Párizs látni és továbbjutni a csoportkörből.
Lille-t látni és…
Utóbbi mondatot függőben hagyjuk nagyjából kedd este hét óráig. Mindenesetre az tény, hogy a magyar női kézilabda-válogatott az egyik célját már elérte az olimpián, két győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel kiharcolta a továbbjutást a párizsi csoportkörből, így kedd este fél hattól Svédországgal küzdhet meg az elődöntőbe jutásért. A helyszín Lille, hiszen az eddig ott versengő kosárlabdázókat váltva a férfi és a női kézilabdatorna egyenes kiesés mérkőzéseit és helyosztóit már az északfrancia városban, közelebbről a 27 ezer nézőt befogadó Stade Pierre-Mauroy-ban rendezik meg.
„Minden rendben, semmi különös fejlemény nincs. Nem mondom, hogy furcsa, de tény, Lille-ben nincs olyan nyüzsgés, mint Párizsban, itt nagy a nyugalom – mondta lapunknak hétfőn Golovin Vlagyimir, a nemzeti együttes szövetségi kapitánya. – Teljesen más a környezet, nem hasonlít a párizsi ötkarikás falura, kicsit olyan a szállás, mintha a telki edzőközpontban lennénk. Annyi inger ért minket, hogy találkoztunk az összepakoló és Párizsba utazó kosárlabdázókkal. Ebben persze az is jó, hogy tényleg csak az előttünk álló feladatra koncentrálhatunk.”
Az új meccshelyszínt viszont egyik negyeddöntős válogatott sem tudja „belakni”, a keddi párharcok előtt edzésre nem lesz lehetőség, a magyar keret is egy külső csarnokban tréningezik a négy közé jutásért vívandó találkozó időpontjához igazítva. Ilyen szempontból tehát senki sem lesz előnyben, hiszen mindenkinek azonosak a feltételek a torna lényegi része előtt.
Amit tudtunk, kihoztuk a csoportkörből. Nyilván lehetett volna jobban is szerepelni, de alakulhattak volna rosszabbul is az eredményeink, a lényeg, hogy továbbjutottunk és szerintem ezt nem kell megmagyarázni. A negyeddöntőben teljesen más mérkőzés várható, mint amilyet egymás ellen játszott a két csapat az áprilisi, debreceni olimpiai selejtezőn. Az sem kérdés, hogy a svéd válogatott jobb erőkből áll, de mint általában – és ez már ezen az olimpián is bebizonyosodott –, nem ez dönti el a meccseket, hanem az, hogy az egyenes kieséses szakaszban melyik fél tud jobban érvényesülni, és ki tudja jobban kezelni, ha nehéz helyzetbe kerül a meccs során. Ha a tudást és az esélyeket nézzük, akkor nyilván a svédek felé billen a mérleg nyelve, viszont a férfiaknál és a nőknél is láttuk a csoportkörben, hogy a legerősebb válogatottak is hullámvölgybe kerülhetnek. Ezek mélysége és hossza dönti el a mérkőzés végkimenetelét. Pró és kontra érveket a svédek, a norvégok és a dánok mellett és ellen is fel lehet hozni, hogy a másik hatosból melyik lett volna az ideális ellenfél a nyolc között, de gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a három skandinávból melyikkel játszunk az elődöntőért. Nem számít, ki fekszik nekünk jobban vagy kevésbé. Mindenképpen fizikailag kemény, futós csatára számíthatunk, racionális kézilabdára kell felkészülnünk. A svédek játéka a kemény védekezésre épül, nagyon gyorsan hozzák fel a labdát, jól indulnak, illetve felállt fallal szemben széles mozgásokra alapoznak, és nem túl bonyolult, de jól begyakorolt elemekre építkeznek. A kapuban átlag feletti teljesítmény kell nálunk, csökkenteni kell a technikai hibák és az eladott labdák számát, ezenkívül minimum két-három játékosunknak extrát kell nyújtani, akkor lesz esélyünk. |
„Rendben vannak a lányok, mindenki várja az újabb erőpróbát. Tudjuk, miért vagyunk itt – folytatta Golovin. – Az eddigi meccseken voltak olyan periódusaink, amikor működtek az elképzeléseink és a figuráink, s adódtak olyan szakaszok, amikor ez kevésbé ment, mérkőzéseken belül is nagyon hullámzó teljesítményt nyújtottunk. Fontos találkozó vár ránk, amelyen nem fér bele a sok technikai hiba, mert minden rontást kihasználnak a svédek. Rendkívül fontos, hogy csökkentsük a hibák számát.”
A svédekről élénk emlékeink lehetnek, hiszen a tavaly decemberi világbajnokság göteborgi középdöntőjében 26–22-re kikaptunk tőlük, míg április 12-én a debreceni ötkarikás selejtezőtornán a mieink nagyszerű játékkal 28–25-re diadalmaskodtak. Ezen kívül a legutóbbi, 2022-es Európa-bajnokság középdöntőjében és az előző, tokiói olimpia csoportkörében is találkoztak a felek három évvel ezelőtt.
„Többször játszottunk a svédekkel az elmúlt időszakban, tudjuk, mire képesek – szögezte le a kapitány. – Megnéztük a párizsi meccseiket is, hogyan játszottak eddig, mi változott esetleg a taktikájukban. Túl sok mindent persze nem lehet variálni ilyen rövid idő alatt, amennyi a tavaszi olimpiai selejtező óta telt el. Tisztában vagyunk az erősségeikkel, hazai pályán, Debrecenben a kvalifikációs tornán sikerült megoldanunk a feladatot, miközben nyilván ők is ugyanígy felkészülnek belőlünk. A mi oldalunkon sem lehetett sok mindent megváltoztatni a legutóbbi találkozásunk óta, de szerintem nem is szabad. A hibák és a labdaeladások csökkentése azért lényeges, mert Nathalie Hagman abban a pillanatban, ahogy elveszítjük a labdát, már a mi kapunk előtt terem, erre nagyon oda kell figyelnünk. Védekezésben masszívak, mozgékonyak, folyamatosan kilépnek a falból a védők, akár tíz-tizenegy méterre is, szóval a kapujuktól távol is már próbálják megakadályozni az ellenfél támadásépítését. Az átlövéseik hatástalanítására szintén jelentős hangsúlyt kell fektetnünk, mert bár fiatal kerettagjaik is vannak, ám jókora lövőerőre alapoznak. Egy olimpián nagyon nehéz jósolni, hosszú a verseny és már akadtak meglepetések. A negyeddöntőre is úgy készülünk, ahogyan a korábbi mérkőzéseinkre. Mindent megteszünk a továbbjutásért, elemeztük a svédeket, a saját teljesítményünket is, a legutóbbi két egymás elleni találkozónkat, amelyeken méltó ellenfelek voltunk – kedden nemcsak méltó riválisok lennénk, győzni akarunk!”
A három északi topcsapat, Norvégia, Svédország és Dánia közül talán a svédek tűnnek a leginkább megingathatónak. Ezt mutatta az áprilisi olimpiai selejtezőtorna is, Debrecenben rég nem látott magabiztos teljesítménnyel sikerült felülmúlnunk őket, így az élen zártuk a kvalifikációs csoportot. Hasonlóan szép emlék a tokiói olimpián 26–23-ra megnyert csoportmérkőzés, amit a mieinknek mindenképpen sikerrel kellett megvívnia a már korábban továbbjutó rivális ellen a negyeddöntőbe lépéshez. A balátlövő Jamina Roberts a mezőny egyik legjobban egy az egyező játékosa, a jobbszélső Nathalie Hagman ezen az olimpián is gólerős (24 gól), a győri beálló Linn Blohm pedig a védekezés és a támadójáték egyik legfontosabb tagja. A két kapus, Johanna Bundsen és Evelina Eriksson is jó formában van, mindkettő a legjobb öt között szerepel a posztonkénti rangsorban. OLIMPIA: 4. (2020), 7. (2016) – 4 részvétel VB: 4. (2017, 2023), 5. (2021), 6. (1993) – 12 részvétel EB: 2. (2010), 3. (2014), 5. (2022), 6. (2006, 2018) – 13 részvétel MAGYAR MÉRLEG ELLENE: 31 mérkőzés, 20 győzelem, 4 döntetlen, 7 vereség, 724–665-ös gólkülönbség LEGUTÓBB EGYMÁS ELLEN: 2024. április 12., olimpiai selejtező, Debrecen. Magyarország–Svédország 28–25 (15–11). Legjobb magyar dobók: Kuczora 8, Klujber 7, Győri-Lukács V. 6 |
PÁRIZS 2024, NŐI KÉZILABDA
NEGYEDDÖNTŐ, LILLE
9.30: Dánia–Hollandia
13.30: Franciaország–Németország
17.30: Magyarország–Svédország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
21.30: Norvégia–Brazília
A MAGYAR NŐI VÁLOGATOTT KERETE A SVÉDORSZÁG ELLENI MÉRKŐZÉSRE
Kapusok: Böde-Bíró Blanka (FTC-Rail Cargo Hungaria), Janurik Kinga (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Jobbszélsők: Győri-Lukács Viktória (Győri Audi ETO)
Jobbátlövők: Klujber Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria), Albek Anna (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Papp Nikolett (SCM Gloria Buzau, román)
Irányítók: Vámos Petra (Metz Handball, francia), Simon Petra (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Beállók: Füzi-Tóvizi Petra (DVSC Schaeffler), Pásztor Noémi (Neptunes de Nantes, francia)
Balátlövők: Kuczora Csenge (Thüringer HC, német), Debreczeni-Klivinyi Kinga (Moyra-Budaörs)
Balszélsők: Márton Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szöllősi-Schatzl Nadine (Moyra-Budaörs)
Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.