Napról napra a karlsruhei összecsapásig (január 2.)

"Úgy érzem, jót tett az egy nap pihenő, pénteken újra sokkal jobban ment az edzés. Reggel futottam öt kilométert, az idő alapján úgy tizenhat-tizennyolc kilométeres átlagsebességgel, ami nálm nagyon gyorsnak számít, kifullasztottam magam rendesen. Ilyenkor nem az idő, hanem a táv a lényeg, ha nincs mellettem biciklivel az edzőm, én döntök a tempóról. Én pedig mindig úgy futok, mint a hülye… A futás után bementünk az edzőterembe, árnyékoltam, buzogánnyal gumikeréken favágást imitáltam, majd egy tizenöt kilós tárcsával a kezemben az elhajlásokat gyakoroltam. Átöleltem a tárcsát, hajolgattam vele, mint az ütések elől, közben sétálgattam. Belefért még kis kézgimnasztika, valamint levezetés a programba, majd jöhetett a pihenő.Ilyenkor három-négy órára van szükségem a teljes regenerációhoz, utána pedig kezdődhet a következő tréning. Ma is így volt, hazamentem, tévét néztem, olvasgattam, aludtam, majd fél négyre visszamentem a terembe. A péntek délutáni csak könynyű edzés volt, tizenöt percig melegítettem, majd jött két menet árnyékboksz, aztán négy felvonás kesztyűzés. Ma az a francia Kamel Amrane volt a partnerem, aki tavaly klubtársammal, Stipe Drewsszel Európa-bajnoki címmeccset vívott. Veszélyes ember, Gonzálezhez hasonló stílusban bokszol, üt-vág, folyamatosan próbál ritmust váltani. Azért sokkal jobb voltam nála… A kesztyűzés után négy menet zsákolás következett, ebből az első és az utolsó nyugodt három perc volt, a másik kettőben azonban háromszor tíz másodpercet alaposan meg kellett hajtanom. Zárásként még három könnyű menet várt rám, egy árnyékbokszszal, egy ugrálókötelkezéssel, egy pedig a fedeles labda püfölésével telt el."Erdei Zsolt