El classico előtt, Fradi meccs után...

Egy héttel ezelőtt kicsit leszóltam a magyar futballt a Siófok-Fradi „örökrangadó” kapcsán, illetve értetlenkedve ültem álltam amellett, hogy a sok külföldi meccset látva, hogy lehetünk a magyar futball szerelmesei. Ehhez képest vasárnap én is élőben szurkoltam végig a Ferencváros-Diósgyőr bajnokit, mely arról ugyan nem győzött meg, hogy a magyar meccsek színvonala az egeket csapdossa, arról viszont igen, hogy meccsre járni azért jó, még idehaza is. Fradi meccsre legalábbis mindenképpen.Egy héttel ezelőtt kicsit leszóltam a magyar futballt a Siófok-Fradi „örökrangadó” kapcsán, illetve értetlenkedve ültem álltam amellett, hogy a sok külföldi meccset látva, hogy lehetünk a magyar futball szerelmesei. Ehhez képest vasárnap én is élőben szurkoltam végig a Ferencváros-Diósgyőr bajnokit, mely arról ugyan nem győzött meg, hogy a magyar meccsek színvonala az egeket csapdossa, arról viszont igen, hogy meccsre járni azért jó, még idehaza is. Fradi meccsre legalábbis mindenképpen.

Tartozom egy vallomással, amit még nem mindenki tud rólam. A Real Madrid mellett egy klub létezik számomra, ez pedig a Kaposvár Fradi. Beleszülettem ebbe, nagyapám és faterom is nagy Fradista, a családban köztudomású, hogy régen két dolgot kellett kívülről tudni: a Tízparancsolatot és a Fradi aktuális összeállítását. Nagyapám elmúlt már nyolcvan éves, de a Ferencvárossal kapcsolatban a mai napig képben van, s első kérdései mindig arra vonatkoznak, hogy mikor játszik a Fradi, meg hogy mi lett az eredmény. Persze, az ő idejében még Fenyvesi Máték, Albert Flóriánok és Varga Zoltánok kergették a labdát, nem holmi nevesincs szerb vagy brazil légiósok. A legelső Fradi meccs, amire emlékszem, egy III. Kerület elleni 7-1 volt, amin az ifjú Szabics Imre négyet rúgott, mellette Schultz Levente, Vincze Ottó és Nyilas Elek is betalált. A kétezres években volt egy-két jó csapatunk, a játék kedvéért összeállítottam az általam látott legjobb tizenegyet (bízom abban, sok olvasó emlékszik rájuk).

Szűcs Lajos

Dragan Vukmir Dragóner Attila Hrutka János Szűcs Mihály

Gera Zoltán Lipcsei Péter Vincze Ottó Rósa Dénes

Horváth Péter Tóth Mihály

B csapat

Udvarácz Milán – Balog Zoltán, Mátyus János, Sorin Botis, Gyepes Gábor – Adem Kapic, Tőzsér Dániel, Huszti Szabolcs, Pinte Attila – Szabics Imre, Tököli Attila

Az elmúlt években, ha nem is voltam rendszeres látogatója az üllői úti szentélynek, jó néhány meccsre azért sikerült eljutnom, s vereségre nem emlékszem (legutóbb talán 2004-ben voltam egy UEFA kupa meccsen, ahol egy fehérorosz csapattól kapott ki a Fradi, na, az szégyen volt…). Gólzáport sajnos nem láttam, a Diósgyőr meccs előtt a legutóbbi három bajnokin, amin kint voltam, összesen született egy gól, az is véleményes tizenegyesből… Jutottak kisebb meccsek (Haladás ellen 2-1, Kaposvár és Honvéd ellen 0-0, Vasas ellen 1-0), szezonzáró és Európa-Ligát érő bravúr (Pápa ellen 3-0, ezután a pályán ünnepeltük a sikert, a kapu hálóját szétégettük, egy darab nekem is jutott belőle…), s igazi derbik is (Újpest ellen 1-0, s a legutóbbi 2-0 a Diósgyőrrel szemben). Két meccs kivételével a B középben szurkoltam (a Pápa ellen és biztonsági okokból az Újpest ellen nem mentünk oda…), a hangulat pedig frenetikus volt. Főleg, amikor az ellentábornak is volt hangja. A Diósgyőr az ország egyik legnagyobb szurkolótáborával rendelkezik, 1500-an el is kísérték kedvenceiket a meccsre, adva volt minden egy hangulatos, parázs rangadóhoz.

A parázs szó szerint értendő, ugyanis már a kezdés előtt füstbomba lepte el a pályát, benne volt a levegőben, hogy ködbe vész a meccs… A találkozó egyébként sok szót nem érdemel, a Diósgyőr sokkal gyengébb volt, mint vártam, végig a Fradi uralta a játékot. Persze, olyan óriási nyomásra nem kell gondolni, de a hajrában két gólt lőve azért kicsikartuk a győzelmet. Úgy néz ki, jó ómen vagyok a csapat számára, több meccsre kéne járnom…

Tavaly volt szerencsém másik kedvenc stadionomba, a Santiago Bernabeuba is bejutni, de csak turistaként. Pedig nem lehet rossz élőben egy el classicót megnézni… 16 Eurómba fájt, szerintem százért is bementem volna, életre szóló élményt jelentett… Időnként a Real Madrid játéka is az, végre a jobbik arcát mutatta hétvégén a csapat, amit a Deportivo bánt. Kellett már ez az önbizalom-növelő siker a blancóknak, mert eddig finoman fogalmazva sem kényeztették el a szurkolóikat. Vasárnap este el classicóra kerül sor Barcelonában, ahol egyszerűen nem lehet kikapni. A jelenlegi nyolc pontos hátrány is piszok sok, a tizenegy pedig már szinte behozhatatlan lenne (annak ellenére, hogy még igencsak a szezon elején járunk). A Barcelona sem játszik túl szórakoztató focit, de eddig minden meccsét megnyerte, a Sevilla ellen ráadásul kétgólos hátrányból felállva. Messi ezúttal csak gólpasszig jutott, a főszereplő most a két gólt szerző és Jászai Mari díjas Cesc Fabregas volt (kiprovokált egy kiállítást, mintha lefejelték volna, nagyszerűen alakította…), a győztes gólt pedig az a David Villa szerezte, aki úgy néz ki, teljesen visszatért hosszú sérüléséből. Szép gólokat lőttek a katalánok, de egyelőre hiányzik az a felszabadultság a játékukból, mint Pep Guardiola idején, a védelmük pedig semmivel sem jobb, mint a Real Madridé. Komolytalan tippem a hétvégi el classicóra egy 4-4, mert a védelmek mindkét oldalon eléggé sebezhetőek (persze, tippmixen ne fogadjatok erre…)

Bárki bármit mond, szerintem az angol bajnokság a legjobb a világon. S ezt nem a Manchester United – Tottenham (2-3) meccs jelentette élmény mondatja velem, hanem, mert tény. Spanyolországban a két nagy csapaton kívül a szurkolók zöménél a többi együttes jelentéktelen (elnézést a Valencia és az Atletico Madrid rajongóitól). Németország az elmúlt években kezd kiegyenlítettebbé válni, de azért a kérdés általánosan ott mindig az, hogy vajon a Bayern, vagy esetleg nem a Bayern? Az elmúlt két évben „nem a Bayern” volt a válasz, a Dortmund levadászta a bajorokat. Angliában ellenben a nagycsapatokon (a két manchesterin, az Arsenalon és a Chelsean) kívül a többi együttes is komoly játékerőt képvisel, egy Everton, egy Tottenham, vagy egy Newcastle is képes bravúrokra és szemet gyönyörködtető játékra. Szerintem az angol bajnoki meccseket a legjobb nézni. És erre csak egy példa volt a MU – Tottenham, szinte minden hétvégén van valami csemege a szurkolók számára. A hétvégi derbiken egyébként vendégsikerek születtek; a Chelsea elvette az Arsenal veretlenségét, ezzel egyidejűleg megtartotta a sajátját, míg a Tottenham Manchesterben diadalmaskodott, ez utóbbi 23 év után sikerült nekik, tehát nyugodtan sorolható a bravúr kategóriába. A Liverpool Norwichban rúgott ötöt, talán ezzel megindulnak Gerrardék felfelé a tabellán…

Végre újra a tavalyi Dortmundot láttuk – ellenben hol a tavalyi Mönchengladbach? A bajnoki címvédő ötöt rúgott a negyedik helyezettnek, s az ifjú Reus is végre tudásához méltóan játszott. A Bayern, ha nehezen is, de győzött Brémában, ezzel továbbra is hibátlan. Szalai Ádám legutóbbi négy meccsén háromszor köszönt be, a Wolfsburg ellen ráadásul igen nehéz és pazar mozdulattal juttatta a kapuba a labdát. A Huszti show hét közben újra folytatódott: a magyar középpályás gólt lőtt és két gólpasszt adott, ezzel pedig tíz pontjával (3 gól és 7 gólpassz) vezeti a kanadai táblázatot.

Rómában legutóbb a gótok végeztek ekkora pusztítást 476-ban, mint most a Juventus szűk húsz perc alatt. A Róma ekkor már égett, mint anno Nero császár gyújtogatása idején, de a torinóiak megkegyelmeztek, s végül „csak” 4-1-re verték a „farkasokat”. A Juventus óriási formában van, első számú üldözője saját maga, vagyis a többfrontos háború. Kérdés, a címvédő hogy fogja bírni a BL-t és a kupát is, szerintem két kézzel mert eddig szárnyalnak. S látva a vetélytársakat (Inter, Milan, Róma), még néhány botlás is beleférhet majd…

Nézzük a hétvége válogatottját, szerintem elég ütőképesre sikerült!

Adler (Hamburg)

Bale (Tottenham), Pepe (Real Madrid), Subotic (Dortmund)

Modric (Real Madrid), Fabregas (Barcelona)

Mata (Chelsea), Ivanschitz (Mainz), Reus (Dortmund)

Miccoli (Palermo), Suarez (Liverpool)

Magyarázat: Adler kivédte a Hannover szemét, ihletett és válogatott formában véd hetek óta. Bale góllal járult hozzá a Manchester United legyőzéséhez, míg Pepe és Subotic is betalált a Deportivo és a Mönchengladbach lemészárlása során. Mata gólt szerzett és gólpasszt adott az Arsenal ellen, ennél többet nem tehetett a győzelemért, hiszen 2-1-re győztek. Fabregas a Sevilla ellen volt a Barca megmentője, míg Reus előző munkaadója ellen duplázott; góljait sportszerűen, visszafogottan ünnepelte. Modric zseniálisan játszott a madridi középpályán, ráadásul a gólpassza Di Mariának élményszámba ment. Ivanschitz a Wolfsburg ellen két gólpasszt adott, a másodikat Szalai Ádámnak. A csatárok mesterhármassal érdemelték ki a csapatba kerülést.

Ne felejtsétek, a hétvégén el classico! Győzzön a jobb, ami nem is lehet kérdéses, hogy a Madrid…