"Természetesen akadtak pesszimisták, akik azt mondták, Erdei Zsolt (180) nem bírja a feszültséget, és a körvonalazódó, Julio César González elleni világbajnoki címmérkőzése előtti utolsó lépcsőfokban valahogyan elbotlik, Madár azonban esélyt sem adott Ramdane Serdjane-nak (14121), és Bayreuthban besöpörte pályafutása tizennyolcadik győzelmét a profik között.
Erdei Zsolt másodszor nyert az elsô menetben T. K. O.-val a profik között (Fotó: Meggyesi Bálint)
Erdei Zsolt másodszor nyert az elsô menetben T. K. O.-val a profik között (Fotó: Meggyesi Bálint)
Az ilyen mérkőzésekről, mint az Erdei–Serdjane volt, nehéz mit írni, elvégre még egy menetig sem tartott. Erdei alig egy perc után eltalálta a francia bordáját, aki padlóra került, a bíró pedig elkezdett számolni. Azért nem kellett tízig eljutnia, Serdjane feltápászkodott, és folytatta a küzdelmet. Néhány másodpercig… A következő rohamot ugyanis nem élte túl. Madár ugyan nagyobb találatot nem vitt be a gall fejére, illetve a testére, ettől függetlenül Serdjane térdre hullott, kinézett az edzőjére, majd jelezte, neki mára ennyi volt a bayreuthi gála… "Nem tehetek róla, hogy ilyen korán vége lett – sajnálkozott lapunknak Erdei Zsolt. – Kicsit többet szerettem volna bokszolni. Amikor bementem a ringbe, az egyik szorítósegédem már mondta, neki úgy tűnik, Serdjane nem akar bokszolni, és tele van a nadrágja. Sajnos ez érződött is… Az első leütésnél még lehet azt mondani, hogy félig-meddig megfogtam, de a második padlózás előtt nem volt talán egyetlen valamirevaló találat sem. Színészkedés volt az egész. Sajnos az ilyen eseteket nem lehet kivédeni. Ki gondolta volna, hogy az a bokszoló, aki Veittel nyolc, Brancóval pedig hat menetet bokszolt, ennyire megijed, és nem akar bunyózni…”