Roy Jones a búcsúra készül

Az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) bajnoki öve gazdátlan, míg a WBA-nál az olasz Silvio Branco a legjobb.
Igaz, ő is csak Roy Jones Junior kalandozókedvének köszönheti a koronáját, hiszen az amerikai szuperklasszis 1999 és 2002 között a WBO kivételével minden jelentős szervezet félnehézsúlyú világbajnoki övét a magáénak vallhatta. Csakhogy akkor úgy döntött, neki már nincs megfelelő riválisa ebben a kategóriában (talán Dariusz Michalczewski lehetett volna az, igen ám, de ők ketten különböző okok miatt mindig elkerülték egymást), és megnézi, mire megy nehézsúlyban. (Világbajnoki címig vitte, miután az első meccsén megverte John Ruizt, a WBA királyát.)
Lemondott az övéről, amelyet a francia Mehdi Sahnoune kaparintott meg, tőle vette el Branco, hála a tizenegyedik menetben elért T. K. O.-diadalának. Az olaszra legközelebb a francia Fabrice Tiozzo vár, annak a párharcnak a győztese pedig a WBO egykori egyeduralkodójával, Michalczewskivel méri össze az erejét.

Az IBF-nél is valahol Jones örökségéért megy a harc, igaz, itt 2003 elején úgy tűnt, megvan a méltó örökös. Antonio Tarver ugyanis Montell Griffin legyőzésével megkaparintotta az övet, képességei alapján ebben a mezőnyben számtalanszor megvédhette volna, csakhogy ő bevállalta a Jones elleni mérkőzést, amelyet az IBF nem ismert el hivatalos címvédésként, és megfosztotta Tarvert a trófeától. A szervezet Glencoffe Johnsonnak és Clinton Woodsnak adta meg a lehetőséget, azonban egyikük sem élt vele, párharcuk döntetlenre végződött, így jelenleg nincs bajnoka az IBF-nek.
A WBC-nél (Bokszvilágtanács) viszont ismét a régi király dominál, a Bokszvilágtanács ugyanis elismerte világbajnoki címmérkőzésnek az Antonio Tarver–Roy Jones Junior összecsapást. Amelyen Tarver elbukott. Hiába bokszolt roppant taktikusan, hiába tűnt úgy kívülről, hogy jobb Jonesnál, a pontozói lapokon ez nem tükröződött. A szöuli olimpia ezüstérmese (borzalmas csalás volt a döntő…) szorosan, de nyert (feltehetően jogosan), más kérdés, hogy aligha tartja meg az övét. Kijelentette ugyanis, hogy őt már csak egy mérkőzés, a Mike Tyson elleni motiválja, arra pedig nehézsúlyban kerül sor.
A WBO-nál csak annyi bizonyos, hogy a következő világbajnoki címmérkőzést is az Universum Box-Promotion rendezheti meg. Ha Erdei Zsolt nyer, akkor azért, ha pedig González, akkor azért, mert a Michalczewski elleni meccse előtt olyan szerződést kötöttek vele, hogy győzelme esetén a következő három címvédő összecsapásának rendezési joga a hamburgi klubot illeti meg.

Tudta-e, hogy…
Erdei Zsolt profikarrierje során először bokszol mexikói riválissal? Tengerentúli riválisokból már bőven kijutott neki, Julio César González hazájából azonban még senkivel sem találkozott. Az ellenfelek "országlistáját" az Egyesült Államok vezeti hat bunyóssal, majd Brazília és Franciaország következik kettő-kettővel. Spanyolország, Olaszország, Szlovákia, Ukrajna, Belgium, Paraguay, Dél-Afrika és Elefántcsontpart egy-egy bokszolót delegált Madár riválisának, a kék sarokba.
Az amerikai kontinensről érkezőkkel szemben Erdeinek elsőrangú a mérlege, mind a kilenc meccsét megnyerte, hatot a tervezett menetszám előtt, hármat pedig pontozással. A történeti hűség kedvéért: Dennis McKinneynek, Darren Whitleynek és Roberto Coelhónak sikerült végigállnia ellene a négy, hat, illetve nyolc menetet.