Ökölvívás: Tyson Fury – a Cigánykirály utolsó tánca

Sportágtörténetileg a nehézsúlyú profi ökölvívásban a régmúlt amerikai dominanciáját a brit Lennox Lewis törte meg, őt követően az ukrán Klicsko fivérek (Vitalij és Volodimir) uralták a kategóriát. Velük együtt néhány exszovjet bokszoló (pl. Alekszandr Povetkin, Ruszlan Csagajev, Szultan Ibragimov) is világbajnok lett egy-egy szervezetnél, ám a kétezres évek első másfél évtizedét Klicskóék fölénye jellemezte. Ezt követően Anthony Joshua és Tyson Fury révén a britek átvették a hatalmat – más kérdés, hogy az ukrán Olekszandr Uszik letaszította a trónról Joshuát. Jót tett a királykategóriának a 206 centis óriás, Fury megjelenése, még akkor is, ha korábbi életmódja – ital, kábítószer, „vágósúlyba” hízás – nem feltétlenül követendő…

Negyed évszázaddal ezelőtt olyan héroszok estek egymásnak, mint Evander Holyfield és Mike Tyson, aztán eljött a Klicskók uralma, mígnem 2015-ben éppen a fiatalabb Klicsko fivér, Volodimir legyőzésével Furyé lett a világbajnoki cím, olyan nagy brit elődöket követve, mint Bob Fitzsimmons, Lennox Lewis, Frank Bruno, David Haye, majd maradva a briteknél, érkezett Joshua.

Ne feledjük, a nehézsúly helyzete mindig is meghatározta a profi bunyó megítélését, ha izgalmasak, jók a meccsek, megnő az érdeklődés a többi kategória küzdelmei iránt is. Ez még akkor is így van, ha általában a szervezetektől és súlycsoportoktól függetlenül a világ legjobbjának tartott ökölvívó nem a nehézsúlyúak közül kerül ki.

Tyson Fury Deontay Wilder (42–2–1, 41) kiiktatásával bizonyította, hogy kettejük közül ő a jobb. Három összecsapáson is bunyóztak, az elsőn, 2018. december 1-jén döntetlent hoztak ki a pontozók, ez azt jelentette, hogy az amerikai Bronz Bombázó maradt a súlycsoport WBC-világbajnoka. A találkozó után Wilder úgy látta, két leütésével megnyerte a csatát. Fury pedig azzal érvelt, a 9. menetig övé volt a meccs. Az összképet erősen árnyalta, hogy Furyra a 9. és 11. menetben számolt a mérkőzésvezető, s már ezért sem lehetett győztesnek kihirdetni. Már az első mérkőzésen is látszott, a brit az összetettebb bokszoló, jobb a lábmunkája, de nem vigyázott eléggé, s néha besasszézott az amerikai ütőtávjába. A visszavágó egyre halasztódott, 2019-ben mindketten kétszer léptek ringbe, simán nyertek – Fury az amerikai pankrátor, Braun Strowman ellen pluszban –, Wilder a kubai Luis Ortiz legyőzése után kijelentette, ismét jöhet Fury, majd címegyesítő mérkőzésre törekszik, merthogy a nehézsúlyú mezőny túl kicsi ahhoz, hogy a vb-övek körbe-körbe járjanak. A pusztító ütőerejéről híres Bronz Bombázó ráadásul kijelentette, a kiütésnél nincs izgalmasabb, s a nézőket is az érdekli.

A 2020. február 22-én rendezett Las Vegas-i visszavágón a 206 centis Fury a 7. menetben technikai KO-val intézte el a 201 cm-es Wildert, aki nemcsak a vb-címét, de veretlenségét is elveszítette. Nem csoda, hogy Fury a győzelem után még a ringben elénekelte Don McLean American Pie című számát. A trilógia harmadik felvonása előtt a brit mérkőzésszervező, Bob Arum kijelentette, védence a legjobb nehézsúlyú a világon. A szintén promóter Eddie Hearn óvatosabb volt: „Fury könnyedén nyerhet, de ha Wilder ellen hibázol, a meccsedbe kerülhet.”

A Cigánykirály (Gipsy King) nem hibázott, tartotta magát ígéretéhez: „Kiütöm, ezzel nyugdíjazom.” Több szempontból igaza lett: kiütötte ellenfelét, aki azóta nem lépett ringbe hivatalos mérkőzésen, azaz nyugdíjba vonult. A brit ezzel lezárta a trilógiát.

A jamaicai születésű Dillian Whyte (28–2–0, 19) már régóta várt a lehetőségre. A két vereségét 2015-ben Joshuától, illetve 2020-ban Povetkintől elszenvedő 193 centis, 33 esztendős brit jó ideje egy WBC-címmérkőzés kapujában toporgott azt követően, hogy 2017-ben legyőzte Robert Heleniust. Ekkor a szervezet ún. Silver-címét szerezte meg, majd 2019-ben Oscar Rivas elleni pontozásos győzelmével elnyerte az interim, azaz ideiglenes övet. Ám ekkor nem is porszem, jókora kavics került a gépezetbe: 2020. augusztus 22-én Alekszandr Povetkin kiütötte. Az orosz bunyósnak 2021. március 27-én technikai KO-val vágott vissza. Ezt követően a Bokszvilágtanács nem látta akadályát egy Fury–Whyte összecsapásnak.

A Wembley-be alig három óra alatt 85 ezer (!) belépő talált gazdára, 170 ezer igénylő várakozott, hogy jegyhez jusson. Szombat este vélhetően majdnem százezer néző lesz a legendás létesítményben. Nincs bokszmérkőzés kísérőjelenségek nélkül: az ideiglenes bajnok, egyben kihívó Whyte nem vett részt az első sajtótájékoztatón, Fury pedig nem a találkozóról beszélt, hanem inkább arról, mi lesz utána. „Ez lesz pályafutásom utolsó meccse, aztán visszavonulok. Százötvenmillió dollárom van a bankban, egészséges vagyok, fiatal, fogom magam, veszek egy jó nagy jachtot. Nincsenek további ambícióim, befejezem az egészet. Nem érdekel senki és semmi, jöhet a visszavonulás!” A leendő nyugdíjas éveit firtató kérdésre röviden, de velősen válaszolt: „Miami, hajók, Ferrarik, Lamborghinik.” Az angol nyelvű portálokra hivatkozva a profiboksz.hu szerint a bajnok Fury 29.5 millió dollárt, míg a kihívó 7.3 milliót kap, a fennmaradó 4.1 milliót a győztes teheti zsebre. Whyte egyébként azzal magyarázta távolmaradását a sajtóeseményről, hogy Fury menedzsmentje kizárta a ppv-konstrukcióból, azaz a kábeltévé-szerződésekből befolyó összegből nem részesül.

Dillian Whyte a keddi nyilvános sajtóedzésen sem jelent meg, Furyt ez nem zavarta: „Készen állok a harcra, és arra is, hogy jó show-t csináljak. Ez karrierem utolsó fejezete, amelyet a Wembley-ben írok.” Azért a kihívó is nyilatkozott: „Nincs vesztenivalóm, így állok hozzá a csatához. Fury nagyobb sztár, mint én, de engem is elismernek. A szombati meccsre azért kapkodták el a jegyeket, mert Tyson Fury és Dillian Whyte csap össze egymással, és nem pedig Fury és valami másik ürge…” Hozzátette, nem azért van itt, hogy úgy ugráljon, ahogy Fury fütyül. Elismerte, ellenfele nagy termetéből is fakadóan keményen üt, ugyanakkor leszögezte: „A kulcs, hogy felismerjem, mikor kell beleállnom a bunyóba és mikor kell távolról bokszolnom, illetve mikor lendüljek támadásba vagy éppen védekezésre rendezkedjek be.”

Mégis valami azt súgja, Whyte elsősorban az ökölvívás nagy igazságára rávilágító mondásban bízhat: egy ütés mindent vihet.