Lewis mosolyt csalt a kanadaiak arcára – még 41 nap a rajtig

Sokkoló pillanatokat élt át a kanadai olimpiai küldöttség az 1988-as szöuli olimpián, miután kiderült, hogy sprintere, a 100 méteres síkfutásban Carl Lewist nagyon megverő Ben Johnson doppingolt, és megszégyenülten hagyta el a dél-koreai fővárost.

A bélyeg az egész csapaton rajta maradt, az ellenőrök onnantól árgus szemekkel figyelték és persze vizsgálták a kanadai sportolókat. Így volt ezzel az akkor 23 éves, Angliában született Lennox Lewis is, aki az egyik legígéretesebb ökölvívónak számított a világon, és aki szupernehézsúlyban a döntőig menetelt.

„A ringbe lépés előtt két rémült kanadai tisztviselő elrángatott doppingszűrésre – mondta el később Lewis. – Folyamatosan pánikoltak, hogy ne fogjak kezet senkivel, ne igyak semmit. Csak akkor nyugodtak meg, amikor már tele lett az üveg, és gondosan lezárták.”

A döntőben az amerikai Riddick Bowe volt az ellenfele, aki később, profiként 1992-ben Evander Holyfieldet is legyőzte és a nehézsúly vitathatatlan bajnoka lett.

Lewis – talán az előzmények miatt is – rendkívül rosszul kezdett az olimpiai döntőben, Bowe simán elvitte az első menetet, 94 ütéséből 33 eltalálta a kanadait, aki viszont csak 67-szer próbálkozott és 14-szer talált. Lewis három kemény felütésbe is beleszaladt, vérzett az orra, de később azt nyilatkozta, ezek is kellettek, hogy felébredjen. Az 1988-as olimpián a bírók többször is részrehajlóan döntöttek, Lewis attól is tartott, hogy amerikai ellenfelének kedveznek. Azonban ezúttal erről nem volt szó, a második menetben beindult, bődületes ütésekkel sorozta Bowe-t, akire rá is kellett számolni, majd leléptette a mérkőzésvezető, így sikerült némileg kiköszörülni a kanadaiak becsületén esett csorbát a játékokon.

Lennox Lewis aztán profinak állt, és a boksztörténelem egyik legnagyobb nehézsúlyú öklözője lett, vitathatatlan bajnok, aki a korszak legnagyobbjaival, Holyfielddel, Mike Tysonnal, Franck Brunóval és Vitalij Klicskóval is felejthetetlen csatákban mérte össze erejét.