Súlyos asztmásként (amit azóta szerencsére "elnőttem" – ez ritka) nem volt erősségem sem a rövid, sem a hosszú távú futás. De a futballból nem akartam kimaradni, így maradt a kapu. Gyerekkorban különben sem népszerű ez a poszt, mindenki megy előre, gólt szeretne lőni, nem akadályozott tehát senki abban, hogy a kapuba álljak.
7. Futballoztál nagypályán, egyesületben?
Csak 11 évesen, egy akkori osztálytársam vitt le a pesterzsébeti ESMTK egy edzésére. Igazi külvárosi, távolról sem tehetős egyesületről volt szó, a földes pályán meg lehetett tanulni becsúszás nélkül is szabályosan szerelni. Mi, kapusok úgy néztünk ki az edzés végére, mint a bányászok. Sajnos sok, nálam sokkal tehetségesebb srác hagyta abba jóval előbb a versenyszerű labdarúgást a körülmények miatt. Később a Kelen SC-be igazoltam, Dél-Budára, eljátszogattunk a budapesti korosztályos bajnokságokban, különösebb eredmény nélkül. Az egyetemre kerülve, leigazolt az akkor még létező egyetemi nagypályás csapat, a Józsefvárosi TE, de hamarosan anyagi nehézségek miatt feloszlott. A Rotterdamba utazó pázmányos keretben már nem számoltak velem. Felnőttként így csak néhány Budapest-bajnokság és kupameccset számolok. Nyaranta, ha éppen ott vagyok, együtt edzek a Balatonkeresztúr Somogy megyei I. osztályú csapatával, olykor egy-egy edzőmeccsre is beállok, de ez egyre ritkább. Legújabban eljárok kisegíteni egy budapesti ügyvédekből és menedzserekből álló csapatba, de ők nem a BLSZ-ben indulnak. Nagyon nem is erőltetem, már túlzottan "kispályás" a gondolkodásom és a mozgásom a hétméteres kapuhoz...
8. Van kapus példaképed?
Nem dolgozok példaképekkel, nem szívesen hasonlítgatom magamat másokhoz. Ha mindenképpen meg kéne nevezni gyerekkori kedvencet, Hajdú Attila jut először az eszembe. Az is igaz, ha történetesen más védi akkoriban a Ferencváros kapuját, most az ő nevét mondanám... Mindenesetre nem volt rossz kapus, és szerintem méltatlanul kevés lehetőséghez jutott a válogatottban, ahol már akkor helyzeti előnyt élvezett, aki külföldön játszott, mint például Sáfár Szabolcs vagy Babos Gábor. Pechjére a sérülése egybeesett a máig tartó Király-korszak kezdetével, így mindössze 10-szeres válogatott lehetett.
9. Mit jelent a mezedre írt "Insanus" név, illetve miért 23-as a számod?
A szó latiul őrültet jelent, és üzenet egy nagyon szűk személyi kör számára, akik nem olvasói ennek a Blognak, így megmagyarázni sem érdemes. Ha mégis ráakadnának erre a cikkre, akkor röviden ennyi: Tudom, és igazatok van. A szám akár lehet a születési évem számjegyeinek összege, akár egy buszjárat, amelynek több mint 10 éven keresztül, életem jelentős idejét szenteltem, persze nem önszántamból, hanem utazás okán. Kinek melyik tetszik.
10. Össze tudsz állítani egy álomcsapatot a PLL-ből, akikkel valaha együtt játszottál?
Ha azokra korlátozzuk a csapatot, akik valaha a csapattársaim voltak, akkor egy Tóth M. - Hargitai Áron, Tóth Géza - Bagó Balázs, Petroff Márkó felállással bármikor kiegyeznék. Más csapatokból összeállítva, mondjuk legyen Takó Sándor - Kótai Szabolcs, Gelencsér András - Sokolowski Márk, Szakolczai Kristóf.
11. Ki volt a legkellemetlenebb ellenfél, aki ellen pályára léptél?
Személyt nem tudnék említeni, legfeljebb Szatmári Ádámot, de ő kívül esik a körön, mert egyszerre csapattárs és ellenfél (többekkel is vagyunk így a PLL-ből). A csapatok közül a Red Devils Advocate ellen sosem volt leányálom játszani, na nem a tudásuk, hanem azagresszivitásuk, ellenfelet lebecsülő flegmaságuk miatt. Utóbbi egyszer ütött vissza, de akkor nagyon, amikor is az akkoriban leggyengébbnek számító Bp. Rangers 9:9-es döntetlent ért el ellenük, annyira elszórakozták a meccset.
12. Van élet a PLL-en túl? Mik a terveid a jövőre nézve?
Még nem haltam meg... Viccet félre, mint már volt róla szó, nem hagyom abba a futballt, csak a PLL-től búcsúztam el, és talán tőle sem teljesen. Akár tervnek is lehet nevezni a PLL-játékosokból toborzott futsal csapat megalakítását, mivel ősztől indul egy kifejezetten egyetemi futsal bajnokság. És örökzöld téma a pázmányos nagypályás csapat újjáélesztése is, de ez utóbbi már biztosan nem rajtam fog múlni.
13. Mi a hobbid?
A sokból egy tevékenységemet sem tartom számon hobbiként, nem szeretem ezt a szót. Mégis, a leginkább a Szofi Egyetemi Színtársulatban kifejtett munkát lehetne annak nevezni, bár abban is, mint mindenben, a körülményekhez képest elérhető maximumra törekszem, még ha az eredmény rendre, messze elmarad attól.
14. Kedvenc ételed és italod?
Ételből inkább csak negatív listát tudnék adni, az óvodai és iskolai menzákon sikerült egy-két ételt megutáltatni, félek, nem csak velem... Jobb sörrel, tisztességes pálinkával vagy Zubrówkával ellenben bármikor korrumpálható vagyok.
15. Kedvenc színész/színésznő és film?
Megint csak túl nagy a választék. Előrebocsátom, hogy a kedvenc nem jelent legjobbat. Max von Sydowt, Jeremy Ironst, Anthony Hopkinst és Kenneth Brannaghot még nem láttam rossz filmben játszani. Utóbbi Shakespeare-adaptációit nagyon szeretem. A hölgyek közül ugyanez igaz Emma Thompsonra. Audrey Hepburn meg egyszerűen nem maradhat ki semmilyen felsorolásból sem, ha másért nem, ezért. A filmek közül egy különleges kedvencem van, Takeshi Kitano filmje, a Tűzvirágok. A Mátrix-trilógiát sem szabad említés nélkül hagyni, de kizárólag akkor, ha képesek vagyunk a sok akció-sallangot lefejtve róla, a lényeget látni. Ja, és a Star Trek-filmek, de nem a legújabbak, mert azokban már több a fiction mint a science, több az akció, mint a gondolat...
16. Milyen zenét szeretsz?
Zeneszerző apával és csellista anyával nem volt kérdés, hogy zenét tanuljak, és ez alapvetően meghatározta, meghatározza az ízlésemet. Gimnazista koromban egy fúvószenekarral jártam Európát, így a minőségi fúvószene nem áll tőlem távol. A nem "klasszikus" (de utálom ezt a kifejezést...) felhozatalból leginkább a brit progresszív rock zenekar, a Jethro Tull tudta felkelteni az érdeklődésemet, de nem vetem meg az igényes instrumentális jazzt sem.
17. Kedvenc könyved?
Amelyiket éppen olvasom. Viccen kívül, szerzők, regények, életművek nincsenek még a helyükön, különösen igaz ez Spiró Györgyre és az ő regényeire, kiváltképp a Fogságra. Értelmetlen az összehasonlítás, de mégis, ha a Sorstalanság 1 Nobel-díjat ér, akkor a Fogság értékét egyszerűbb lenne normálalakban kifejezni...
18. Álmaid országa és városa?
Néhány különösen veszélyes országot és területet leszámítva bárhová szívesen elutaznék hosszabb-rövidebb időre, de élni, letelepedni nem szeretnék máshol. Extra Hungaria nulla vita. Új-Zélandra azért egyszer szeretnék eljutni. Miért oda? Mert az van ide a legmesszebb.
19. Mi a három legfontosabb dolog az életedben?
Jelen pillanatban a soron következő három záróvizsga.
20. Van életmottód?
"Vigyen az ördög minden nőt a világon! – Egyet kivéve." (Ibsen: Peer Gynt)
21. Ha lenne 3 kívánságod, mit kérnél?
Általános iskolás koromban olvastam egy török népi példázatot, amiben a szultán jókedvében három szegény alattvalójának megengedi, hogy kívánjanak egyet, bármi is az, teljesíti. Az első kettő palotát, hintót kíván, míg a harmadik egy halat. Az első kettő döbbenten néz a harmadikra, mire ő: "A szultán majd bolond lesz palotát meg hintót ajándékozni, viszont az én halamat látom, máris hozzák, ti meg majd üres kézzel mehettek haza." Úgyhogy világbékét, örök boldogságot biztosan nem kérnék. Momentán egy üveg Pilsner Urquell-lel, egy szelet sacher-rel és egy bizonyos valaki társaságával maximálisan elégedett lennék.
22. Egy nemzetközi/magyar álomcsapat összeállítására szeretnélek kérni, azaz kedvenc játékosaidból egy tizenegyet!
Ha jól értem, nincsen semmi megkötés, ezért elég vegyesfelvágott lesz, de íme, szigorúan 1-3-2-5-ben:
Grosics Gyula
Novák Dezső, Paolo Maldini, Roberto Carlos
David Beckham, Zinedine Zidane
Varga Zoltán, Eusébio, Alfredo di Stefano, Puskás Ferenc, Pelé
23. Üzensz valamit az olvasóknak, a Ligának, a Pázmánynak?
Remélem, nemcsak játékosok olvassák a Blogot, így eljut az üzenetem a szurkolókhoz, szimpatizánsokhoz! Járjanak minél többet PLL meccsre, legyen hangulat, szakadjon le a 3. emelet egy-egy gólnál a hangzavartól, reklamáljanak a szomszédok! Remélhetőleg, ősztől mindezt már felújított teremben tehetik!
Két csapattársa, valamint blogszerkesztő-társa ekképpen búcsúzik a visszavonuló Legendától:
Boér Imre, védő: "Tóth Máté és az AS Iustum neve elválaszthatatlanok egymástól. Bár emberfeletti dolgokat vitt véghez a csapatnál, azonban emberi mivoltában mégis vannak negatív, de jóval több pozitív tulajdonságai. Kb. két éve játszunk együtt és dolgozunk közösen a csapaton. Nagyon jó vele kooperálni, mivel nagyon agilis és kitartó személyiség, valamint reálisan látja a dolgokat. Ennek is köszönhető, hogy így össze tudtuk rakni a a csapatot. A pályán sem kevésbé kitartó. Igazi vezéregyéniség, aki mindent megtesz a győzelemért és mindenkitől el is várja a legjobb formát minden meccsen! Ez természetesen nem mindig működött tökéletesen, melynek néha a kapufa volt a vesztese, de összességében elmondhatom, hogy mind egyénileg, mind csapatként sokat köszönhetünk Máténak! Köszönjük Máté!"
Bagó Balázs, csatár: "Ami a az angoloknak Beckham, a svédeknek Ibra, a törököknek Gyros és a magyaroknak Kiszel Tünde... Az volt nekünk Tóth Máté az AS Iustumban. A liga leglelkesebb kapuvédőjeként tartjuk számon, tény, hogy minden meccsen 51%-ot adott hozzá a csapat játékához, és szívvel-lélekkel vezette éveken át az AS Iustumot. A pályán példátlan nyerni akarása átragadt a csapat többi tagjára is, és elszántsága mindig előre vitt minket. Engem személy szerint Máté hozott ide a PLL-be, ami sok derűs pillanatot okozott, és ami miatt hálás vagyok neki. Távozása mindenképp veszteség a Iustumnak, és ha bár nem meghalni megy, de emléke szívünkben örökké él. A magánemberként mindig vidám és mosolygós Tóth Máté egy üde színfoltja volt a bajnokságnak, reméljük, hogy vidám természete és becsületessége jogi pályáján is végig kíséri majd. Én ebben kívánok neki minden jót!!! És kívánom, hogy ami számítása van az életben az teljesüljön, és mindig csak jóban, szerencsében találkozzunk..."
Sanssz06, azaz Smitnya Sándor (Fegyencjárat): "Kapusként a legvérmesebbek közé tartozott, sípszótól-sípszóig számára nem létezett más, csak a csapata és a győzelem, ha ezért el kellett törni pár lábat, akkor eltört pár lábat. Bloggerként pedig az alaposság és a pontosság a két fogalom, amivel legpontosabban lehetne jellemezni. A blog kezdete óta itt van velünk, így remélem, ha csak alkalomadtán is, még találkozhatunk műveivel. (Már csak ketten vagyunk Lacussal, nem hagyhatsz szarban minket)."
A PLL blog nevében én sem kívánhatok mást: köszönjük, "Insanus"!!!