Az EB nem kutya – Beharangozó a labdarúgó Európa-bajnokságról

Elnézést kérek a címben szereplő gyenge szóviccért, de jó tudatosítani magunkban, hogy KEZDŐDIK!!! Már csak egy nap, s a Lengyelország-Görögország találkozóval kezdetét veszi a 14. labdarúgó Európa Bajnokság. Szinte itt van lelki szemeim előtt Fernando Torres győztes gólja 2008-ból a németek ellen – s máris itt az újabb kontinenstorna. Mely lehet, parádés lesz, remek meccsekkel, szenzációs sztárokkal, de benne van a pakliban az is, hogy meglepetés születik, s előre esélytelennek tartott válogatott diadalmaskodik a fásult, kimerült válogatottakkal szemben. Egy biztos: a következő egy hónap a futball ünnepe lesz.Elnézést kérek a címben szereplő gyenge szóviccért, de jó tudatosítani magunkban, hogy KEZDŐDIK!!! Már csak egy nap, s a Lengyelország-Görögország találkozóval kezdetét veszi a 14. labdarúgó Európa Bajnokság. Szinte itt van lelki szemeim előtt Fernando Torres győztes gólja 2008-ból a németek ellen – s máris itt az újabb kontinenstorna. Mely lehet, parádés lesz, remek meccsekkel, szenzációs sztárokkal, de benne van a pakliban az is, hogy meglepetés születik, s előre esélytelennek tartott válogatott diadalmaskodik a fásult, kimerült válogatottakkal szemben. Egy biztos: a következő egy hónap a futball ünnepe lesz.

Első ránézésre nem tűnik túl izgalmasnak az A csoport, de én amondó vagyok, hogy várhatunk jó meccseket és végsőkig tartó izgalmakat a lengyel, görög, cseh, orosz négyestől. Talán egy kicsit kiemelkednek a csoportból az oroszok, szerintem csoportelsőként fognak továbbmenni, főleg, ha úgy átgázolnak riválisaikon, mint tették (igaz, felkészülési meccsen) pénteken az olaszokkal (3-0). A négy évvel ezelőtti EB-n is jók voltak már (csak az elődöntő jelentette a végállomást a szbornajának), s azóta talán még erősebbek, illetve rutinosabbak lettek. Ami kritika velük kapcsolatban, hogy a játékosok zömének nem jött be az élet hazai földön kívül. A svájci-osztrák EB után úgy kapkodták őket az európai (angol) topklubok, mint a cukrot szokták, de Arsavin az Arsenalból, Zsirkov a Chelseaből, míg Pavljucsenko a Tottenhamből menekült haza (gyakorlatilag egyedül Pavel Pogrebnyak és Marat Izmajlov utazik légiósként az EB-re). Az összeszokottság azonban az ő malmukra hajthatja a vizet, hiszen a keret nagy része a Zenitből, a moszkvai csapatokból, illetve a Rubin Kazanyból tevődik össze, így jól ismerik egymást a játékosok. Szerintem a csoport esélyesei, minden poszton kiváló képességű játékosaik vannak; akik még nincsenek túl pályafutások zenitjén (hiába érkeztek heten is a keretbe a bajnok Zenitből).

A másik továbbjutó helyre a lengyel válogatottat várom. Nem csak azért, mert az egyik házigazdának illene továbbjutni (lényegesen könnyebb dolguk lesz, mint az ukránoknak…), hanem mert a keretük is kiegyensúlyozottan erős. A kapusuk az Arsenalban véd (Szczesny), három játékosuk pedig a német bajnok Dortmundból érkezik (Piszczek, Blaszcykowski és Lewandowski), elsősorban az eredményességük az ő formájuktól függhet. A görögöknek az EB győzelem óta túl sok sikerélményben nem volt részük, bár a selejtezőt simán abszolválták (hozzáteszem, túl nehéz dolguk azért nem volt…), bravúr lenne innen továbbjutni: bár 2004-ben is ők játszották a nyitómeccset a házigazdával, s találkoztak az oroszokkal is, szóval ez azért jó jel is lehet a számukra… A csehek ellenünk pénteken nem voltak túl meggyőzőek, de nem játszott Tomas Rosicky, aki a csapat karmestere, s azt is tudjuk, hogy kapusposzton sem állnak Cech-ül, ha pedig Milan Baros tudja hozni 2004-es formáját, amikor 5 góljával gólkirály lett, bármi megtörténhet…

Továbbjut: 1. Oroszország 2. Lengyelország

A B csoport ennél jóval látványosabbnak tűnik, nem véletlenül aggatták rá a „halálcsoport” jelzőt a szakemberek. A német, holland, portugál trió közül én az előbbieket nem csak a csoport, hanem az egész torna favoritjának tartom. A németeknél szerintem nem található a keretben jelenleg gyenge pont. Manuel Neuerről idén végérvényesen kiderült, hogy a világ egyik legjobb kapusa, bár remeklésének a Real elleni BL elődöntőben kevésbé örültem… A védelem stabilnak tűnik, Philipp Lahm a világ egyik legjobbja a maga posztján, de a dortmundi Hummelsre, illetve a müncheni Badstuberre sem lehet azt mondani, hogy „kezdő cserkészek” lennének. A középpályán a bőség zavarával küzd Joachim Löw: Özil, Schweinsteiger, Müller, Götze, Khedira, Kroos, Schürrle, Atyaég, micsoda névsor… Elöl pedig hiába játszik az idén 42 gólt szerző Mario Gomez, nem biztos, hogy kezdő lesz, a válogatottban ugyanis rendre jól muzsikál együtt a Klose-Podolski duó. Ez a német válogatott bombaerős, az igazat megvallva meg lennék lepve, ha nem jutnának be a döntőbe. Úgy érzem, a keret érett már ahhoz, hogy kilépjen a szimpatikus vesztes szerepéből: a 2006-os és 2010-es vb-n bronzérmet szereztek, négy éve a döntőben buktak a spanyolok ellen az EB-n, szerintem, ha valamikor, most révbe érhetnek – már nem csupán titkos esélyesek. A legégetőbb „probléma” szerintem a csatárkérdés lesz Löw számára: Gomez fantasztikus idényen van túl, két éve a fülcimpájáról és a tomporáról is bepattan a labda, bűn lenne kihagyni. Viszont ugyanez a véleményem Miroslav Kloséról is, a válogatottban hihetetlenül megy neki, szóval nincs könnyű helyzetben a kapitány (persze, még mindig irigylésre méltóbb az ő helyzete, mint a jelenlegi vizsgaidőszak gyilkos heteiben szerves kémiát tanulni, respect minden sorstársamnak…)

A portugál egyszemélyes csapat, szinte minden attól függ, hogy Cristiano Ronaldo milyen napot fog ki. Zselének megterhelő szezonja volt, s a válogatottban eddig nem igazán jött ki neki a lépés – talán majd most. Akkor lehet esélyük, ha még néhányan felnőnek hozzá a csapatból, például Nani, Pepe, vagy Raúl Meireles. CR7 is bizonyára tudja, hogy csak akkor lesz igazán legendás futballista, ha a válogatottban is képes a vezérszerepre – s nem csak azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy megríkat egy tízéves kislányt azzal, hogy nem ad neki autogramot, mivel Barca mez van rajta…

Azért a hollandokat jobbnak tartom valamivel, elsősorban félelmetes csatáraik miatt. A keret erősségéről mindent elmond, hogy a Bundesliga gólkirálya, a 30 gólos Klaas Jan Huntelaar a kispadon kezd csupán, mivel nem fér be Robin Van Persie mellé. A középpályáról jövő támogatás (Sneijder, Robben, Kuyt, Affelay, van der Vaart) és a rutinos védelem (Stekelenburg, Mathijsen, Heitinga, Boulahrouz, Van der Wiel)) a világbajnokságon látott magasságokba repítheti az Oranje-t. (Halkan jegyzem meg csupán, hogy Sneijdernek szörnyű szezonja volt az Interben, Robbenen meg elment gyakorlatilag a Bundesliga és a BL döntő, tehát nem biztos, hogy kellően jó lelkiállapotban várják a tornát…).

Persze, ehhez lehet egy-két szava a dán válogatottnak is, mely ugye 1992-ben, gyakorlatilag a strandról beugorva lett Európa-bajnok, meg egyébként is: sokszor a legkönnyebbnek tűnő meccseket a legnehezebb hozni. Nem beszélve arról, hogy ez a dán csapat csoportelsőként, a portugál válogatottat megelőzve jutott ki a seregszemlére. Szóval van 3 nagyon kemény válogatott, de meglehet, a továbbjutásról a negyedik fog dönteni…

Továbbjut: 1. Németország 2. Hollandia

A C jelű kvartett első ránézésre sima ügynek tűnik. Talán még másodikra is. Éppen ezért merüljünk el kicsit a részletekben. A spanyol válogatott ül jelenleg a labdarúgás trónján, vitathatatlanul ők a legjobbak. Európa-bajnoki és világbajnoki címvédőként érkeznek, ráadásul a keretük nem sokat változott az elmúlt években. Sokan most is a spanyol válogatottat tartják a torna legnagyobb esélyesének, talán joggal. Az hagyján, hogy az EB-k történetében soha nem volt még címvédés, de én ezen kívül is találtam három tényezőt, ami ellenük szólhat.

1. Két pótolhatatlan játékos sérülés miatt hiányozni fog. Real Madrid szurkolóként mondom azt, hogy Carles Puyol és David Villa pótolhatatlanok. A Balázs Palira szó szerint hajazó védő kiválása komoly érvágás, az eddigi sikerekben jelentős érdemeket szerzett Puyol, szerintem a világ egyik legjobb középhátvédje. Valószínűleg klubtársa, Pique lesz Sergio Ramos társa a védelem tengelyében, de neki nem ez volt élete szezonja a Barcelonában Azért ne sajnáljuk, Shakira biztos megvigasztalta... Villa már a klub vb óta harcképtelen, s bár van, ki pótolja, azért nagy szükség lenne rá. Fernando Torres még közel sincs csúcsformában (bár tavasszal legalább láttunk már tőle valami biztatót…), a bilbaói Llorente nem rossz, idén nagy szezonja volt, de azért nem Villa-szint, Negredo és Pedro pedig nem tudom, hogy kerül a válogatott közelébe (például Soldado kárára, de én inkább elvittem volna Raúlt, hogy megkoronázhassa csodálatos klubpályafutását egy Európa-bajnoki éremmel…)

2. A világ legjobb játékosai játszanak a spanyol válogatottban, de ők is emberek, és elfáradhatnak. Xavi és Iniesta az utolsó hónapokban látványosan fásultan játszottak a Barcelonában, pedig az ő szerepük talán a legfontosabb a válogatottban – kérdés, képesek lesznek-e mozgósítani utolsó erőtartalékjaikat. A mindent megnyerő játékosokat motiválni sem könnyű – de akit nem motivál az, hogy saját hazáját képviselheti, az ne menjen futballistának…

3. Nem tesz jót a csapategységnek az a széthúzás, ami a Barcelona és a Real Madrid játékosai között megy. A vb győzelem óta volt jó néhány parázs találkozó és összezörrenés a két csapat között, szópárbajok és verbális háborúk zajlottak, a minap például Xavi szólt be a madridiaknak, erre semmi szükség. Most egy célért küzdenek, hagyni kéne a klubbeli afférokat. Ez az 5 3 tényező előre vetíti azt, hogy nem biztos, hogy összejön a címvédés a hispánoknak…

A csoport másik esélyesének az olasz válogatottat tartják, de megítélésem szerint ez közel sem egyértelmű. A világbajnok keretből négyen maradtak hírmondónak (Buffon, Barzagli, De Rossi és Pirlo), az új játékosok pedig egyszerűen nem elég jók. 2006 után az EB-n a negyeddöntőben a spanyolok ellen estek ki, 2 évvel később a csoportból sem jutottak tovább Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland mellől, ez utóbbi szégyen – szerintem idén is ez a sors vár rájuk. Prandelli személyében felkészült a szövetségi kapitányuk, de nincs Tottihoz vagy Del Pieróhoz hasonló klasszisuk, szerintem a Cassano-Balotteli csatárduó elég szutyok vérszegény. Olaszországban megint gyülekeznek a fekete felhők, kitört az újabb bundabotrány: nos, amikor legutóbb hangos volt ettől a sajtó, az azzurrik világbajnokok lettek 2006-ban…

Sokkal inkább gondolom úgy, hogy továbbmehetnek a horvátok: déli szomszédaink mindig szimpatikus focit játszanak, s a keretük is meglehetősen erős (annak ellenére, hogy Ivica Olic szombaton megsérült és lemarad az EB-ről – kérdem én, mi az értelme a felkészülési meccseknek? Nem Olic az egyetlen, aki emiatt hagyja ki a tornát… Az írek ellenünk nem játszottak valami jól, persze, mi a cseheket is megvertük a múlt héten, nem is értem, miért nem vagyunk ott a kontinenstornán… Az ír válogatott rutinos játékosokból áll, mindegyik ellenfelének meg fogja nehezíteni a dolgát, ebben biztos vagyok, de a továbbjutáshoz ez aligha lesz elég. Mindenesetre 14 meccse veretlenek, ezt azért ne felejtsük el…

Továbbjut: 1. Spanyolország 2. Horvátország

Elérkeztünk a D csoporthoz, melyben nincs irigylésre méltó helyzetben a másik házigazda, az ukrán válogatott. A franciák, a svédek és az angolok ellen a tisztes helytállás és a bravúrnak számító pontszerzés lehet a cél; meglehet, ugyanaz a nem túl hálás szerep hárul rájuk, mint a dánokra, azaz, aki őket nem veri meg, az kiesik. Összesen két aktív Aranylabdás lesz ott a mezőnyben, de hiába hívják az egyiket Andrij Sevcsenkonak, felette már eljárt az idő, otthon vezet le a Dinamo Kijevben (a másik természetesen Cristiano Ronaldo). 2006-ban az ukránok a legjobb nyolcig meneteltek a világbajnokságon, most egy ehhez hasonló bravúr csodaszámba menne – nem is látom túl nagy esélyét ennek a forgatókönyvnek.

Az már inkább valószínű, hogy a franciák megnyerik ezt a csoportot. Mióta Zidane Materazziba fejelt a 2006-os vb fináléban, csupa fejetlenség történt a gallok háza táján: két világeseményen is kiestek a csoportkörben, valami elképesztően gyalázatos teljesítménnyel. A franciáknál véget ért a generációváltás, a vb- és EB győztes csapatból senki nincs már a keretben – csak a kispadon: az a Laurent Blanc a szövetségi kapitány, aki mindig csókot nyomott Fabien Barthez kopasz kobakjára a meccsek előtt, talán sokan emlékeznek rá. A keret fiatal és sokra hivatott, a Lloris-Evra-Ribery-Benzema tengely akár az elődöntőig is eljuthat – a csoportból való továbblépés viszont egyenesen kötelező.

Az angolok számára is ez lesz a minimális cél, de lehet, egyben a maximális is; benne van a levegőben az is, hogy a futball őshazájának képviselői már a csoportkört sem élik túl. Pár hete lett kinevezve Roy Hodsgon szövetségi kapitánynak; annak mindenki örül, hogy újra angol edző irányítja a „háromoroszlánosokat”, de a korábbi Fulham és West Bromwich tréner nem irányíthatta még élesben igazán az övéit. Ezen kívül olyan „apróságok” sem növelik az esélyeiket, mint a szokásos Terry-botrány (legutóbb rasszizmus vádjával illették, ezért is vesztette el a csapatkapitányi karszalagot), Rooney kétmeccses eltiltása, melyet a tét nélküli Montenegro elleni EB-selejtezőn szedett össze az ostoba (három meccsről mérsékelték kettőre a büntetést, szóval még meg is köszönheti…), illetve Lampard, Barry és Gary Cahill sérülése is komoly érvágás. Ugyanakkor végre van egy jó kapusuk, illetve vannak fiatal és tehetséges játékosok a keretben, ezért hiba lenne őket leírni – de szerintem a továbbjutásért meg fognak szenvedni.

Ebben kihívójuk a svéd válogatott lehet. Bár az északiak idén közel sem olyan jók, mint évekkel ezelőtt, mikor Fredrik Ljungberg és Henrik Larsson-szintű spílerek voltak az ászok (Peter Griffintől tudjuk azt is, hogy már csak a MADÁR AZ ÁSZ!!!), s a továbbjutásuk a csoportból kicsit a szerencsének is köszönhető (emlékezhetünk, tavaly szeptemberben megvertük őket Budapesten), azért nem esélytelenek a továbblépésre. Főleg, ha nem csak Zlatan Ibrahimovicsra épül a játék, hanem képesek mások is felnőni hozzá.

Továbbjut: 1. Franciaország 2. Anglia

S a játék kedvéért nézzük, hogy gondolom a további eseményeket. Oroszország-Hollandia, Spanyolország-Anglia, Németország-Lengyelország és Franciaország-Horvátország negyeddöntők lehetnek, amennyiben bejönnek a tippjeim. Az oroszok négy éve meglepték a világot, s megálljt parancsoltak az addig meglehetősen magabiztos, az olaszoknak és franciáknak összesen hetet vágó hollandoknak, most nem hiszem, hogy sikerül megismételni ezt a bravúrt. Az angoloknak, ha tovább is jutnak a csoportból, a spanyolok a végállomást jelentik majd. A német-lengyel végén lehetnek majd boldog lengyelek, de azok Klose és Podolski lesznek, mert a Nationalelf kiüti a házigazdát. A horvátok hiába tesznek meg mindent, szerintem a francia csapat fog továbbmenni az elődöntőbe (bár még a horvátokban érzem leginkább a bravúrt, ők lehetnek a 2004-es görög csoda megismétlői, természetesen nem azzal a defenzív és antifutballal, amit akkor láttunk…) Az elődöntőben visszavághat a holland csapat a spanyoloknak a két évvel ezelőtti sérelmekért, de Robben megint nem fog ki Casillason (vagy ha esetleg ő ki is fog, nem ér vele semmit…). A másik ágon izgalmas csatát hozhat a német-francia meccs, melyen német sikert vizionálok. Így a négy évvel ezelőtti EB finálé meg fog ismétlődni, de korántsem biztos, hogy ugyanazzal a végkifejlettel: a németeket minimálisan esélyesebbnek tartom most a spanyoloknál. Persze, ez csak játék, hisz csupán a Jóisten tudja, hogy az olaszok nem okoznak-e mégis meglepetést, vagy hogy a portugálok nem szedik-e össze magukat, s jutnak tovább a németek vagy a hollandok kárára. Azért szép játék a futball, mert bármi megtörténhet – és mindennek az ellenkezője is!

Befejezésül szeretnék öt három nosztalgiavideót megosztani veletek ráhangolódásképp a korábbi Európa-bajnokságokról. Az első az 1976-os tornáról való, ahol az egyik legemlékezetesebb megmozdulás kétségkívül Antonín Panenka büntetője volt. Azóta sokan használják a róla elnevezett tizenegyesrúgást, de nem mindenkinek sikerül, hibázott így többek között már Totti és Ribéry is. Hát igen, a középre löbbölt labda nagy kockázatot rejt magában, mert ha a kapus nem mozdul el, akkor a kezében hal el a laszti. Ha bejön, mindenki azt mondja, milyen szemtelen és pimasz gól, ha viszont kimarad, a fél világ előtt válik az illető nevetség tárgyává…

Az 1988-as EB-n a hollandok diadalmaskodtak, s a döntőben a szovjeteknek lőtte Marco Van Basten az EB-k történetének egyik legnagyszerűbb gólját. Elég kiszorított szögből, kapásból, védhetetlenül bevágta, erre csak a legnagyobbak képesek – már pedig ő kétségkívül közéjük tartozott, nem véletlenül nyert három Aranylabdát…

A 2000-es EB-t a franciák nyerték aranygóllal, mégis, szerintem sokan inkább az elődöntőre emlékeznek, melyen az olaszok a hollandokkal játszottak. Már a rendes játékidőben kihagytak két büntetőt a Tulipánok (ráadásul Zambrotta kiállítása miatt emberelőnyben játszottak az első félidő hajrájától), majd a büntetőpárbajban még hármat: Jaap Stam labdáját talán még most is keresik valahol Európában…

Ilyen hosszú bevezető után nem maradt más hátra, minthogy sikeres vizsgaidőszakot jó szurkolást (és behűtött söröket) kívánjak Mindenkinek a Futball Ünnepéhez!