Még 15 nap.Január 17-én Erdei Zsolt olyan tettet hajthat végre, amire magyar profi bokszoló még sohasem volt képes: a hivatalban lévő bajnok ellen szerezheti meg a világelsőt megillető övet. Madár Karlsruhéban a WBO félnehézsúlyú ura, a mexikói Julio César González ellen lép ringbe, és ha nyer, Kovács István, valamint Kótai Mihály után hazánk harmadik profivilágbajnoka lesz. A gáláig hátralévő időszakban igyekszünk minél közelebb hozni olvasóinkhoz Erdeit, meccsei és edzői segítségével bemutatjuk karrierjét, megszólaltatjuk a pályafutása alakulásában döntő szerepet játszókat. Sorozatunk első részében Dámosy Zsolttal, a magyar öklöző menedzserével készült interjút közöljük.
Dámosy Zsolt bízik Madár gyôzelmében (Fotó: Farkas József)
Dámosy Zsolt bízik Madár gyôzelmében (Fotó: Farkas József)
– Immár a második védence jutott el világbajnoki címmérkőzésig. Lát különbséget Kovács István, illetve Erdei Zsolt útjában? – Annyiban feltétlenül, hogy Kokó pályafutását lépésről lépésre építette fel az Universum, már tizenkét hónappal az első vb-címmeccse előtt arról találgattak, kivel, mikor és hol bokszol Pista, Zsoltnak pedig szinte az ölébe hullott ez a lehetőség. Ami Dariusz Michalczewskinek balszerencse, Madárnak szerencse, ha klubtársa nem kapott volna ki, aligha bokszolhatna most a világbajnoki övért. Váratlanul jött a meccs, iszonyatosan nehéz lesz, de Darek vereségétől eltekintve nagyon örülök, hogy lesz González–Erdei csata. Hatalmas izgalommal várom, de annyit elárulhatok, Kokónál kicsit biztosabb voltam a sikerben, mint most. – Egyetért azzal, hogy Kovács és Erdei menedzselésében jelentős a különbség? – Ha a németországi képet nézzük, akkor nem. Az ellenfélválasztást, a szervezetek felé nyitást és minden mást az Universum intézte és intézi, ugyanúgy. Ha a hazai helyzetet figyeljük, nyilvánvaló, hogy vannak különbségek. István három-négy évig a pártfogoltam volt, messzemenőkig a legjobb barátom, biztos, hogy a kettőnk viszonya másképp jelentkezett a közös munkában is.
Tudta-e hogy… Erdei Zsolt lesz a negyedik magyar bokszoló, aki harcba indulhat a WBO (Bokszvilágszervezet) világbajnoki övéért, és ô lehet a második, aki sikerrel jár? Elsôként Kalocsai Zoltán próbálkozott meg a könnyűsúlyú WBO-korona elhódításával, ám 2000. június 23-án Budapesten a tizenkettedik menetben technikai K. O.-val kikapott az üzbég származású Artur Grigorjantól. Ôt követte a mindmáig egyedüli magyarként nyerô Kovács István, aki emlékezetes gálán, 2001. január 27-én Münchenben az utolsó menetben T. K. O.-val megverte a Dominikai Köztársaságból érkezô Antonio „Chelo” Díazt, és a pehelysúlyú koronát megkaparintva Magyarország elsô profivilágbajnoka lett. Kokó három évvel ezelôtti diadala volt az utolsó, amit honfitársunk aratott WBO- világbajnoki címmeccsen. Kovács a következô összecsapásán (2001. június 16., Budapest) a hatodik menetben kikapott az argentin Julio Pablo Chacóntól, majd 2003. május 10-én Gálfi András Buenos Airesben hajtott fejet az argentin Héctor Javier Velazco elôtt a középsúlyú világelsôségért zajló találkozón. Ami biztató lehet Madár számára: magyar öklözô Németországban még nem veszített vb-címmeccset.
– Nem zavarja, amikor azt mondják, Dámosy Zsolt sokkal kevésbé veszi ki a részét Erdei menedzseléséből, mint tette azt Kovácsénál? – Nem, ha a kérdés arra irányul, hogy Madárnak miért nincsenek olyan látványos reklámszerződései, fellépései, mint Kokónak voltak. Elmondtam neki, előbb el kell jutnia a hírnév egy bizonyos szintjéig, amit aztán kamatoztatni lehet. Másfél hónapja éreztem azt, eljutott erre a szintre, megkapta a világbajnoki címmérkőzés lehetőségét, attól kezdve meg lehetett próbálni, ha nem is olyan mértékben, mint Kokót, eladni. Ez volt a látványos fordulat az eladhatóságát illetően. Rengeteg megbeszélésen vagyok túl, ha a múlt nem is megismételhető, a kép azért biztató. – Akkor nyugodtan tekinthetjük semmisnek, amit minden hazai gála után elmond, nevezetesen, kész vége, elege van, itt és most befejezi? – Ezt mindig elmondom, akkor véresen komolyan is gondolom, utólag pedig jót röhögök rajta. Jó példa, a közelmúltban Balzsay Karcsival voltam Hamburgban, láttam, milyen tágra nyílt szemekkel néz az Universum kínálta lehetőségekre. Ilyenkor érzem azt, hogy meg kell próbálni segíteni neki, a nyugdíj még várhat. – Meddig? – Remélem, Balzsay úgy hat-nyolc év múlva gondol először a befejezésre, addig teljes mértékben kizárt. – Megéri? – Nem vagyok megélhetési menedzser, nem a pénz miatt csinálom. Elsősorban szórakozásnak tekintem, megpróbálok segíteni a hazai bokszolóknak. Persze ha mi szervezhettük volna Madár gáláját, és tényleg Budapest lett volna a helyszín, telt ház előtt, utána nem kellett volna pénzt kölcsönkérnem, de nem ezért csinálom. Nem vagyok erre rászorulva, nem ebből keresem a betevőt. De azért az üzlet az üzlet… – Hogyan fogadta, hogy nem Budapest lesz a helyszín? – Elkeseredetten. Úgy fogtam fel, hogy elveszett a világbajnoki címmérkőzés lehetősége, hogy a ZDF nem fogadta el Erdeit főmérkőzésnek. Amikor később jelezték, hogy mégis Zsolt a kihívó, és lesz mérkőzés, elkezdtem tiszta szívből örülni, amiért a sors ilyen hatalmas lehetőséget adott neki. – Kovács a tizenharmadik meccsén lett interkontinentális bajnok, Erdei is, Kokó januárban bokszolt világbajnoki címmeccset, Madár is akkor fog. Kokó júniusban itthon próbálta megvédeni az övét… – Ne is folytassa, ijesztően sok a párhuzam. Ebből kifolyólag, no meg a múlt ismeretében azt mondom, Zsolt ne a nyáron, hanem mondjuk szeptemberben bokszoljon legközelebb idehaza. Januárig folytatódhatnak a párhuzamok, utána jöhetne egy törés a jó irányba.