Egy valamirevaló kalandhős erős, ügyes, vág az esze, vagány, de minden körülmények között megőrzi higgadtságát, iszonyatosan sokat gyakorolt rengeteg alázattal, megtanulta mesterségét a legmagasabb fokon, és közben még szerény is maradt.
Bár azzal alighanem tisztában van, hogy egyike a legjobbaknak. Nem veszi készpénznek, hogy nyernie kell, átélt már kudarcokat, de érzi, tud annyit, hogy bárki ellen nyerhet. Akár reggel, akár este, akárhonnan jön az ellen.
Szilágyi Áron a kardvívás olimpiai bajnoka! |
Szilágyi: Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt |
Nyitányként egy Julian Ayala nevű mexikói jön. Egy csapást még bevisz, aztán úgy hullik el, mint annak a rendje. De hát ez papírforma. Aztán Minszkből egy Európa-bajnok, Aljakszandr Bujkevics, aki úgy néz ki egyébként, mint akit kihúztak volna egy véletlenszerűen kiválasztott francia kardozós kalandfilm statisztái közül. Csak ennél többre vágyott, az ő képességeit tekintve jogosan. 9:9-ig meleg is az asszó, aztán a főszereplő helyre rakja az ellenfelet. Tovább!
Még egy kalandhős. Szigorú tekintet, gyors kéz, világbajnok, Európa-bajnok. Tiberiu Dolniceanu. Ez 10:10-ig meleg. Aztán a főszereplő helyre rakja az ellenfelet, és ekkor érezzük először, hogy lehet, lapozgatós kalandjátékba kezdtünk, amelyben „kimaxolt” képességű emberünk szinte automatikusan nyer meg minden párharcot.
Elődöntő. Kim Dzsung Hvan Dél-Koreából. A lelátóról könnyen ítél az ember, de kiállhatatlan krakélernek tűnik. Egész nap vitatkozik a zsűrivel, teátrálisan ünnepli magát, akkor is, ha nem ő adta a tust, lélektani hadviselést folytat, ráadásul nagyon veszélyes – lenne, ha nem zavarná meg Szilágyi öt apró tussal rögtön az elején. A koreai egy pillanatig nem vezet, egyszer nagyon feljön, kell az izgalom, mégiscsak egy olimpiai elődöntő ez, vagy mi.
Nem kell, mert Szilágyi Áron rajta is átlapoz, mint egyszeri kalandjátékos a barlangi trollon.
Döntő. Szász Emese és Imre Géza révén már szereztünk finálérutint, tudjuk, mit jelent ez. Dráma, csikorgás, pengecsattogás, könnyek, öröm, katarzis.
A nagy fenét.
Szilágyi Áron elkezd vívni, befűzi az oktatófilmet, Daryl Homer élőben és egész közelről nézi, biztos nagy élmény lehet. Ezt a döntőt fel kell venni, be kell keretezni, ki kell állítani, mestermunka, tökély, ilyet csak szakmájuk legtehetségesebb, legügyesebb képviselői tudnak. Ez a kvalitás tökéletesen sportágfüggetlen, ezt mindenhol megbámulnák.
Homer 14:6 után ad két tust, szinte már hullámvölgy. Az egy nappal korábbiak alapján a 14:10-et nem kérjük, köszönjük.
Aggódni nem kell. Ez ugyebár egy kalandjáték, amelyben a főhős mindenkin átlapoz.
Akár Homer, akár nem Homer.
15:8 a vége.
Név: Szilágyi Áron Ügyesség: 12 Életerő: 24 Felszerelés: kard, hátizsák, gyógyitalok Különleges képességek: villámreakciók, céltudatosság, félelmetes higgadtság Különleges tárgyak: 2 olimpiai aranyérem |
Állunk a médiabusznál, egy rőt szakállú brazil tévés srác issza a sört, és megnézi az akkreditációmat.
„Magyar vagy? Most nyertetek vívásban, ugye? Annyit mondj már meg, hogy a francba’ lehet annyira gyors a kardvívótok? Hihetetlen! Olyan a fazon, mint amikor szerepjátékban csalsz, és maximális értéket dobsz ki a karakterednek, aztán mindenkit lekaszabolsz orktól sárkányig.”
A választ nem tudom – alighanem felmérhetetlenül sok munka, alázat, no meg tehetség kell hozzá – , de a kollégának teljesen igaza van.
Tényleg olyan, mintha egy kalandjátékból lépett volna ki.