A tét a még szebb jövő

– Mennyiben változott meg az élete a világbajnoki győzelem óta?
– Oltári nagy változást nem érzek. Természetesen valamilyen szinten Németországban is elismertebb vagyok, de Michalczewski vagy a két Klicsko szintjére sohasem fogok eljutni. Igaz, nem is akarok. Az most elég, hogy főmeccset bokszolhatok, de ezt is csak a szerencsének köszönhetem, mint a világbajnoki címmeccsemet. Ulrich lemondása miatt a német tévében is engem láthatnak élőben a nézők, már akik a késői kezdés dacára figyelemmel kísérik az eseményeket. Emiatt sokkal nagyobb a felhajtás körülöttem, a sajtótájékoztatón egy óráig faggattak, de olyan fantasztikus, elsöprő változást nem érzek.
– Végig tud menni úgy az utcán, hogy nem ismerik fel?
– Otthon nem, Németországban igen. Ugyan már Dortmundban is állítottak meg és kértek autogramot, de ez csak véletlen, mert bokszrajongó volt az illető.
– Ha összehasonlítaná mondjuk a 2003. decemberi és a mostani Erdei Zsoltot, lenne különbség?
– Biztosan. Akkor életem első világbajnoki címmérkőzése előtt álltam, míg most az első címvédés vár rám. A kettő között azért nagy a különbség. Lerágott csont, de akkor tényleg úgy készültem, mint a vadállat, ez stimmel most is, de van valami különbség. Akkor úgy éreztem, életem nagy lehetősége előtt állok, amivel élnem kell. Csak Gonzálezre összpontosítottam, míg most Garayra három hét jutott, előtte Lakatus volt fókuszban. Most sokkal jobban izgulok, több a veszítenivalóm, itt az öv, amit elbukhatok, ha rosszul alszom, vagy ha egyszer leejtem a kezem. ---- – De miért ejtené le?
– Minden megfordul a fejemben. Agyalós típus vagyok. Lehet, hogy hülyeség, és optimistának kell lennem, hogy agyonverek mindenkit, és így tovább, de az nem én lennék. Arra is gondolok, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Mert ez is benne van, itt csapásokat adunk és kapunk, lehet, hogy az egyik számomra lesz végzetes.
– Tényleg, mi lesz, ha nem sikerül megvédenie az övet?
– Borzasztóan csalódott leszek, és kezdhetek mindent elölről. Néha egyébként úgy érzem, kicsit megteltem a boksszal, nincs kedvem edzésre menni, aztán mégis megyek, mert még vannak céljaim. Húsz éve csinálom már, nem csoda, hogy néha tele van a hócipőm. Talán többet kellene kikapcsolódni az meccsek után, elmenni a tengerpartra két hétre, kikapcsolni a telefont, és feltöltődni. Ilyenekre van szükségem, hogy teljesen kipihenten menjek vissza Németországba, nem pedig totálisan kifacsartan. ---- – Ha tudja, hogy erre van szüksége, miért nem így tesz?
– Eddig ez az egész nem tudatosult bennem. Kétségtelen, a nagyobb teher is közrejátszik, de nem ez a legfontosabb ok. Húsz éve csinálom, törvényszerű, hogy eljön az idő, amikor több pihenésre van szükségem. Elmondhatatlanul sokat melóztam életemben, mindig a maximumot adtam, a feltöltődésre nem figyeltem. A barátnőm, Arabella vezetett rá, hogy többet kell a bokszon kívüli élettel foglalkoznom, hogy a következő felkészülést teljes erőbedobással kezdhessem.
– Ugye, nem akarja abbahagyni?
– Á, erről szó sincs. Szeretem a bunyót, szívesen csinálom, még mindig sok élvezetet nyújt, és amíg így van, biztosan ott leszek a ringben. És ugye ott van a pénz is…
– Megéri?
– Nekem a boksz elsősorban nem az anyagiak miatt fontos, ez egy szerelem. De most még nem vagyok túlságosan eleresztve, ehhez többször kell címet védenem. De tegyük fel, ha még két évig folyamatosan megtartom az övemet, már hátradőlhetek, és biztos lehetek abban, hogy nem kell egy gyárban dolgoznom. De ha most nem jön össze a siker, visszaesik az árfolyamom, és megint ott tartok, hogy hétköznapi bunyósként azért kell bokszolnom, hogy jól megéljek. A jövőmet viszont nem tudnám megalapozni.
– Ezek szerint már távlatokban is gondolkozik.
– Ki nem? Jó lenne minél többször megvédeni ezt az övet, aztán ha eljön az ideje, jöhet egy címegyesítő mérkőzés.
– Magyar embernek két világbajnoki öve még nem volt.
– Valakinek el kell kezdenie, nem? Jó lenne, ha sikerülne.
– Kit kaphat még ellenfélnek? Ki lehet előrelépés? Bokszolt már a világbajnokkal, most a hivatalos kihívó jön.
– Higgye el, vannak még olyanok a tarsolyban, az első tíz-tizenöt között, akik rettenetesek lehetnek. Richard Hall például félelmetes, még sincs benne a szűk elitben. Ha vele kellene bokszolnom, lehet, hogy veszélyesebbnek tartanám a meccset, mint a kiszámíthatatlan Garay ellenit. De nem becsülöm le őt sem, mint ahogyan egyetlen riválisomat sem. Az nem én lennék.
– De azért önbizalma van, ugye?
– Az biztos, hogy nullán sohasem áll a mutató. Egyébként ingadozó, hol kitűnően érzem magam, hol jól, de rosszul sohasem. Ettől függetlenül mindig, minden eshetőségre gondolok. Tudom, hogy ez hülyeség, de mindig így csináltam, és eddig bevált.