Inter: Thohir első igazolása egy „negyed" Taider

Az INTER például vett egy újabb középső középpályást, egy olyat, amelyet már hosszú hetek óta üldöz szerelmével: az algériai-francia Szafir Taider a Bolognából érkezett, és egyáltalán nem olcsón, lévén 5.5 millió eurót fizettek az egykori francia utánpótlás-válogatott játékos játékjogának feléért a milánóiak. Megvétele (most ne firtassuk a szó futballban szokásos jelentését) egyben azt is jelenti, hogy Mauricio Islát nem engedte el az Interhez a Juventus, a Sunderland pedig viheti Zdravko Kuzmanovicsot. Taider előtt napokkal egy jobb oldali mindenes is érkezett: a brazil Wallace-t a Chelsea adta kölcsön, 1.5 millióért. Jó hír, hogy Christian Chivu amerikai műtétje jól sikerült, így mégsem vonul még vissza, Diego Milito egy félidőt már játszott a tartalékok között, és a klub egy sportszergyártó céggel tízéves, 200 millió eurós szerződést kötött.

Lesben áll az Inter Samuel Eto'o és népes ügynökserege körül, hiszen amennyiben a kameruni mégsem tudna megegyezni a Chelsea-vel, plusz enged fizetési igényeiből, visszakerülhet egykori klubjához. Ebben az ügyben nagy szerepe lehet az indonéz milliárdosnak, Erick Thohirnak, aki a közeljövőben (egyes értesülések szerint szeptember 3-án) többségi tulajdonos lesz az Internél, sőt mi több, az olasz sajtó szerint a jelenlegi elnök-tulajdonossal, Massimo Morattival már egyeztetett a Taider-transzferben is. Apropó: a középpályás, akinek félig történő megszerzésben félig szerepe volt leendő elnökének – na, ezt sem írhatták le még korábban a labdarúgás sokat látott világában –, meglehetősen olcsón írt alá, négy évre 2.8 milliót kap, összesen. Ügyesen debütált tehát a Thohir, Moratti kettős. Ha nem jött volna létre ez az üzlet, annak a Sao Paulo Wellingtonja örülhetett volna, érte állítólag tettek is egy hatmilliós, utólag minden bizonnyal visszavont ajánlatot. Egy ajánlatot az Inter is kapott, mégpedig Rómából: a „farkasok" szerint jó üzlet lenne, ha megvennék tőlük a „majlandiak" ötmillióért a brazil balszellőt, Marquinhót. Szerintünk is az lenne. A rómaiaknak.

Talján szokásoknak megfelelően pár fiatalt kölcsönadott a csapat: a nemrégiben vett Diego Laxaltot a Bologna, Samuele Longót a Hellas Verona, Alfred Duncant és Ibrahima Mbayét a Livorno kapta meg egy idény erejéig. Nem zárultak még le az erősítések az Internél: a városba repült a Porto elnökének fia, de nem a divathetekre utazott, hanem a fiatal argentin támadót, Juan Iturbét és a brazil szűrőt, Fernandót szeretné eladni oda, és talán az Ezequiel Schelotto, Álvaro Pereira kettőst cserébe megszerezni.

Fürdött picit a Merca-tóban a LAZIO is: eladta a fővárosi egylet a veterán brazil középpályást, Matuzalémet a Genoának, mégpedig másfélmillió euróért. A korábban hányattatott „tulajdonjogú", már 33 éves harcossal jól járt a Genoa, hiszen még pompás karban van, egy-két idényt tudja segíteni őket. Miroslav Klose tervei szerint jövő nyáron, római szerződése kifutásával visszatér a Bundesligába, ezért is tett a Lazio ajánlatot a Galatasaraynak a támadó Burak Yilmazért: most kölcsönvennék 300 ezer euróért, jövőre pedig 8.7 millióért végleg meg.

A Galata elnökének, Ünal Aysalnak azonnal elnyerte tetszését az ötlet, elmondása szerint kiadósat nevetett rajta. Sajtóértesülések szerint egy 15 milliós „tréfának" jobban örülne, míg azt jelenleg nem tudjuk, mit szólt ahhoz, hogy a rómaiak némi készpénz mellett a Libor Kozak, Marius Stankevicius kettőst is felkínálták Yilmazért. A hétmillióra felbecsült Kozakot egyébként a Livorno, a Sunderland, a Wigan, sőt mi több, a Milan is vinné, a „fekete macskák" egyébként Sergio Floccarit is fenik a fogukat (a cech hárommilliós lehet).

Ha a Yilmaz ügy végleg nevetségbe fullad, a B-terv a PSV-s Tim Matavz, az örök városban az albán vonalat pedig a válogatott kapus, Etrit Berisha erősíti tovább, aki 300 ezer euróért érkezik majd napokon belül a svéd Kalmar FF-től.

Eladóként, pontosabban kölcsönadóként jelentkezett a JUVENTUS, amely a mostanában méltatlanul kallódó „svájci dinamót", a bal oldali futót, Reto Zieglert kölcsönadta a Sassuolónak, mégpedig vételi opcióval; a brazil-olasz védekező középpályást, Gabrielt pedig hasonló módon a Speziához irányította. Immáron hivatalos forrás, a sportigazgató Beppe Marotta is megerősítette, hogy még ezen a nyáron elhoznák Nápolyból a jövőre lejáró szerződésű Juan Zúnigát, de még ő sem ér annyit, hogy tovább élezzék a két klub közötti ellentétet.

Marrotta elárulta azt is, hogy Luca Marrone, Alessandro Matri (őt vinné a Milan, ha bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe) és Fabio Quagliarella továbbra is mehet, Isten hírével, de nem Isten fizesse meg-alapon, azaz csak megfelelő ellenszolgáltatás fejében. Kisé meglepő, hogy az egyik nyári talján célpont, Alessandro Diamanti nem szeretne mindenáron a Serie A-t több mint 500 napja vezető Juvéhez igazolni, mert hosszabbítana alkalomadtán a Bolognával, egyes olasz források szerint a torinóiak így a Manchester United Naniját vihetik, mégpedig 13 millióért.

Ez utóbbi félmondat két okból is érdekes: a portugál nem feltétlen olyan alkat, hogy fizikailag-pszichikailag bírja a Serie A darálóját, az ár pedig annak fényében magasságos, hogy jövőre kifut a szélső kontraktusa. Naninál olcsóbb lehet a római Marquinho, akit ez estben nem a rómaiak ajánlgattak, hanem a torinóiak érdeklődtek mozdíthatósága és ára felől.

Az AS ROMA abból sem csinált titkot abból, hogy megfelelő ajánlat esetén mehet Érik Lamela, és a Tottenham 35 milliós ajánlata a jelek szerint több mint megfelelőnek tűnik, a sorok írása közben, kedden délelőtt talán már landolt is az argentin gépe Londonban. Ahol az ilyenkor szokásos vizsgálatok után a spanyol állampolgársággal is rendelkező Lamela öt évre ír alá, heti 76 ezer eurós fizetésért (igen, ötször annyit keres majd évente, mint Taider). Az ő oldalvizén kerülhet Rómába a Tottenhamtől a balhátvéd Benoit Assou-Ekotto, de csatárt is venne Angliából az AS: Christian Benteke, Chicharito és Demba Ba a kiszemeltek. Erre a posztra egy érdekesebb jelölttel is szolgálhatunk, mégpedig az argentin futball egyik (sokadik) elfeledett csatárreménységével, a harmadik X-et alulról karcoló Darío Cvitanichcsal.

Az ő érkezése már csak beleillene a sorba, mert a „farkasok" a nyáron a huszonéves dél-amerikai (származású) játékosokat harmincasokra cserélte: Pablo Osvaldo, Marquinhos és Nico López távozott, Lamela és Marquinho ugyebár „mindennapos", míg Maicon és a rejtélyes célokból megvett Babú jött úgymond helyettük.

A rómaiak is kacérkodnak Nanival, de egy húszesztendős bolgár ígérettel, Todor Nedelevvel hamarabb megegyeznek: klubja, a Botev Plovdiv hatmillióért el is adná őt (hogy aztán a Chievóban erősödjön még picit).

Egyébként Lamelát hogy, hogyan nem, a Lille-ből pótolná az onnan érkezett francia maestro, Rudi Garcia (Florian Thauvin az érintett), aki szintén egyöntetű módon venne még egy középhátvédet: a tőlük Marquinhost elvivő PSG-től csábítaná el a brazil miatt kispadra szorult Mahamadou Sakhót.