Nagy Dávid: Amikor menni kellett, mentem!
– Aludt azért valamennyit?
– Nem sokat – válaszolta Nagy Dávid, az aranyérmes párbajtőrcsapat tagja, aki a döntőben szállt be, de azt parádésan. – Siklósi Gergőt este még doppingvizsgálatra vitték, őt természetesen megvártuk, de a szurkolók kitartottak, a Grand Palais előtt még beszélgettünk velük, és persze elkészültek a közös fotók is.
– Az eredményhirdetés után azon gondolkoztam, mennyire nehéz lehetett önnek, hiszen este fél tízkor lépett először pástra.
– Tény, hogy sokat kellett várnom az olimpiai debütálásomra. Ráadásul már egy hete kint vagyok Párizsban, azt persze nem mondanám, hogy azóta csak lézengek, mert edzettem végig, kint voltam a fiúk egyéni versenyén is, ám a pástokat csak a lelátóról figyelhettem – péntek estig. Furcsa egy nap volt, kétségtelen, hiszen jóval nagyobb szerep szokott nekem jutni a csapatversenyen, ezúttal azonban a padon kezdtem, a srácok pedig olyan jól vívtak, hogy nem volt értelme megbontani a hármasukat.
– Mivel nagyon jó barátok is, meg merem kérdezni: árulja már el, nem voltak önben kettős, egymásnak ellentmondó érzések? Jól ment a társainak, de önnek azért mégiscsak az volt a célja, hogy beszálljon.
– Döbbenten is néztem, mennyire simán vívnak, hová és mikor fogok én beállni, vajon engednek-e szóhoz jutni a srácok. Egész nap arra készültem, hogy beállok, úgy volt, ez már megtörténik a franciák elleni elődöntőben, de nem így alakult. Feszülten figyeltem az eseményeket, furcsa érzés volt a padon ülni, szurkolni azért, hogy a fiúk jól vívjanak, és közben azt érezni, milyen szívesen beállnék. A pást mellett tehetetlen az ember, és emészti az energiát is. Csak várni és várni a bevetésre, arra, mikor jön el a te pillantod… Nem könnyű.
— Fizikailag hogyan viselte a várakozást?
– A melegítést még nagyobb hőfokon kellett elvégeznem, hogy a meccsek közben se hűljek ki, ha netán be kell ugranom.
– Eljött a pillanata – nehezebbet nem biztos, hogy lehetett volna találni – a döntőben és a párizsi egyéni győztes Kano Koki ellen.
– Majdnem biztos, hogy nemigen lett volna ennél nehezebb pillanat. De menni kellett. Barátok vagyunk, így el merem árulni: nagyon örültem a srácok tusainak, ám irigykedtem is, hogy nem én adtam őket. Az mindig jó, ha nyer a csapat, de sokkal jobb, ha teszel is érte. Nekem viszont az a szerep jutott, hogy a padon kezdjek – tudtam, rengeteget tettem a kijutásért, a válogatottért, ugyanakkor képes vagyok az egómat félre is rakni. Amikor pedig menni kellett, mentem.
– Ha már az egót említi: hamar a helyére tette, hogy egyéniben nem indulhat?
– Igen, mert gyengén sikerült a bázeli Európa-bajnokság, a többiek pedig ott és korábban jobban szerepeltek, megérdemelték az egyéni indulást. El kellett fogadnom, hogy nekem ezúttal arra kell felkészülnöm, hogy bármikor beálljak: az edzőtáborokban már csak ötös asszókat vívtam, folyamatosan arra treníroztam magam, hogy ez vár rám az olimpián is. Azért persze elég „izgulós” pillanat volt, hogy éppen a döntőben jött el az én időm.
– Nemigen találni olyan embert a sportágban, aki szereti ezt az olimpiás szabályt…
– Nem is értem, miért kell ehhez ragaszkodni, hiszen más versenyeken van lehetőség az oda-vissza cserére, emellett pedig elég sok taktikai húzást is kivesz a csapatok kezéből – ugyanakkor némiképp talán rövidebb így a verseny. De tudtuk, ez a szabály, ennek megfelelően készültünk.
– Állandó szakértőnk, Mincza-Nébald Ildikó úgy fogalmazott, hogy Nagy Dávid álomszerűen vívott – az arany, amelyet péntek este megszereztek, viszont nem álom. Ki tudja már mondani, hogy olimpiai bajnok?
– Furcsa érzés, gyakorolnom kell. Olimpiai bajnok vagyok – de szokatlan ez…! Megsúgom, a reggeli ébredéskor az első pillantásom az éjjeliszekrényre esett, ott van-e rajta az arany, valóban megtörtént-e az egész, ott van-e az érem. És ott volt!
 Bár sosem verték nagy dobra, de persze nem is tagadták: Nagy Dávid és Kun Anna évek óta egy párt alkot – világbajnoki hatodik párbajtőrözőnket eltiltották a holléti kötelezettség megszegése miatt, pedig már zsebében volt a kvóta. Így Párizsba csak Nagy Dávid utazhatott. „Nehéz hónapok voltak ezek – árulta el Nagy Dávid. – Van egy szabály, ezzel Anna is tisztában volt, azzal is, hogy hibázott, ugyanakkor a sporthoz nincs közvetlenül köze az eltiltásának. Mert vívásban ő kimagasló, és amiért küzdött, azt meg is szerezte… De hibázott, én pedig ott voltam mellette. Nem teherként éltem ezt meg: éppen az ilyen pillanatokban ismerszik meg egy kapcsolat. A miénk erős, így aztán az is természetes volt, hogy Anna engem is támogatott, és folyamatosan biztatott.” |
| A legfontosabb az volt, hogy mindenki a csapatért küzdjön, ne egyénileg villogjon, tartsa be a taktikát – ez volt a kulcs. Mindent tudtunk: azt is, mikor hová teszi a bal, majd a jobb lábát az ellenfél, tényleg mindent. Márpedig ha becsületesen felkészülsz, csak vívnod kell, aztán győzzön a jobb. A mi csapatunk erős. És elárulok még valamit: legutóbb a heidenheimi világkupa-viadalt néztük meg videón, ott egyébként ugyanez volt az águnk, ott szereztük meg a kvótát a vk-arannyal. Azt szerettük volna, ha pozitív élmények maradnak bennük és azt kértük tőlük, próbálják ugyanazt produkálni. Emellett azt sulykoltuk beléjük, hol máshol lehet történelmet írni, ha nem a vívás hazájában, Franciaországban, ráadásul egy olyan létesítményben, mint a Grand Palais?! BOCZKÓ Gábor szövetségi kapitány |
Hatvanhét érmes nem járt doppingteszten az olimpia előtt
Felismerhetetlen lett Sydney van den Bosch - kép
Cristiano Ronaldo elárulta, melyik rekordot nem akarja megdönteni
13. havi nyugdíj: „Ezt még álmukban se képzeljék el!”– Felháborodtak a nyugdíjasok, hogy Brüsszel eltöröltetné a támogatást
Nagy Bandó András tovább merült a saját mocsarában
Mi történhetett? Gáspár Győzőért aggódnak az emberek
Olyan rakéta sorozatgyártásába kezd Oroszország, amely képes célpontokat eltalálni Európa egész területén
Piscitelli lehúzta a rolót, az Újpest nyerni tudott Fehérváron
A szakértő is megszólalt a Házasság első látásra egyik legvitatottabb kapcsolatáról
Kétgólos hátrányból egyenlített a Celta Vigo a Barcelona ellen
Serie A: nem sok esélye volt a Parmának, az Atalanta a tabella élére állt
Sallai Roland: közel volt az első gól a Galatasarayban
Korábbi nagy rivális készíti fel Novak Djokovicsot az Australian Openre
Párizs 2024: jobban van az üzbég bokszedző, akinek ünneplés közben állt le a szíve
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Köszönjük többhetes figyelmüket!
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Ezeket a képeket nehéz szavakkal leírni
Üdvrivalgás fogadta a hazatérő olimpikonokat
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”  |
Az olimpia kabalafigurája is búcsúzik
Sportrádió: Öt éve fogadtuk be a Márton ikreket – Márton Zsolt Krisztián
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Márton Viviana örömét a Moulin Rouge-ra vetítették
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Igaza van Haliburtonnek?
Aranyérem Párizsban, ünneplés a Sziget Fesztiválon
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
Párizs 2024: visszavonul a britek olimpiai bajnok műugrója
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.