Madár Bernard Hopkinsszal vagy Roy Jonesszal meccselhet

Meglehet, a két amerikai veterán már jócskán túl van pályafutása csúcsán, ám ha közülük kerülne ki a következő kihívó, az lenne Madár „legzsírosabb” címvédése.

Amióta világbajnok Erdei Zsolt – vagyis 2004. január 17. óta – meccsről meccsre nő a gázsija, ám a Bernard Hopkins vagy Roy Jones Jr. elleni csata minden bizonnyal a több millió dolláros régióba tornászná fel a pénzdíját.

„Nem lenne nálam boldogabb ember a földön, ha soron következő, novemberi címvédő mérkőzésemen Hopkins vagy Jones lenne az ellenfelem. Nem félek én senkitől, féljenek ők tőlem. Nem tartozom a hangzatosan nyilatkozó bokszolók közé, de ha összecsapnánk, az én kis szerény tudásommal meleg pillanatokat okoznék bármelyiküknek” – mondja Erdei.

A két veterán közül pillanatnyilag – paradox módon – a Jonesnál négy évvel idősebb Hopkins ázsiója magasabb. Nála tudatosabban készülő sportolót festeni sem lehetne, a gyorséttermi kajáktól úgy ódzkodik, mint ördög a tömjénfüsttől. Hal, zöldségek, müzli, teljes kiőrlésű liszt – ezek étrendjének alapjai. Nem csoda, hogy 42 évesen is olyan kondiban van, mint egy húszéves, a súlyprobléma számára ismeretlen fogalom.

És Jones? 1989 és 2004 között középsúlytól nagyközépsúlyon és félnehézsúlyon át nehézsúlyig minden kategóriában végigverte a mezőnyt – 1993. május 22-én Bernard Hopkinst is –, nem csoda, hogy megválasztották a kilencvenes évek legjobb bokszolójának. Négy éve rejtélyes módon egy csapásra lelassult, amivel elveszítette a virtuozitását. Kiderült, hogy valójában „üvegállú” – korábban nem tűnt fel, mert olyan fürge volt, hogy meg sem tudták ütni –, Antonio Tarver, majd Glencoffe Johnson egyaránt kiütötte.
Az egy héttel ezelőtti, Anthony Hanshaw ellen Biloxiban aratott szűk, pontozásos győzelme rosszabb volt, mint egy vereség.

Mindentől függetlenül: az Erdei–Hopkins vagy az Erdei–Jones meccs egyaránt szakmai csemege lenne.