Nagy János: övé lett a vb-öv

Bognár László (33-9-2, 14) a kenyai David Kiilu (17-6-2, 8), Nagy János (20-0, 13) pedig az argentin Julio Pablo Chacón (51-7, 36) ellen szerezte meg az IBC (Nemzetközi Boksztanács) könnyűsúlyú, illetve kiskönnyűsúlyú koronáját.
Bognár győzelme teremtette meg a csarnokban az alaphangulatot, és ez még akkor is igaz, ha a helyszínen a többség kijelentette, legalább ilyen nyugodtan oda lehetett volna adni a mecscset a szimpatikus kenyainak, mint ahogyan Bognár megkapta. A három-négy pont különbség még az elviselhetőség határát is súrolta, ennyi szinte biztosan nem volt a két öklöző között. (A sírva távozó Kiilu dán edzője szerint legalább 8-4 volt a megnyert menetek száma tanítványa javára, és akkor még ott volt a leütés a harmadik felvonásban.) Csak éppen most itthon is érvényesült a hazai pálya olyan szintű dominanciája, ami Olaszországban gyakorlatilag mindig (külföldinek lehetetlen ott pontozással nyerni - tartja a mondás), Németországban pedig helyenként (a közelmúlt egyik kiemelkedő példája a Mario Veit-Kabari Szalem találkozó volt) megfigyelhető.
Az ünnepléstől aztán az áldatlan médiaháborúnak sikerült egy időre elvennie a szurkolók kedvét. Minekutána a nyíregyházi gála szervezői tartották a saját forgatókönyvüket, és Kótai Mihály negyed tizenegy táján tényleg bevonult a szorítóba, Győrben viszont akkor még Bognár és Kiilu püfölte egymást a ringben, a TV2 kivárásra rendezkedett be. Megvárta, amíg odaát lecseng a rendezvény (belegondolni is rossz, mi történik, ha Kótai nem üti ki a hetedik menetben Manning Gallowayt…), és csak utána adott zöld utat saját frontembere találkozójának. Sajnos ezen az estén nem mindig a bokszé volt a főszerep…
A közönség fütyült (okkal, hiszen az eredeti tervek szerint akkor kellett volna befejeződnie a meccsnek, amikor végre elkezdődött), de úgy egy órával később azért megnyugodtak a kedélyek, hiszen a szurkolók kaptak is valamit a pénzükért. Egy jó mérkőzést és egy magyar világbajnokot.
Nagy és Chacón sokkal magasabb színvonalú összecsapást produkált, mint 2003 októberében Szolnokon. A magyar és az argentin öklöző is mindent kiadott magából, ha nem harminchat, hanem mondjuk harminckilenc percig tartott volna a találkozó, alighanem úgy kellett volna őket kihúzni a ringből, így viszont arra még maradt erejük, hogy ünnepeljék magukat és egymást, mielőtt az eredményhirdetésre középre vonultak.
A csata hasonló koreográfia szerint kezdődött, mint egy éve, Nagy most is elvitt az első hat menetből legalább négyet, ráadásul ezúttal sokkal hatékonyabb pofonokat osztott ki riválisának. A rosszmájúak megnyugtatása végett: ezúttal inkább övön felül dolgozott… Különösen a hatodik menetben volt ez tetten érhető, amikor egy fejre mért jobbhorgot követő lerohanásnál meg is fogta Chacónt, majd még egyszer megismétlődött ez a jelenet, de az argentin kikecmergett a kalamajkából. Majd pedig megkezdte ponthátránya ledolgozását. Sorra nyerte a felvonásokat (a tizedikben az első ütésével el is találta a magyart, aki azonban elsősorban csúszás miatt került a padlóra, így a számolás elmaradt), és ha az utolsót is elvitte volna, talán bajba is kerülhetett volna Nagy. De ő ekkor valahonnan elővette a tartalékait, odaállt, bokszolt egy őszinte három percet a dél-amerikaival, és megmentette a pontelőnyét. 116:113, 116:115, 115:113 - és világbajnok Nagy János.
Ezt a mérkőzést ide lehetett (megkockáztatjuk, ide kellett) adni, mert "Csonttörő" ennyivel jobb volt. Itt a vesztes is elismerte a győzelem jogosságát, a cirkusz elmaradt (pedig azt tudnak csinálni az argentinok, már láthattuk, ezúttal viszont még Oswaldo Rivero menedzser is gratulált Rácz Félixnek), Chacón is elismerését fejezte ki, majd az autogramvadászok gyűrűjében az öltözőbe vonult.
Nagy pedig ünnepelt. "Akárhol voltam eddig, mindenütt nagyon jó volt a közönség, de a győri mindenen túltett - szólt az első bók a drukkereknek. - Próbáltam végig viszszafogni magam, hallottam, amikor a kiütést követelték a nézők, de muszáj volt gondolkoznom, Chacónt nem lehet csak úgy, egy ütéssel elintézni. Sokkal keményebben jött, mint Szolnokon, még a tizenkettedik menetben is kőkemény felütéseket ütött. Éreztem, hogy fáradok, de ha ütőerő nem is, akaraterő volt bennem, és ez átsegített a holtponton."
Mint ahogyan a győzelme is a Felix-Promotiont egy küszöbön. A klub immár sokkal kedvezőbb helyzetből tárgyalhat, legyen szó a médiáról vagy az ellenfelekről, és elindulhat a magasabb célok meghódítása felé. Ez talán még a háromnegyed ház miatti csalódottságát nehezen leplező Rácz Félixet is jobb kedvre derítheti.

PROFIGÁLA, GYÔR
Férfiak. Pehelysúly: Nagy Zsolt-Szakállas Tamás K. O. gy. a 3. m-ben; kiskönynyűsúly (az IBC világbajnoki övéért): Nagy János-Julio Pablo Chacón p. gy. 12 m-ben; könnyűsúly (az IBC világbajnoki övéért): Bognár László-David Kiilu (kenyai) p. gy. 12 m-ben; Komjáthi László-Sark (szlovák) p. gy. 6 m-ben; nagyváltósúly: Kovács Attila-Petrovics János p. gy. 6 m-ben; Burányi László-Szabó Lóránt p. gy. 6 m-ben; félnehézsúly: Popovics Tamás-
Varchol (cseh) T. K. O. gy. a 2. m-ben. Nők. Légsúly: Miló Viktória-Insperger (romániai) p. gy. 4 m-ben.
A nem jelölt nemzetiségűek magyarok.