Ökölvívás: Gálos Roland a vírus árnyékában is aranyérmes lett

– Ha nincs Tokió, marad az árnyékboksz?
– Na, ott azért nem tartunk, de jó ötletnek tartottam, rögzítettünk egy harminc másodperces mozgássort, majd elküldtem az illetékes helyekre. És nyertem – mondta a Nemzeti Sportnak az olimpiai kvótás bajai Gálos Roland, aki stílusos, pattogós gyakorlatával a legjobb felnőtt férfi árnyékbokszoló lett a műfaj első Európa-bajnokságán, a European Shadowboxing Challenge-en.

– Mit kell róla tudni? Hogyan került ezzel a – nevezzük így – sportággal kapcsolatba?
– Kincses Tibor hívott fel a MÖSZ-ből, aki zsűritag is volt az európai szövetség által szervezett versenyen, hogy ha van kedvem, készítsek egy videót, és nevezzek vele. Megcsináltuk, és bejött.

– Volt koreográfia, vagy csak a megszokott edzéselemeket mutatta be?
– Semmi különlegessel nem készültem, de tudtam, hogy a stílust, a technikát pontozzák, így aztán gyors védekezőelemeket mutattam be, támadásban pedig szép kombinációkat ütöttem a levegőbe. Számított az ütések, a kombinációk száma, a lábmunka és persze az összebenyomás is.

– Látta a riválisok gyakorlatát?
– Sajnos nem, hiszen felvételekről, virtuálisan ment az egész, csak a zsűri nézte végig az összes produkciót. De aranyérmet kapok majd, úgy tudom, a szövetségbe postázzák.

– A jövő héten már Ázsiában is versenyeket rendeznek árnyékbokszban. Lesz folytatás is?
– Nem tudom, de ha máshol is látnak benne fantáziát, és mondjuk összehoznak egy világbajnokságot, arra Európa-bajnokként nyilván engem is meghívnak. És azon már már előre kitalált, szuper gyakorlattal jelentkezem.

– Az árnyékolás nagyszerű, főleg ha Eb-érmet adnak érte, de nyilván hiányzik a szorító.
– Ne is mondja! Délelőttönként erősítek, délután zsákolok, iskolázom, és heti kétszer futok is, de már nagyon várom, hogy a ringben bokszolhassak. Állítólag szeptembertől már rendezhetnek rendes ökölvívóversenyeket is, mert jó az árnyékboksz, de azért a valóságos az igazi!

– Egy évet csúszik az olimpia. Megbékélt már a halasztással?
– Tudomásul vettem, készülök rá, azzal a nagy megnyugvással, hogy az én indulásom már biztos. De a rendezők helyében én akkor és ott nem szakítottam volna félbe a márciusi kvalifikációs tornát, egy este lebokszolhatták volna az utolsó kvótameccseket, és nem kellene például a kvalifikációtól egyetlen mérkőzésre álló szegény Fodor Milánnak egy évet várnia arra, hogy kiderüljön, eljut-e Tokióba.

– A küzdősportágak sajátossága, hogy egy év múlva már nem feltétlenül hozzák könnyedén a mai súlyukat a sportolók. Ami persze nemcsak ökölvívásban, de birkózásban vagy cselgáncsban is gondot jelenthet. Mi a helyzet a kilogrammokkal?
– Szerencsére egy szavam sem lehet, hatvanegy kiló vagyok, abból eddig is problémamentesen tudtam hozni az ötvenhetet, és így lesz ez jövőre is.

GÁLOS ROLAND GYAKORLATA