Az első világháború utáni első ötkarikás játékok, amelyet 1920-ban Antwerpenben rendeztek, egyik, ha nem a legnagyobb hőse Ethelda Marguerite Bleibtrey úszó volt. Az amerikai hölgy 18 évesen szerepelt az olimpián és soha többé. A fiatal sportoló a három gyorsúszó szám mindegyikében indult, mi több, tarolt, ami azért számított meglepetésnek, mert hátúszásban volt a legerősebb. Száz méteren és háromszázon is új világrekorddal lett aranyérmes. Sőt, váltóban csapatban győzött négyszer százon is, három címével pedig ő lett az első háromszoros olimpiai bajnok női sportoló. A száz döntőjében úszott időeredménye közel három évig maradt világcsúcs.
Ethelda Bleibtrey Waterfordban született, majd azért kezdett el úszni, hogy felépüljön – ugyanis gyermekbénulásban szenvedett, amit 1917-ben diagnosztizáltak nála. Az egyik legérdekesebb hozzá kapcsolódó történet két évvel ezután, 1919-ben esett meg, amikor letartóztatták „meztelen úszás” miatt. Ugyanis levette a harisnyáját egy Manhattan Beach-i medencénél, ahol tilos volt „az alsó női végtagokat nyilvános fürdéshez lecsupaszítani”. Az úszónőt letartóztatták, ám a rendőrség lépése akkora közfelháborodást váltott ki, hogy nem sokkal később kiengedték, és az ezt követő hajcihő és további tiltakozások egészen a harisnya elhagyásához vezettek…
„A győzelem öröme nem abban rejlik, hogy legyőzöl másokat, hanem abban, hogy legyőzöd magad, és javítasz azon, amit már elértél. Az úszás a világ legjobb sportja a nők számára. Azért nem lettem négyszeres bajnok, mert akkoriban a hátúszás nem szerepelt a női programban. Márpedig abban én tartottam a világrekordot, de Antwerpenben csak gyorsúszásban indulhattam" – mondta később Bleibtrey, akit 1967-ben beválasztottak az úszó Hírességek Csarnokába.