A világbajnok veresége

Igen, a jubileumi, huszonötödik meccsét vívó Tornádó kikapott, igaz, Kokóval ellentétben nem címvédő mérkőzésen, csak egyszerű felhozó meccsen. A nottinghami gálán a zimbabwei Fari Musiyiwa pontozással múlta felül a WBF (Boksz-világalapítvány) nagyváltósúlyú világbajnokát, és csak azért nem vette el tőle az övet, mert "edzőpartnernek”, az októberre, Manchesterbe tervezett világbajnoki címmeccs előtti felkészülési riválisnak hozták őt el Nottinghambe.
Veres László, Kótai menedzsere lapunknak elmondta, hogy Misi nem élete legjobb formájában bokszolt (ezt nem is vártuk tőle, csak egy hónap múlva), de még csak meg sem közelítette azt a teljesítményt, ami egy ilyen jellegű összecsapáson szükséges. A korábbi huszonnégy mérkőzését rendre győzelemmel letudó Kótai a régi énjét hozta, ismét szorgosan csépelte a levegőt, nyoma sem volt annak a taktikus bunyónak, ami az elmúlt néhány találkozón jellemezte. Ráadásul Musiyiwa igazolta a róla érkező híreket, és roppant taktikus boksszal rukkolt ki. Ha riválisa ütött két balhorgot (ugyebár ez Kótai egyik legveszélyesebb fegyvere), a harmadikra már nem hagyott neki időt, hanem azonnal ráborult. Persze, emellett támadásokra is maradt ereje, bátran rohamozott, és a végén az egy pontozó 59:55-ös arányban neki adta a mérkőzést.
Lehet vitatkozni azon, hogy jogosan vagy sem (a magyar tábor természetesen vitatja), de ilyen kérdésnek ilyen jellegű találkozó esetén még csak felvetődnie sem lenne szabad. Az ilyen mérkőzést mindig és mindenkor hoznia kell annak a bokszolónak, aki világbajnok (még ha csak a WBF-nél is), és aki előbb címvédésre, majd újabb csúcsok meghódítására szeretett volna törni. Az már régen rossz, ha egy nem túl magasan jegyzett ökölvívó ellen a bíró működésével kell törődni…
Igaz, tragédia nem történt, az öv Kótainál maradt, ugyanakkor a "de” szócska azért ott motoszkál az emberben.
A hogyan továbbra vonatkozó kérdésre Veres László egyelőre nem tudott konkrét választ adni. "Ez van, mostantól már csak a holnapra szabad gondolni, a szombati meccs a történelem része – mondta a menedzser. – Nem megyünk a sínekre, igaz, nincsenek is a közelben… Elemezni kell a történteket, tanulni belőlük, és a szükséges következtetések levonása után el kell indulnunk egy úton. Most azon vagyunk, hogy megtaláljuk ezt az utat.”