Madár, avagy a magyar lélek doktora

Nem középszerű, nem pacal, nem szerencsétlen, akivel hurkákat veretnek meg, hanem kiemelkedően a legjobb a felfelé kerekítve is meglehetősen átlagos magyar profiállományból. Mint ahogyan Kovács pályamódosítása után az amatőrök közül is kilógott.Ehhez képest a körúti közértben vagy a piacon, a kocsmák mélyén, ugye, emlékeznek egy budapesti vb-döntőre, amellyel kapcsolatban ritkán mulasztják el megjegyezni, hogy csalással nyerte meg. (Nem igaz.) Aztán emlékeznek egy olimpiai elődöntőre, amikor a nagy tét, az addig gyengén szereplő magyar küldöttség különböző korifeusainak már elviselhetetlen állandó érdeklődése (Ugye, nyersz nekünk, Zsoltikám?) agyonnyomta, és kikapott egy közepes orosztól. És persze azt sem felejtik el hozzátenni, hogy lám, a Kisstadionban, amikor Kokót kiütötte Chacón, egy pillanatra Madár is padlót fogott egy nevesincs ukrán ellen. Ennyi.Árnyaljuk hát a képet, mégpedig a másik, a naposabbik irányba. Erdei 1997-ben a vb-n rendkívül pontos, koncentrált boksszal verte végig az ágát, majd a fináléban (valóban a ténylegesnél nagyobb pontkülönbséggel, de hát ő volt itthon) a kubai Hernándezt is. A következő két Európa-bajnokságon meg sem tudták ütni, mélyen meghajolt kivívott tekintélye előtt a kontinens, 2000-ben ellenszavazat nélkül lett az Eb legjobb bokszolója. Amerre járt, ahol ringbe lépett, féltek tőle. Félt és súlycsoportot váltott a Vejlében 1996-ban legyőzött orosz olimpiai bajnok, Lebzjak, félt Gajdarbekov is, aki Sydneyben alighanem számára is megmagyarázhatatlan módon legyőzte, és féltek a kubaiak is. Mindenki.Valamiért elterjedt, hogy lassú. Hát nem az, sőt ha valamiben, gyorsaságban tényleg a világ előtt jár. Hogy üvegállú, azaz nem bírja az ütést. Tíz éve nem volt kiütve. Hogy nincs kondija. Miért ne lenne? Csak nem pehelysúlyú iramban kéne bokszolnia vagy nyolc menetet, és akkor simán bírná a végét, szimpla edzői kérdés. Hogy néha szétesik, dekoncentrálttá válik, kapkodni kezd, és akkor sebezhető. Na, ez az egy, ez tényleg igaz.Majd legfeljebb nem esik szét, ha világbajnok akar lenni. Csak figyelem kérdése, rajta múlik.És még valami. Létezik az embertípus, Budapesten különösen elszaporodott, amelyik egyszerűen képtelen felszabadultan örülni. Lenevelték róla, pedig ideje lenne kigyógyulnia eredendő szkepticizmusából.Erdei Zsolt ma este vastagon hozzájárulhat a terápiához. Már önmagában ezért is érdemes lenne nyernie.Továbbá tényleg ragyogó ökölvívó. És ha nem győzne végül, akkor is az marad.