ELdöntetlen klasszikus

Bár külön posztot érdemelne a PLL hétfői játéknapjának KPI – AS Iustum II rangadója, ahol a KPI bebizonyította, hogy bizony 4-1-ről is ki lehet kapni, a hagyományokat meg nem szakítva, inkább az európai jegyzett futballra fókuszálok a továbbiakban is. Mert amikor ilyen nívós el classicót játszanak, amikor ilyen kiélezett a milánói derbi, amikor a Videoton rommá ver egy portugál zöld-fehér csapatot, majd három nappal később kikap egy magyar zöld-fehértől, nos, akkor szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Jóisten nemcsak az embert, hanem a televíziót, majd idővel a sportcsatornákat is megteremtette. Posztom három fő témáját az el kötőszó használatával tudnám felvázolni. 1. El, mint el classico. 2. El, mint elbukta a derbit a Milan. 3. EL, mint Európa-Liga parádé Fehérváron. Hétvége újratöltve!Bár külön posztot érdemelne a PLL hétfői játéknapjának KPI – AS Iustum II rangadója, ahol a KPI bebizonyította, hogy bizony 4-1-ről is ki lehet kapni, a hagyományokat meg nem szakítva, inkább az európai jegyzett futballra fókuszálok a továbbiakban is. Mert amikor ilyen nívós el classicót játszanak, amikor ilyen kiélezett a milánói derbi, amikor a Videoton rommá ver egy portugál zöld-fehér csapatot, majd három nappal később kikap egy magyar zöld-fehértől, nos, akkor szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Jóisten nemcsak az embert, hanem a televíziót, majd idővel a sportcsatornákat is megteremtette. Posztom három fő témáját az el kötőszó használatával tudnám felvázolni. 1. El, mint el classico. 2. El, mint elbukta a derbit a Milan. 3. EL, mint Európa-Liga parádé Fehérváron. Hétvége újratöltve!

El Classicóból sosem elég. 2012-ben már hatodik alkalommal feszült egymásnak a két gigaklub, mégis úgy vártuk a meccset, mint a Barátok közt 6023. epizódját Karácsonyt. A Barcelona új edzőjével a spanyol szuperkupán kívül (amit történetesen épp a Madrid ellen veszített el) minden tétmeccsét megnyerte ebben a szezonban (hat bajnoki és 2 BL találkozóról van szó), s bár nem mindig játszott látványosan a csapat, a fontos pillanatokban mindig volt egy Messi, egy Fabregas, vagy egy Villa, aki átlendítette a csapatot a holtponton. A Real Madrid enyhén szólva beragadt a rajtnál, még a kiesőzóna szele is megcsapta a fővárosiak orrát, de legutóbbi két tétmeccsükön kilenc gólt rúgtak, Ronaldo pedig két mesterhármassal bizonyította, hogy újra jó a kedve. Szóval előzetesen döntetlent vártam, még pedig a védelmek instabilitásából kiindulva gólzáporos remit (az előző posztomban feltüntetett 4-4 inkább volt illusztráció, mint komoly jóslat a részemről…). Legutóbbi találkozásukkor a Madrid félóra alatt átsöpört a Barcelonán, s most is sokkal veszélyesebben kezdtek, legalább három ordító helyzetet elpuskáztak a fővárosiak (Ramos mellészálló fejese még hagyján, de Benzema kétszer is tisztán került ziccerbe, egyik alkalommal kis híján taccsra rúgta a labdát, második helyzeténél pedig elcsúszva lőtt a kapufára. Nehéz megérteni nála ezt a kettősséget. Négy nappal korábban csodálatos gólt ollózott az Ajax ellen, most meg hihetetlen szerencsétlen megoldásokat választott. Ilyenkor sírom igazán vissza Raúlt…). Aztán Ronaldo úgy döntött, történelmet ír: amikor a 23. minutumban Valdes mellett ballal a rövidbe zúdította a bőrgolyót, ő lett az első az el classicók történetében, aki egymást követő hat meccsen is betalált. Ahhoz képest, hogy egy éve még Barca fóbiáról beszéltek nála… Hogy mégsem Real előnnyel vonulhattak a csapatok a szünetre, arról leginkább Pepe és a madridi védelem tehetett, akik a semmiből összehozták Messi számára az egyenlítést. A Barcelonának az első félidőben annyi malaca volt, amennyivel a PLL összes csapata jól lakna egy szezonvégi disznóvágás alkalmával (pedig nem vagyunk kevesen…); finoman fogalmazva nem játszottak jól a katalánok (persze, a 60% feletti labdabirtoklást legrosszabb napjaikon is hozzák…). A második félidőben aztán változott a helyzet, Messi pedig elég messziről bevágott egy szabadrúgást, bizonyítva, hogy amikor pocsék napot fog ki, akkor is rúg kettőt a Realnak. Ezzel meglőtte 17. el classicós gólját is, s már csak Alfredo di Stefano áll előtte a góllövők rangsorában eggyel (nem sokáig…). Hála Istennek csak 3 percig voltam az agyhalál állapotában, mert a mentők sikeresen újraélesztettek mert Özil csodás passzából Ronaldo egalizált, kialakítva a 2-2-es végeredményt. Bár a hajrában a Barca közelebb állt a győzelemhez, Montoya kapufájánál az Égiek is velünk voltak, de a döntetlen megfelelt a játék képének, igazságos eredmény született. S bár ezzel a Real nem került közelebb a Barcelonához a tabellán, távolabb sem, s a Nou Campban sohasem rossz a döntetlen, Mourinho is elégedett volt.

Az elmúlt években időnként nagy szakadék tátongott a két klub között, nem is olyan rég 5-0-ra és 6-2-re nyert a Barcelona a blancók ellen, ez a különbség már csak emlék a két csapat között. Úgy érzem, a Real úgy ahogy meg tanult védekezni a Barca ellen, bár az is kétségtelen, a katalánok sokkal tompábbak voltak a kelleténél ezúttal. Egyetlen kapitális hibájuk volt: Messi első góljánál nem is értem, mit akart Pepe, mert a hegymászáshoz túrabakancsra lett volna szüksége, de egyébként a Barca támadói nem tudtak ficánkolni a madridi bekkek között. Ellenben a katalánok védekezése ezúttal sem volt életbiztosítás, az első félidőben a Real eldönthette volna a meccset. Bár Vilanova kényszermegoldást választott, mert Puyol és Piqué sem állt a rendelkezésére sérülés miatt. Öröm a katalánoknak, hogy Valdes ezúttal nem potyázott (bár a rövidre nem illik gólt kapni…), a Madridnak pedig, hogy a szögleteket megúszták (mostanában valahogy nem megy a sarokrúgások kivédekezése). A meccs legviccesebb jelenete számomra egyébként az volt, mikor a spori elesett a félpályánál, majd mikor feltápászkodott, mutatta a kezével, hogy mehet tovább, előnyszabály…

Az el classico árnyékában azért rendeztek egy Milan-Inter derbit is, ami gólmennyiségében és fordulataiban elmaradt az imént részletesen kitárgyalt klasszikustól, de azért nem volt rossz találkozó. A győztes gól már a 3. percben megszületett, egy szabadrúgás után az egész hazai védelem és a kapus is végig mozizta, amint Samuel a kapuba bólint. Utána hiába támadott erőn felül a Milan, egy félidőt emberlőnyben is játszva, képtelen volt kiegyenlíteni, pedig a helyzetei megvoltak hozzá. Allegri napjai meg vannak számlálva, de nem hiszem, hogy elsősorban ő lenne a felelős a csapat vesszőfutásáért. Nyáron elképesztő rutin, valamint bajnoki és BL címek távoztak a piros-feketéktől (persze, csak képletesen, megnyugtatok mindenkit, nem rabolták ki a rossonerik székházát…), elég legyen Nestát, Zambrottát, Seedorfot, Gattusót és Inzaghit felhozni példaként. Sokan leöregezték már őket, de most mennyire hiányoznak Milánóból… Jelenleg középszerű játékosok alkotják a keretet, Nigel de Jong, Robinho, Abate, de még Nocerino és Montolivo is csak a cipőjüket suvickolhatná az imént citált legendáknak (na jó, de Jong a játéklehetőségért lehet, karaterúgással vesén zúzná vagy az edzőt, vagy a posztján szereplő Gattusót, mint tette azt két évvel ezelőtt a vb döntőben Xabi Alonsóval…). Nem biztos, hogy Allegri menesztése a megoldás. Be kell látni, hogy ez most egy ilyen szezon lesz. A Juventus és az Inter is túlélte. A Milannak is van esélye erre…

A Manchester City nem kapott gólt a hétvégén! Ennek azért van hírértéke, mert ez volt az első meccsük a szezonban, amin érintetlen maradt a hálójuk – a Premier League történetében angol bajnoki címvédő soha nem kapott még gólt az első hat forduló mindegyikén, a Citynek összejött ez a kétes bravúr. Egyébként mind a négy nagyágyú könnyedén győzött Angliában, lassan kezd helyreállni a világ rendje a tabella élén. Fernando Torres is kezd magára találni, aminek én külön örülök, a hétvégén szép gólt fejelt, illetve ollózva (!) adott egy gólpasszt is Lampardnak. A Manchester Unitedben ezúttal nem a csatárok villogtak, hanem a hátvédek fejelték a gólokat, illetve a fiatal Cleverley is csavart egy nem mindennapi gólt. Gera Zoltán megrúgta második találatát is a szezonban, talán érdemes lenne többet játszatni…

A Bundesligában megállíthatatlan a Bayern München, bár már csak kettesével és nem hatosával rugdossa a gólokat, magabiztosan menetel. Ellentétben a Dortmunddal, mely sorban hullatja a pontokat, legutóbb Hannoverben hagyott kettőt, pedig a hajráig vezetett (az igazsághoz tartozik, hogy Husztiék megérdemelték a döntetlent). Egyre jobb a Schalke is, melyben Farfán és Affelay kezdenek felnőni Huntelaar mellé, a hétvégén hármójuk közül csak a holland gólgép maradt néma (mármint góllövés tekintetében). Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a Bayernt idén semmi nem fogja megmenteni attól, hogy újra bajnok legyen (kivéve, ha a fehérorosz BATE Boriszov ligát vált, mert a BL-ben a hétközben megfricskázták a bajorokat – fogjuk az Oktoberfestre…).

A francia ligáról eddig még nem írtam, most sem fogok sokat, Ibrahimovics személye mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni. Jó úton halad afelé, hogy Hollandia, Olaszország és Spanyolország után Franciaországot is meghódítsa. Bár társai nem nőnek fel mellé, ezért közel sem garantált a bajnoki trófea, de a gólkirályi címet szerintem már most, október közepén oda lehet neki adni. Ibra ráadásul nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is utazik: a hétvégi csúcsrangadón, a Marseille otthonában újra parádés gólt lőtt, olyat, amilyet Ibrán kívül az egész világon csak nagyon kevesen tudnak.

Végül, de nem utolsósorban mindenképpen megér néhány mondatot a Videoton Európa Liga szereplése. A Sporting Lisboa minden tekintetben esélyesebb volt a fehérváriaknál, de a magyar (?) csapat félóra alatt megsemmisítette a portugálokat. Meg merem kockáztatni, ez a múlt hét legnagyobb szenzációja volt a világon Európában. Jose Mourinho Paulo Sousa kétségkívül ellentmondásos személyiség, sokan nem szeretik és sok mindenkivel harcban áll. Viszont valamit nagyon tud. A selejtezőkben kiderült, hogy a védekezést mennyire magas fokon képes megszervezni, de most bő harminc perc alatt a támadójátékával verte meg a Videoton a Sportingot. Vinicius, Oliveira és Nikolic góljaival 35 perc alatt sokkolta a Vidi ellenfelét, a maradék egy órában pedig úgy lezárták a területet, mint Bruce Willis budapesti forgatása alatt a belvárost, a Sportingnak helyzete sem volt. S bár nincs sok magyar Sousa alaptizenegyében (hirtelen csak Tóth Balázs, Sándor György, Gyurcsó Ádám, „a nemzet Sanyija”, illetve a honosított Nikolics jut az eszembe), a portugál csapat sem hazaiakra épít. Sőt, a Vidiben talán több is volt a portugál, mint a Sportingban. Szóval a nemzetköziség ellenére igenis magyar ez a csapat, s igen büszkének kell lennünk erre a diadalra. Ez olyan bravúr, melyhez fogható legutóbb a ZTE manchesteri győzelme volt, vagy a Loki nyolcasa a Hajduk Split elleni párharcban. Erre felkapta a fejét Európa. Valószínűleg a riválisok is komolyabban fogják venni Sousa legényeit, szóval a továbbjutásról inkább még ne álmodozzunk, nehogy aztán fel kelljen ébrednünk a rémálomból. A csoport legnagyobb favoritjának tartott együttest simán verte a fehérvári csapat, hazai pályán a Basel és a Genk sem legyőzhetetlen. Ha lesz kilenc pontunk, majd akkor álmodozhatunk. Mindenesetre két forduló után a második helyen áll a Vidi az Európa Ligában (itthon nem ilyen rózsás a helyzet, vasárnap kikaptak a Fraditól, de ha továbbra is így megy majd nekik Európában, szerintem mindenki elnézi majd nekik a botlásokat).

A gólokat ezen a linken megtekinthetitek

S ha már álom… Ha az álmainkat életben akarjuk tartani, muszáj nyerni a soron következő világbajnoki selejtezőkön. Pénteken Észtországban játszunk, kedden törököt foghatunk. Egervári szerint négy pontra van szükség az életben maradáshoz, én amondó vagyok, biztos, ami biztos, inkább nyerjük meg mindkét meccset. A hollandok elleni játék kiábrándító volt, de azért is szép sport a futball, mert minden meccs más. Remélem, ez a védelem összetételére is igaz lesz majd…

És akkor nézzük a hétvége válogatottját:

Handanovic (Inter)
Kolarov (Manchester City), Ivanovics (Chelsea), Samuel (Inter), Evra (Manchester United)
Arango (Mönchengladbach), Marchisio (Juventus), Ribery (Bayern München)
Messi (Barcelona), Klose (Lazio), Ronaldo (Real Madrid)

Megjegyzés: Handanovics kifogott a Milan játékosain, szabályos eszközökkel nem sikerült a kapujába juttatni a labdát. Kolarov mesteri szabadrúgásgólt lőtt, Evra szöglet után talált be fejjel, míg Ivanovics gólt lőtt és gólpasszt is adott. Samuel a milánói derbit döntötte el, és kifogástalanul is játszott. Arango pazar góllal járult hozzá ahhoz, hogy a Frankfurt elszenvedje első vereségét a szezonban, Marchisio csikarta ki a győzelmet a Juventus számára, míg Ribery duplázott a Hoffenheim ellen. Az el classico hősei ezúttal egymás oldalán szerepelnek, Ronaldo a legutóbbi három tétmeccsén nyolc gólt vágott. Klose kettőig számlált Pescarában, ezúttal triplázó nem volt, így ez is elég volt a csapatba kerüléshez.

Szép hetet kívánok Mindenkinek! HAJRÁ MAGYARORSZÁG! HAJRÁ MAGYAROK!!!