„Csodálatos dolog a sport. Ha vállalod, hogy belekezdesz és a legnemesebb célokért akarsz megküzdeni, sokkal több mindent kapsz, mint amit valaha is reméltél. Mind pozitív, mind negatív értelemben véve. Egy darabig nem érted, hogy az emberek néha miért emelnek szédítő magasságokba, majd hirtelen dobnak le a mélybe egyik napról a másikra. Hisz te a legjobbadat adod, és néha már komoly nehézségeket is okoz a beléd nevelt versenyszellem és a győzni akarás kordában tartása. Aztán szép lassan megszokod, hogy a fent és a lent gyorsan változik és nincs idő egyikben sem megragadni.
Szóval jó esetben ezt megszokod és ennek minden velejáróját. Persze valaki erre sohasem lesz képes és nem tudja elfogadni, hogy a világ körülötte nem rossz, csak olyan, amilyen. Aki nagy magasságokra tör, az néha nagyot is esik. Ám ez is csak nézőpont kérdése.
Így van ez most is. Annak ellenére, hogy a riói olimpián mindeddig mi vagyunk ez egyetlen veretlen (férfi) vízilabdacsapat, pedig az ellenfeleink között volt Szerbia, Montenegró, Ausztrália és Görögország is, sajnos megpecsételte a sorsunkat, hogy nem jutottunk be a legjobb négy csapat közé. Büntetőkkel estünk ki.
Természetesen mindig a végeredmény minősít egy munkát, de a folyamatot nem átlátva és többnyire negatív részinformációkat kiragadva és még azokat is eltorzítva »kiabálni«, igazán komoly feladat elszenvedőként lekezelni. De a sport erre is megtanít.
Tanulságos látni, hogy habár még nincs vége az olimpiának, de máris sokan temetik a csapatunkat visszamenőleg négy és előre több évre, mert nem az ő elvárásaiknak megfelelően alakult az egész vagy csak nem az ő elképzelésük, taktikájuk szerint játszottunk. Hát igen. Amikor dolgozni kellett, akkor sehol sem voltak. Pedig a jó munkaerőre, a magas szakmai tudásra nagy szükség lett volna a napi nyolc-tíz munkaóra alatt. Jól elbújtak. Egyesek viszont még tovább mennek. Temetik magát a sportágat is. Komoly temetkezési vállalkozások alakultak meg erre az alkalomra. A társaság pedig igen érdekes összetételű. Volt sportági szereplők minden szinten, sportági szakértők, önjelölt sportági szakértők és lelkes amatőrök. És bevallom, érdekes elolvasni a véleményeket. Van közötte igazság és megszívlelendő tanács is. Csodálatos dolog az internet.
Érdekes, hogy olyanok is »fegyvert fognak« ránk és a sportágra, akik ennek a sportágnak köszönhetik az egzisztenciájukat, vagy éppen ezen sportág nyújtotta lehetőségekből tartják fent magukat, családjukat. Ezt mondjuk annyira nem értem.
Annyit azért biztosan állíthatok, hogy nekünk sem az ötödik helyért való küzdelem volt a célunk. Mind a játékosok, mind a csapat körül dolgozók a legjobb tudásuk szerint jártak el minden esetben, és majd meglátjuk, ez mire is lesz elég. Szégyenkeznivalónk nincs, de szomorúságra van okunk. Mert próbáltunk megfelelni a vízilabda hazai múltjának, a sportág nagyjainak, a sportági vezetőknek és szereplőknek, a minket szeretőknek és követőknek, azoknak akik még nem szeretnek és még nem követnek bennünket, a legfiatalabb és legidősebb vízilabdásoknak, a hagyományainknak és magunknak. Egyelőre »csak« ennyire tellett.
De majd ismét jön egy jobb időszak, amikor újra minden megváltozik és mi már tudjuk, hogy majd az is elmúlik, csakúgy, mint ez a mostani szomorúság itt bennünk. Mert ilyen a sport. Sokan értenek hozzá, de csak kevesen vállalják, hogy belevágnak ebbe az életformába és megmérettetik magukat.
Végződjön akárhogy ez az olimpia, én már most hálát adok a sorsnak, hogy ezzel a csapattal együtt dolgozhattam, hogy ilyen nagyszerű emberek a bizalmukba fogadtak. Kívánom, hogy sokaknak adódjon meg a lehetőség átélni legalább hasonlót” – írta Gergely István.
A magyar válogatott csütörtök 16 órától a házigazda brazilokkal játszik az 5–8. helyért. Ha győz, akkor az ötödik, ha kikap, akkor a hetedik helyért szállhat medencébe a spanyolok vagy a görögök ellen.
RIO 2016
FÉRFI VÍZILABDA
Augusztus 18., csütörtök
AZ 5–8. HELYÉRT
16.00: MAGYARORSZÁG–Brazília
20.10: Spanyolország–Görögország
ELŐDÖNTŐ
17.20: Montenegró–Horvátország
21.30: Szerbia–Olaszország
(Az időpontok még változhatnak!)