Rocky Marciano csak egy van

Tulajdonképpen az egész mérkőzés szokatlan forgatókönyv szerint zajlott le. Az Universum Box-Promotion frontembere szokásától eltérően nem aludta át a találkozó elejét, a közelmúltbeli meccseivel ellentétben az első perctől kezdve maximális összpontosítással, jól védekezve bokszolt. A második menetben egy fejeléstől ugyan felrepedt a bőre (ezt megszokhattuk, hiszen az utóbbi időben minden sikeréért a vérét áldozta), de ez különösebben nem zavarta. Az már sokkal inkább, hogy nem tudott mit kezdeni a szokatlan stílusban bunyózó Gonzálezzel. A kihívó eltáncolt előle, "lehetetlen” ütemben végrehajtott közbeütéseivel egyre-másra zavarba hozta, a Tigrisnek esélye sem volt a kibontakozásra.
Michalczewskinek a harmadik menetben egy balhoroggal rövid időre sikerült megfognia riválisát, ő azonban gyorsan túltette magát a pofonon, és a következő felvonástól kézbe vette az irányítást. A hatodik menetben a ZDF riportere közölte, hogy a pontozóknál González vezet (holott közben volt egy nagyobb Dariusz-roham is), ekkor azonban még nem aggódtak különösebben a hamburgi vezetők, hiszen Michalczewski ilyenkor szokta megindítani félelmetes finisét. Most azonban elmaradt a nagy hajrá. Ment előre ugyan a világbajnok, de Gonzálezt sokkal ritkábban érte el, mint eddigi vetélytársait. A mexikói sokkal pontosabb volt nála, és ha nem is eget rengető ütésekkel, de tartotta az előnyét.

Ekkor már az Universum vezetői is érezték a bajt, Klaus-Peter Kohl tulajdonos többször is bekiabált, hogy "Ennél több kell!”, Fritz Sdunek edző folyamatos támadásra buzdította védencét – kevés sikerrel. Michalczewski fáradt (a tizenegyedik menet előtt nem felelt arra a kérdésre, hogy jól van-e), nem is volt pontos, de González nem volt annyira meggyőző, hogy egyértelműen lehetett volna tudni, kinek a kezét emeli a magasba Joe Cortez bíró. Az első pontozónál 116:112-re a kihívó, a másodiknál (ő volt a német döntnök) 115:113-ra a világbajnok állt jobban, és amikor a műsorközlő bemondta, hogy a harmadik pontozó 116:112-vel Gonzáleznek adta a meccset, elnémult a csarnok. Nem a világbajnokot az íratlan szabályok szerint megillető védelem érvényesült, hanem az írott szabály. Ha valakit csak kicsit vertek meg, akkor is megverték. Michalczewskit ennél már jobban is megverték, akkor nem merték odaadni a meccset a kihívónak. Most igen. Biztos, hogy hetekig vitatkoznak még ezen az ítéleten a bokszbarátok, de a döntést utólag már nem fogják megváltoztatni.
Az Universum legnevesebb férfi világbajnoka (Felix Sturmot és Artur Grigorjant semmiképpen sem szabad a frontvonalba tolni) elveszítette az övét, a hamburgi klub pedig a megmentőjét. Eddig ha baj volt (például Vitalij vagy Vladimir Klicsko vereségét követően), a Tigris mindig kihúzta az istállót a pácból. Most új Messiás után kell nézni…
"Ez csak sport, nem kell szomorkodni – mondta a mérkőzést követően a könynyeivel küszködve a volt világbajnok. – Még nem tudom, mi lesz velem. Először fel kell dolgoznom a kudarcot, és ki kell pihennem magam. Még nem tudom, bokszolok-e még egyszer.”
Erdei Zsolt, az Universum magyarja sokszorosan is érintve volt, hiszen a klubtársa, illetve potenciális riválisa bokszolt Hamburgban. "Lehet, hogy elfogult voltam, és hiába talált sokat González, úgy éreztem, Dariusznak kellett volna nyernie – mondta interkontinentális bajnokunk. – Az első nyolc menetet én ikszre adtam, ment az adok-kapok, az utolsó négy felvonás alapján pedig nálam Michalczewski nyert. Még egyszer hangsúlyozom, lehet, hogy elfogult vagyok, és ha leszámoljuk az ütéseket, ki hányszor talált, González győzött volna, de nehéz tudomásul venni a végeredményt. A mexikói bokszában semmi különlegeset sem láttam, a mérlege alapján sokkal többet vártam tőle. Csalódtam benne, de ha ezt mondom, akkor elméletileg Dariuszban is csalódnom kellett, hiszen kikapott. Tény, ő sem volt elemében.”
Marciano produkciója tehát továbbra is unikum. Most Michalczewskinek tört bele a bicskája. Korábban az amerikai Larry Holmes is a 49. mérkőzésén bukott el (az IBF, a Nemzetközi Bokszszövetség nehézsúlyú világbajnoki övéért pontozással kapott ki honfitársától, Michael Spinkstől), a mexikói Ricardo "Finito” López a 48. meccsén mondott búcsút hibátlan mérlegének (döntetlent ért el Rosendo Álvarez ellen, de később legalább veretlen világbajnokként vonult vissza), míg a mexikói Julio César Chávez 87 meccset nyert meg zsinórban, azt követően négy vereség és két döntetlen is elcsúfította a mérlegét.