült fordítani, hajtottunk, három meccslabdát hárítottunk.

– Úgy fogalmazott: a mostani csapat. Milyen ennek a vezére lenni?
– Kihívás, hiszen először lehetek csapatkapitány a válogatottban. Nagyon fiatal a társaság, velem együtt három rutinosabb játékos van, nekünk kell tartást adnunk az együttesnek, tüzelni a többieket. Nagy feladat, remélem, mindhárman jól megbirkózunk vele.

– Beszédtéma volt egymás között a válogatottságot nem vállalók hiánya. Csapatkapitányként hogyan kezelte ezt?
– Ami engem illett, tavaly is kevesen voltunk a posztomon, centerben. Szinte egész nyáron nem cseréltek le, szóval nem újdonság. Összességében nem a játékosok dolga megítélni, ki van itt és ki nincs, amire nincsen ráhatásunk, azzal felesleges foglalkozni. Azzal dolgozunk, amink van, abból hozzuk ki a legtöbbet.

– Mindenki ilyen profin gondolkodik, vagy kellett egy-két beszélgetés?
– Maximum egy beszélgetés után mindenki belátta, hogy felesleges ezzel foglalkoznia. Nézze, amikor a válogatott legutóbb játszott a görögökkel, akkor az ellenfél simábban nyert. Lehet, hogy ez a mostani nem a legerősebb csapatunk, de a mentalitásnak köszönhetően közel álltunk a pontszerzéshez, még a sikerhez is. Az eredményektől függetlenül az lehet ennek a nyárnak a célja, hogy a küzdeni tudás, az alázat, az akarat megmaradjon a következő nyárra is.

– És mik az ön klubcéljai? Milyen idényt zárt a német Herrschingben?
– Sok helyen játszottam már, de mind közül a német bajnokság volt a legerősebb. Nagyon jól sikerült az év. Ugyan a csapat a középmezőnyben szerepelt, a negyeddöntőig jutott, megvalósult a tervem, én lettem a legjobb blokkoló. Sok ajánlatot kaptam, végül a Bisons Bühlhöz írtam alá, mert nem akartam országot váltani. Németországban az összes meccs telt házas, remek a hangulat. A klub jó terveket vázolt, kész a keret, az elsődleges cél a rájátszás. Nekem meg az, hogy minél jobban szerepeljek.

EURÓPA-LIGA, FÉRFIAK, EZÜST-DIVÍZIÓ, A-CSOPORT, 3. FORDULÓ
Szombat. Görögország–Ausztria, 18.30. Vasárnap. Bosznia-Hercegovina–MAGYARORSZÁG, 20