Bár debreceni versenyző nem verekedte be magát a Bocskai István-emlékverseny döntőjébe, a mini-világbajnokságnak is beillő viadal fináléjára mintegy kétezren voltak kíváncsiak. Persze így is volt kikért szurkolni, hiszen több magyar is érdekelt volt a porondon.
Bedák Zsolt, nagyszerűen bokszolva, a harmadik menetben döntô fölényt harcolt ki (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Bedák Zsolt, nagyszerűen bokszolva, a harmadik menetben döntô fölényt harcolt ki (Fotó: Czeglédi Zsolt)
A Főnix-csarnokban illusztris vendégek egész sora foglalt helyet: Debrecenben ülésezett a nemzetközi és az európai szövetség vezérkara. Elsőként a legkönnyebbek léptek szorítóba. Ahogy mondani szokás, a felek ütős kis meccset vívtak, melynek végén a moldovai Vjaceslav Gojan megvédte címét a "dizájnos" mexikói ellen, aki a hátára tetováltatta a nevét. A második párban Rudolf Dydi élvezte a publikum szimpátiáját. Hogy miért? Az 51 kilogrammos szlovák fiú korábban a magyar csapatbajnoki küzdelmek során a debreceniekkel teletűzdelt Észak-Alföld gárdáját erősítette. Dydi – meghálálva a biztatást – magabiztosan nyert. Abner Mares Martinez (54 kg) a piros saroknál térdre ereszkedve imádkozott, mielőtt nekirontott volna Bedák Zsoltnak. A kadettvilágbajnok és már biztos olimpiai résztvevő mexikói fohásza azonban nem hallgattatott meg. Hiába járt a keze úgy, mint a cséphadaró, többnyire csak Bedák kesztyűjét püfölte. A magyar viszont sokkal pontosabban célzott, ráadásul ő sem fukarkodott az ütésekkel. A látványos, élvezetes összecsapás tűzbe-lázba hozta a közönséget, és bizony sokan csalódottan legyintettek, amikor a harmadik menet idején váratlanul véget ért a pofonparti. A bírók szerint ugyanis Bedák ekkor már 46:26-ra vezetett, azaz meglett a döntő fölényt jelentő húszpontos különbség, és ismét a tavalyi győztes diadalmaskodott. A publikum tapsolt, ünnepelt, majd negyedóra után fújolt és fütyült. Történt ugyanis, hogy Viorel Simion (57 kg) egyértelműen jobbnak tűnt neves ellenfelénél, ám az azeri világ- és Európa-bajnok kezét lendítette magasba a ringbíró. Viszont a román öklöző arathatta le az erkölcsi sikert azzal, hogy teljesítményéért nagy tapsot kapott. Következett a nap egyetlen magyar házidöntője. Akárcsak az elmúlt esztendőben, most is Káté Gyula és Dudás Tibor csapott össze a 70 kilogrammosok fináléjában. A két fiú már igen jól ismeri egymást, és tapogatózás helyett azonnal egymásnak is esett. Záporoztak a jobb- és balcsapottak, és többnyire az MTK-s Káté talált. A harmadik negyed vége felé jelezték a szorító mellől, hogy megvan a húszpontos különbség. Ezen kicsit a győztes is csodálkozott, bár győzelme nem volt kérdéses. Ezen a napon is ő volt a jobb. Zemora Brunet (64 kg) megállította a lengyel fergeteget, Slawomir Malinowskit, akinek az előző három napon egyszer sem kellett végigbokszolnia a négy menetet. Ezúttal viszont már annak is örülhetett, hogy sérülés miatt nem léptették le, hiszen sérült szemöldökét kétszer is megvizsgálta az orvos. Számára azonban ez csak csekély vigasz volt, hiszen a színes bőrű olasz jelentős fölénnyel nyert. Balog Vilmosnak (69 kg) azonban egyáltalán nem volt szerencséje, hiszen sérülés miatt ki sem tudott állni az ukrán Olekszandr Bokalo ellen. Balzsay Károly (75 kg) újfent villámgyőzelmet könyvelhetett el. Az első menetben egy szép sorozást egy hatalmas gyomrossal fejezett be, melynek eredményeként térdre kényszerült Mirzet Barjekterevic. A horvát fiú ekkor még folytatta ugyan a küzdelmet, de a második menet végén már Balzsay döntő fölénybe került. A 81 kilogrammos súlycsoportban megszületett a negyedik aranyérem. Szűcs István az olasz Clemente Russóval került szembe, és igencsak kiegyensúlyozott meccset vívott ellene. Sőt a közönség úgy érzékelte, hogy az itáliai legény jobb volt, ezért megtörtént az a fura dolog, hogy Szűcsöt – később az eredményhirdetéskor is – kifütyülték. Bár a fütty legfeljebb a bíróknak szólhatott. A moldovai Mihail Muntean (91 kg) a harmadik menetben intézte el a lengyel Mateusz Malujdát, míg +91 kilóban az olasz Roberto Cammarelle fosztotta meg a törököket attól az örömtől, hogy legalább egy arannyal térjenek haza Debrecenből. Kurban Günebakan mindössze nyolc értékelhető találatot vitt be, s több mint kétszer annyit szedett be. Szántó Imre, a válogatott kapitánya úgy értékelt, hogy a négy aranyérem egy ilyen erős mezőnyben igen dicséretes, és egyben biztató is néhány héttel a pulai Európa-bajnokság előtt.
48. nemzetközi Bocskai István- emlékverseny, Debrecen A szombati döntők eredményei. 48 kg: Gojan (moldovai)–Castaneda (mexikói) p. gy. (38:21). 51 kg: Dydi (szlovák)–Abiev (azeri) p. gy. (33:22). 54 kg: Bedák Zs. (Vasas Rica Hungária)–Martinez (mexikói) d. f. a 3. menetben. 57 kg: Mamedov (azeri)–Simion (román) p. gy. (29:20). 60 kg: Káté (MTK)–Dudás (Vasas Rica Hungária) d. f. a 3. m.-ben. 64 kg: Brunet (olasz)–Malinowski (lengyel) p. gy. (41:19). 69 kg: Bokalo (ukrán)–Balog (NYVSC) Balog sérülés miatt visszalépett. 75 kg: Balzsay (Vasas Rica Hungária)–Barjekterevic (horvát) d. f. a 2. m.-ben. 81 kg: Szűcs (Vasas Rica Hungária)–Russo (olasz) p. gy. (24:14). 91 kg: Muntean (moldovai)–Malujda (lengyel) d. f. a 3. m.-ben. +91 kg: Cammarelle (olasz)–Günebakan (török) p. gy. (18:8) Különdíjak. Legkiemelkedőbb külföldi ökölvívó: Agasszi Mamedov. Legkiemelkedőbb hazai ökölvívó: Balzsay Károly (Vasas Rica Hungária, 75 kg). Legjobb külföldi csapat: Románia. Legjobb magyar klub: Vasas Rica Hungária. Legjobb hajdú-bihari mérkőző: Kertész Henrik (Pikolo Kaszinó Debrecen, 57 kg)