2000-2010 Best of 50 labdarúgó - II. rész

A bejgli elfogyott, szilveszter után talán már mindenki kijózanodott, s abba is belenyugodtunk, hogy ezúttal Budapesten a diákbérlet Újpest színű, azaz lila lesz. Új év kezdődött, melyet egy két részes nosztalgiával nyitok a blogon. Rangsorba állítottam a XXI. század első évtizedének legjobb 50 futballistáját, s ezt most Nektek is megmutatom. Mivel ez egy szubjektív lista, valószínűleg sokan nem értenek majd velem egyet - kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, amit megírhattok kommentben! Lássuk a legjobb húszat!A bejgli elfogyott, szilveszter után talán már mindenki kijózanodott, s abba is belenyugodtunk, hogy ezúttal Budapesten a diákbérlet Újpest színű, azaz lila lesz. Új év kezdődött, melyet egy két részes nosztalgiával nyitok a blogon. Rangsorba állítottam a XXI. század első évtizedének legjobb 50 futballistáját, s ezt most Nektek is megmutatom. Mivel ez egy szubjektív lista, valószínűleg sokan nem értenek majd velem egyet - kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, amit megírhattok kommentben! Lássuk a legjobb húszat!

Ízlések és pofonok csattannak különböznek, vannak kimaradó sztárok, akiket utólag én is hiányolok, s nem értem, hogy maradhattak ki. Pippo Inzaghi és Oliver Kahn elfelejtése talán nagyobb vétek, mint a Jóbarátok szépfiúját, Joey Tribbianit kettesben hagyni a hálaadásnapi pulykával, de az csak emeli a kétezres évek fényét, ha tudjuk és látjuk, hogy ilyen, és ehhez hasonló játékosok nem kerültek be az ötvenbe (lásd még: Lahm, Fabregas, Cech, Seedorf, Torghelle és Coulibaly utóbbi kettő csak vicc) . Látni kell, hogy manapság Messi és Ronaldo a futball atyaúristene, s utána már szinte csak a „söpredék” következik (na most törné el a derekam Ibrahimovics egy karate rúgással, hogy ilyen jelzővel illetem…). Fantasztikus focista Falcao, Iniesta, Rooney, Ibra és Xavi, de nem lehet egy lapon emlegetni őket a pályájuk csúcsán lévő Ronaldinhóval, Zidane-nal, vagy Henryval. Kicsit sajnálom, hogy ez a korszak véget ért. Ma már minden a Real Madrid és a Barcelona körül forog (ékes bizonyítéka ennek a hétfői FIFA gála, ahol az Év csapatába tizen is e két csapatból kerültek – felháborító, de erről majd a következő posztban írok…). Ez a lista jó alapot nyújt egy kis nosztalgiához, hogy visszaemlékezzünk fiatalkori hőseinkre, kedvenceinkre. Ezért is ajánlom a videókat, akinek az ideje engedi, mindenképp skubizzon bele. Messin és Cr7-en kívül is van, pontosabban inkább volt élet - ez kivételesen egy olyan lista, mely nem csak róluk szól... A húsz között egyébként egy kapus, két hátvéd, öt középpályás és tizenkét csatár van – mert a focit azért mégiscsak gólra játsszák, s én is a támadófocit részesítem előnyben…

Mielőtt elárulnám a listát, tartsunk kis emlékeztetőt !

50. Henrik Larsson 49. Edwin Van der Saar 48. John Arne Riise 47. Juninho Pernambucano 46. Henrik Larsson 45. Jamie Carragher 44. Cafú 43. Adriano 42. Juan Roman Riquelme 41. Diego Forlán 40. Andrea Pirlo 39. Andrés Iniesta 38. Gianluigi Buffon 37. Carles Puyol 36. Michael Essien 35. Pavel Nedved 34. Paolo Maldini 33. Patrick Vieira 32. Steven Gerrard 31. Michael Ballack 30. Lilian Thuram 29. Francesco Totti 28. Ryan Giggs 27. Miroslav Klose 26. John Terry 25. Fernando Torres 24. David Beckham 23. Frank Lampard 22. Rio Ferdinand 21. Deco

És akkor következzenek a legjobbak...

20. Didier Drogba (elefántcsontparti, csatár)

Lampard és Terry után a Chelsea harmadik emblematikus figurája volt az évtizedben, akit (a két angollal ellentétben) már Abramovics hozott a klubhoz. Minden helyzetben életveszélyes, a hátvédeknek egy perc nyugta sem lehetett mellette; a Chelsea-ben 226 meccsen kerek száz gólt szerzett. Ám nem volt elég higgadt: három Bajnokok Ligája sorozatot is kiállítással fejezett be. Kicsit túl vehemens volt, a vereséget pedig nehezen viselte… Tavaly döntő érdemeket szerzett a Chelsea BL győzelmében, a fináléban gólt fejelt, de hogy végig múlt időben beszéltem róla, az annak tudható be, hogy nyár óta sushit és pekingi kacsát eszik Kín(j)ában… Hogy meddig, azt csak a Jóisten tudja, a Juventus ugyanis szívesen visszahozná az öreg kontinensre.

19. Alessandro Del Piero (olasz, csatár)

A 2009/2010-es szezonig nem volt olyan félidénye, melyben ne szerzett volna gólt – akkor ősszel viszont Alberto Zaccheroni olyan kevés lehetőséget adott neki, hogy gól nélkül maradt. Volt a másod- és az első osztály gólkirálya is, ő sem hagyta el a bajban csapatát. Több mint 700 tétmérkőzésen lépett pályára a Zebráknál, s több mint 200 bajnoki gól szerepel a neve mellett - egyik statisztika sem cseng rosszul...Talán a 2010-es vb, illetve a tavalyi EB csapatba is befért volna, hozzá hasonló csatára ugyanis nem volt a squadra azzurrának. A nyár óta Sydneyben keresi a kenyérre valót, ami miatt nem lehet őt szidni – tett ő már le annyit az asztalra, hogy ne vessük a szemére, amiért pályafutása végén kicsit még megszedi magát.

18. David Villa (spanyol, csatár)

Röviden jellemezve: góllövésre született. Ahol eddig megfordult, ott zsákszámra termelte a gólokat, a Barcelonába szerződve azonban kissé perifériára szorult (13 hónappal ezelőtti sérülése ebben közrejátszott, az EB-ről is lemaradt). Előtte kis csapatokban tündökölt (Sporting Gijon, Zaragoza és Valencia), a válogatottban pedig sokkal jobb gólátlaggal már le is hagyta Raúlt, s ő a legeredményesebb játékos (73/46). Fernando Torressel fantasztikus párost alkotott a győztes tornákon.

17. Wayne Rooney (angol, csatár)

Elképesztően sikeres pályafutás áll már mögötte, pedig még irigylésre méltóan fiatal, csak 27 éves. Játszhatott mellette Van Nistelrooy, Cé Ronaldo, nyár óta pedig Van Persie, mindig a csapat vezéregyénisége maradt, joggal bízik benne folyamatosan Ferguson. Drogbával ellentétben lehiggadt, már csak a játékra koncentrál, a bírókkal is kevesebbet parolázik. Még Everton játékosként az ő gólja vette el az Arsenal hosszú bajnoki veretlen sorozatát 2004-ben, majd az EB-n a torna legnagyobb felfedezettje lett. Kétségtelenül napjaink legjobb csatárai közé tartozik.

16. Iker Casillas (spanyol, kapus)

A lista alapján a legjobb kapus – meg egyébként sem nagyon van nála jobb. Ilyen kiegyensúlyozott teljesítményre egy kollégája sem volt képes az évtizedben. Bajnoki címek, BL győzelmek, EB és vb címek fűződnek a nevéhez, ráadásul a válogatott és a Real Madrid csapatkapitánya is évek óta. Parádézott a 2002-es vb-n, a 2008-as EB-n és a 2010-es vb-n is összesen két gólt kapott, az egyenes kieséses szakaszban a tavalyi EB-t is beleértve három tornán is lehúzta a rolót. A 2008-as kontinensviadalon két büntetőt is megfogott az olaszok elleni negyeddöntő szétlövésében. Ha kicsit jobb védelem állna előtte, még szembetűnőbb is lenne, hogy milyen nagyszerű hálóőr, de ez a videó is magáért beszél...

15. Xavi Hernandez (spanyol, középpályás)

Napjaink egyik legtökéletesebb játékosa. Azt, hogy pontatlanság, vagy eladott labda, még csak hírből sem ismeri. Labdáinak szeme van, olyan átadásokra, gólpasszokra képes, melyekre senki más nem a világon. A győzelemmel végződő EB legjobb játékosának választották 2008-ban, de a dél-afrikai vébén, s a tavalyi eb-n is a diadalmaskodó armada egyik legjobbjaként tündökölt. Szerintem Barcelonából megy majd nyugdíjba.

14. Alessandro Nesta (olasz, hátvéd)

A második legjobb hátvéd a listámon, s aki látta őt fénykorában focizni, aligha kételkedik döntésem jogosságában. A 2000-es EB-n „szerettem bele” az olaszok belső védőibe: Cannavaroba, de főleg Nestába, kifogástalanul játszottak. Nesta egészen nyárig nem igazolt külföldre, korábban csak a Lazio és a Milan mezét viselte (jelenleg Kanadában vezet le). Nyert világbajnoki aranyat, bár a torna során megsérült, így keveset játszott. Az utóbbi években egyébként is sajnos sokat volt sérült. Amikor azonban a pályán volt, sokkal biztonságosabban működött a milánói védekezés. Mindig tiszta, sportszerű eszközökre törekedett, ritkán állították ki - ez a mai "pepés" futball felfogásban igenis megsüvegelendő.. Kellemetlen hátvéd, a világ összes csatárát képes volt megállítani. Aktív részese volt a Milan két BL diadalának, de a nyáron előtte is bezárták a San Siro kapuját. Persze, látva a mai hátsó alakzatát a Milannak, Nesta és Maldini nyugdíjasan, tolószékben ülve is alighanem beférne…

13. Ruud van Nistelrooy (holland, csatár)

Ha valakiben kérdések merülnének fel Nistelrooy-yal kapcsolatban, elég legyen csak annyi: 3 különböző bajnokságban is gólkirály tudott lenni (nem is akárhol: Hollandiában, Angliában és Spanyolországban). Fergusonnak jó szeme van a tehetségek kiszúrásához, s ezúttal sem tévedett: miután kinézte magának a gólvágót, megvárta, míg felépült hosszú sérüléséből, majd leigazolta. Madridban aztán két bajnoki címet is nyert. A BL történetének egyik legeredményesebb játékosa. Fantasztikus gólátlagokat produkált. Eindhovenben 67/62, Manchesterben 150/95, Madridban 68/46 volt a meccs/gól mutatója. Egyetlen hiányérzete csak a válogatott miatt lehet, ahol ritkán jött ki neki a lépés (persze szeretnék én hetven válogatott meccsen harmincöt gólt szerezni...), s ezen a téren már nem is fog tudni javítani, mert tavaly nyáron végleg szögre akasztotta a gólvágó csukáját.

12. Lionel Messi (argentin, csatár)

A világ legjobb játékosa – tíz év múlva biztosan megnyerné a listát. Fiatalság bolondság, szokták volt mondani, na rá ez nem igaz. Bolondságát azonban talán igazolja viszont, hogy első válogatott meccsén, alig egy perccel pályára lépése után, épp ellenünk, könyöklésért kiállították (Vanczák Vilmosnak ennyi elég is volt ahhoz, hogy egy életre beírja magát a futballról szóló történelemkönyvekbe…). A minap megkapta negyedik Aranylabdáját is, e tekintetben nincs nála eredményesebb labdarúgó az univerzumban. Más téren sem nagyon van, hisz a Barcelonával minden nyerhetőt bezsebelt már, nem is egyszer. Ha tudna az argentin válogatottal is virítani valamit végre, a Maradona-párhuzam is végképp megállná a helyét… Pályafutása gyakorlatilag az évtized felénél kezdődött, ezért nem kerül be az első tíz közé.

11. Raúl Gonzales Blanco (spanyol, csatár)

Azon játékosok egyike, akik soha nem kapták meg az Aranylabdát, pedig rászolgáltak volna. Ha befejezi a játékot, valami életműdíj nélkül csak nem ússza meg. A spanyol válogatott történetének legeredményesebb játékosa volt sokáig, mégsem vehette ki a részét a történelmi sikerekből. A 2008-as EB keretből maradt ki először, s a döntés (sajnos) Luis Aragonest igazolta: voltak jó csatárai a spanyoloknak (persze erős túlzásnak érzem, hogy mondjuk egy Llorente, Negredo és Soldado EB, vagy vb győztesek, nem beszélve Daniel Güizáról, akinek pályafutása során egyetlen jó szezonja volt 2008-ban, s mégis EB győztes…). Így nemzeti színekben nem jutott a csúcsra, madridi pályafutását azonban nem érhette kritika: roppant sportszerű, visszahúzódó játékos, nem keresi a fényűzést, róla nem cikkeznek a bulvárújságok, példaértékű családapa. Két évtizedes pályafutása során nem állították ki, s volt, hogy 30 hónapig sárga lapot sem kapott! Felvette a kesztyűt riválisaival, az igazi Ronaldóval, Nistelrooyyal, Higuainnal, és igen tiszteletre méltóan viselte, hogy utolsó szezonjában már nem kapott állandó játéklehetőséget. Mourinho kevés edzői butasága közé tartozik, hogy hagyta eligazolni Madridból; látva időnként a csatárhiányt, Madridban még ma is sokat segíthetne, akár csereként is (a Real színeiben 550 meccsen 228 gólt szerzett). A Schalkéba szerződve is megszórta magát, BL elődöntőbe vezette a németeket, Huntelaarral félelmetes csatárpárost alkotott (a Werder ellen kétszer is mesterhármast szerzett, két szezon alatt husonötször talált be a Bundesligában). Jelenleg még ő a BL legeredményesebb góllövője (kétszer a sorozat gólkirálya is volt, 2 BL döntőben pedig be is talált), de látva Messi lendületét, ez nem sokáig marad így... Katarban vezet le, s ugyanazt mondhatom róla, amit Del Pieróról: ne sajnáljuk ezt tőle… Nem tagadom, ő a kedvenc játékosom, de nem ezért szerepel ilyen előkelő helyen…

10. Zlatan Ibrahimovics (svéd, csatár)

Az öntörvényű zseni nem a riporterek kedvence, futballozni azonban nagyon tud. Egy újságírói kérdésre, mely azt feszegette, hogy mik azok a karmolások az arcán, azt a választ adta az interjú készítőjének, hogy kérdezze meg a kedves feleségét… A bosnyák gyökerekkel rendelkező gyökér hórihorgas támadó a Malmöben kezdte az alapokat (ott is lett igazolt játékos), majd az Ajaxban vált híres és elismert futballistává. Olaszországban előbb meghódította a Juventus szurkolóit, majd el is vesztette őket, miután a bundabotrány után a rivális Interhez igazolt. Itt aztán nagyon belelendült: 88 meccsen 57 gólt lőtt. 2010-ben csereüzlet keretében Samuel Eto’o helyére megvette a Barcelona, de ez egyik fél részéről sem volt okos döntés. Egy év után visszatért Milánóba, de a városi rivális Milanhoz, tavaly pedig a dúsgazdag Paris St. Germain ajánlatát is elfogadta. A felsorolásból látszik, nem az a hűséges típus, de Ibra meg is mondta, hogy sehova nem igazol három évnél hosszabb időre... Sokszor tört borsot válogatottunk orra alá, kétszer is győztes gólt rúgott Budapesten az utolsó percben, s ezek a gólok sokba kerültek nekünk… A videóból kiderül, hogy Ibra ad a minőségre is a gólokat tekintve…

9. Samuel Eto'o (kameruni, csatár)

Mivel szubjektív listáról van szó, talán megengedik az olvasók, ha saját szimpátiámról is szót ejtek: Eto’o nem tartozik a kedvenceim közé. Persze, egy Real szurkoló sose fogja bálványozni a Barcelona csillagait, ráadásul sokszor borsot is tört a blancók orra alá. Megkönnyebbüléssel fogadta szerintem több százezer madridi szurkoló, amikor az Interbe igazolt. És bár nem szimpatizálok vele, jelzésértékű, hogy mennyire elöl szerepel a listámon. Ami nem is meglepő, mert a Barcelonában 144 meccsen 108 gólt szerzett, kétszeres BL győztes, és mindkét döntőben betalált. Ezek után az már csak kuriózum, hogy annak idején a Real Madrid fedezte fel, de nem kellett a fővárosiaknak… Jelenleg az orosz Anzsi Mahacskala játékosa, korábban félévig csapattársa is volt Dzsudzsák Balázsnak.

8. Roberto Carlos

A lista győztes hátvédje, bár esetében sokszor helytálló a támadónak hívás, lévén többet volt az ellenfél térfelén. De egy balhátvéd esetében ez így is van rendjén. Félelmetes bombáitól rettegett az egész világ, bár néha kicsit szertelen volt a játéka, s nem zárt vissza időben – egyébként eszméletlenül gyors volt. A Real Madridot 2007-ig szolgálta, 370 meccsen 47-szer zörgette (pontosabban inkább szakította át…) az ellenfelek hálóit. Spanyolország után Törökországban, a Fenerbache színeiben próbált szerencsét, utána pedig otthon, a Corinthiansban újra klubtársa volt Ronaldónak. Pályafutását az orosz Anzsi Mahacskalában fejezte be, ő is klubtársa volt Dzsudzsinak (Balázs sajnos nem sok sót evett meg ott, pedig mekkora játszópajtársai voltak, szentég!!!). Tavaly vonult vissza végleg, de karrierje lényegi része nagyjából Törökországban véget ért. A válogatottban 125 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Az alacsony, kopasz, csupa izom, mindig mosolygó, mindenki által szerethető futballista nagyon fog hiányozni a nemzetközi labdarúgásból!

7. Thierry Henry (francia, csatár)

Ibrahimovics és Eto'o egykori barcelonai klubtársát nem a spanyol formája miatt tettem be a legjobb tízbe. 2010-ben nagyjából az ötödik számú csatár lett Messi, Ibrahimovics, Pedro és Krkics mögött… Ám előtte Angliában félelmetesen futballozott az Arsenal színeiben, amit nem lehet szó nélkül hagyni! Az „ágyúsok” történetének legjobb játékosa nyolc év alatt 254 meccsen 174 gólt rúgott, aktív tagja volt a veretlenül bajnokságot nyert, és 2006-ban BL döntőt vesztő Arsenalnak. Legendás volt az az Arsenal, amelyben ő játszott (Piressel, Ljungberggel és Bergkamppal, hogy csak a legnagyobb társait említsem…). Hiba volt a Barcelonába szerződnie, de érthető, hogy új perspektívákat látott és nagy győzelmeket remélt Katalóniában – nem is kellett csalódnia, bajnokságot és BL-t is nyert. 2009-ben kivívta sok ember gyűlöletét azzal, hogy kézzel vett le egy labdát az írek elleni pótselejtező visszavágón, hogy aztán gólt rúgasson Gallassal, s emiatt ők jutottak ki Dél-Afrikába. A világ- és Európa-bajnok francia támadó zsenialitása ettől még vitathatatlan.

6. Cristiano Ronaldo (portugál, csatár)

„Aki szereti a focit, az imád engem.” „Jelenleg én vagyok a világ első, második és harmadik legjobb labdarúgója.” Hát igen, amikor a szerénységet osztották, CR aligha állt sorba (vagy ha sorba is állt, előtte bezárták a kaput…), ám adottságból, tehetségből annál többet kapott. A Manchester játékosai egy Sporting elleni felkészülési meccs után kérlelték Fergusont, hogy szerezze már meg Ronaldót – akit egyébként nem más, mint Bölöni László fedezett fel, és tett be először a csapatba! Cristiano rögtön megkapta a Beckham távozása után árválkodó hetes mezt, s kezdődhetett a fieszta: zsinórban nyerte a bajnokságokat, 2008-ban BL győztes is lett. A döntőben gólt fejelt, igaz, a szétlövésben kihagyta a büntetőjét – egyébként ő lett abban a kiírásban a sorozat gólkirálya nyolc góllal… Abban az évben minden egyéni elismerést besöpört, többek között európai aranycipős és aranylabdás lett. 2009-ben világrekordot jelentő összegért a Real Madridba igazolt azért, hogy legenda legyen – jó úton halad, ha ilyen ütemben termeli továbbra is a gólokat, a Real legeredményesebb játékosa lesz (feltéve, ha nem igazol el, mert jelenleg egyre gyakoribbak a távozásáról szóló hírek). Tavaly már az el classicókon is jól játszott, s az első ízben kiírt Puskás Ferenc díjnak is ő a boldog tulajdonosa, amit még manchesteriként egy Porto elleni BL meccsen szerzett bombájával érdemelt ki.

5. Kaká (brazil, középpályás)

Kaká a Sao Pauloból indult világhódító útjára, az évtized nagy részét Milánóban töltötte. Már a 2002-es brazil győzelemmel végződő világbajnokságon kerettag volt, de csak 2003-ban, a Milanba igazolása után tett szert igazi hírnévre. Olasz bajnokságot nyert 2004-ben, Bajnokok Ligája döntőt bukott 2005-ben, majd ugyanezt a sorozatot 2007-ben sikerült elhódítania. Az év végén meg is kapta az Aranylabdát – teljesen jogosan. Az Úr 2009. esztendejének január havában klubhűségét bizonygatva nemet mondott a Manchester City mesés ajánlatára, ősszel viszont már a Real Madrid edzéseit látogatta javában, de állítólag nem önszántából váltott klubot… Különböző sérülései, és beilleszkedési problémái miatt eddig nem hozta azt a formáját, amit korábban megszokhattunk tőle, kérdés, lesz-e még erre lehetősége, mert nem tartozik Mourinho kedvencei közé. Igazán intelligens, kreatív és szimpatikus labdarúgó, akiben még benne van néhány jó szezon – valahol Európában, Madridtól jó távol...

4. Luis Figo (portugál, középpályás)

A portugál aranygeneráció tagjaként klubcsapataival mindent, nemzeti válogatottjával semmit nem sikerült nyernie. Épp az évezredfordulón igazolt Madridba, Aranylabdáját is abban az évben kapta. Később pedig egy disznófejet a Barcelona szurkolóitól, akik soha nem tudták neki megbocsátani, hogy a nagy riválishoz igazolt. Madridban bajnokságot és BL-t is nyert, ám 2005-ben az Interhez szerződött (nem ő az egyetlen: Santiago Solari, Walter Samuel és Esteban Cambiasso is akkortájt igazolt Madridból Milánóba, míg 2009-ben Wesley Sneijder), ahonnan 2009-ben vonult vissza. A portugál válogatottal a nagy lehetőségek küszöbén mindig elcsúszott: 2000-ben az EB-n az elődöntőben búcsúzott, a hazai rendezésű tornán 2004-ben a görögök ellen elveszítette a finálét, míg a 2006-os vb-n is csak az elődöntőig jutott. Pedig válogatott szinten is több volt benne… Mindenesetre megkérdőjelezhetetlen a helye a legjobbak között, de a dobogóra mégsem férhetett fel… Hogy miért nem? Mert vannak nála még jobbak!

3. Ronaldo (brazil, csatár)

A kétezres évek első évtizedének legjobb csatára a Fenomén. S ha belegondolunk abba, hogy súlyos sérülései és elhízása miatt még ki sem hozta magából a maximumot… 2002-ben sokan féltették a világbajnokságtól, aztán 8 találattal gólkirály lett, a döntőben kettőt vágott a németeknek. Nyáron aztán lecsapott rá a Real Madrid (nocsak, végre valaki, aki az Interből igazolt Madridba…), s Spanyolországba visszaszerződve szenzációsan játszott (egy szezont már lehúzott Barcelonában korábban, ahol gólkirály is lett…). Első meccsén csereként beállva rögtön duplázott az Alaves ellen, de ez még korántsem volt a csúcs: elég csak ránézni a meccs/gól statisztikára, ahol az áll, hogy 127/83. 2007 telén aztán klubot váltott, s visszaigazolt Milánóba, de most az AC Milanba. Nem hiszem, hogy sokan lennének, akik bejárták a Barcelona-Internazionale-Real Madrid-AC Milan útvonalat. A két-két rivális ugyanis finoman fogalmazva sem eszik egymás tenyeréből… A Milanban is két góllal mutatkozott be, ezúttal a Napoli bánta, hogy Ronaldo csereként pályára lépett. S mint az Alaves ellen, ezúttal is 5-2-re nyert csapata. Ekkor a Milan hívek dörzsölhették tenyerüket, hogy összeáll a Ka-Pa-Ro csatárhármas (Kaká-Pato-Ronaldo), ám hősünk megsérült, s huzamosabb ideig nem is tudott a csapat rendelkezésére állni. 2009-ben végül haza igazolt Brazíliába, s otthon sem termelt rosszul: a Corinthians színeiben 39 meccsen 23 gólt szerzett. Két éve aztán visszavonult, s egy valóságshow kedvéért komoly fogyókúrába kezdett. Ám az igazi valóság a válogatott show: nemzeti színekben 97 meccsen 62-szer ünnepelhetett, három vb-jén pedig összesen 14 gólt szerzett.

2. Zinedine Zidane (francia, középpályás)

Furcsa, de a listám első tíz helyezettje közül mindenki játszott vagy a Real Madridban, vagy a Barcelonában. Vagy mindkettőben. Zizou csak a madridi szurkolókat örvendeztette meg, ezt azonban öt évig igen magas színvonalon tette. 2001-ben igazolt a spanyol fővárosba a Juventusból, hogy aztán a következő tavasszal a futballtörténelem legszebb kapáslövését szerezve BL győzelemhez vezesse a blancókat. A nyári világbajnokság nem sikerült jól sem neki, sem a francia válogatottnak, rúgott gól nélkül zúgott ki a vb címvédő. A 2004-es EB-n már jobban játszott, de a későbbi győztes görögök megálljt parancsoltak. Utolsó madridi meccsén 2 gólt szerzett a Villareal ellen, egyébként összesen harminchétig jutott 155 meccsen. A válogatottban 31-szer volt eredményes. Utoljára még a 2006-os vb-n megszórta magát, ám sajnos erről a nyárról emlékezetünkben nem a spanyolok, vagy a brazilok elleni parádéja, esetleg a döntőben Buffonnak rúgott kissé mázlis, panenkás büntetője fog eszünkbe jutni, hanem az, hogyan fejelte mellbe a provokatív Materazzit. S az, ahogy szépen-lassan, szomorkásan elballagott a vb trófea mellett… Óriási egyéniség vonult vissza 2006-ban, minden idők egyik legzseniálisabb labdarúgója volt Zinedine Zidane!

1. Ronaldinho Gaúcho (brazil, csatár)

Az, hogy Real Madrid szurkolóként Barca játékost ítélek győztesnek, csak jelent valamit, nem? Az első három helyezett bármelyike nyerhette volna a versenyt, de hogy miért Ronaldinhót választottam? Például azért, mert Ronaldo örök fájdalma marad, hogy BL győzelem nélkül vonult vissza, Zidane csak vesztes vb döntőig jutott (1998 még az előző évezred krónikájához tartozik…), Ronaldinho viszont vb-t is nyert (2002) és BL-t is (2006), mindkét esetben fontos láncszeme volt a csapatnak. David Seamen, az angol válogatott kapusa talán sosem felejti el, hogyan ejtette át az oldalvonal mellől, vagy negyven méterre a kaputól szabadrúgásból – szertelenségére, rutintalanságára jellemző, hogy pár perccel később ki is állították… Meg hát egyébként is… Öröm volt nézni a játékát! Amikor Barcelonába igazolt, első gólját a félpályáról lőtte a Sevillának. Nemrégiben láttam egy 2005-ös el classico góljait, amikor Ronaldinho két gólt lőtt, mindkettőt pazar cselsorozat végén. Felállva tapsolta meg a madridi publikum! Nem túlzás azt állítani, hogy fénykorában jobb volt, mint a mai Messi! Aztán valahogy megtört a lendület, az állandó mosoly is lefagyott az arcáról. Új impulzusokra volt szüksége, ezért kikötött Milánóban. Eleinte nem találta a helyét, de Kaká távozása után vezéregyénisége volt az olasz klubnak. A Barcelonában 145 meccsen 70 gólt szerzett, a Milanban átlagban minden harmadik meccsén betalált. Jelenleg otthon játszik, de tavály visszakerült a válogatottba, s nem elképzelhetetlen, hogy látjuk még varázsolni Ronaldinhót - akár a hazai rendezésű vb-n, akár Európában... A győztes tiszteletére szóljon a híres Queen sláger - melyet egyébként a másik 49 labdarúgó is megérdemel!

Most pedig nézzük, a lista alapján hogy néz ki a XXI. század első évtizedének álomcsapata!

Casillas (spanyol)

Rio Ferdinand (angol) Alessandro Nesta (olasz) Roberto Carlos (brazil)

Kaká (brazil) Figo (portugál) Zidane (francia)

Ronaldinho (brazil)

C. Ronaldo (portugál) Ronaldo (brazil) Henry (francia)

Hogy tetszik? Nekem személy szerint nagyon hiányoznak ezek a korszakos egyéniségek... Köszönöm a figyelmet, s hogy velem tartottatok! Várom a véleményeket!:)