Tehetségesből eredményes is

Sikerült neki, végre. Ötödik esztendeje kísérletezik az áttöréssel a teljes joggal az utóbbi évtized egyik legnagyobb tehetségének kikiáltott Balzsay Károly, de mind ez ideig képtelen volt Európa- és világbajnokságon, valamint olimpián bizonyítani, hogy érdemes a figyelemre.
Permben aztán igencsak látványosra sikeredett a belépő. Ha a döntőig is kitart az azt megelőző hét lendülete, akár a viadal legjobb bokszolója címért is harcba indulhatott volna (a felvetés elméleti, hiszen egyrészt veszített végül, másfelől nyilvánvaló volt, hogy oroszt neveznek majd meg az ebben illetékesek), így viszont be kell érnie annyival, hogy "csak” végérvényesen megtanulta a nevét, és mostantól retteghet beton keménységű ökleitől a kontinens.
Hogy a világ többi része is hasonlóan érezzen, arról jövőre a világbajnokságon, majd Athénban az olimpián tehet a Vasas-Rica Hungária immár középsúlyú, 75 kilós bunyósa.
– Kicsit fáradt vagyok, de ez jóleső fáradtság, és egyáltalán nem az Európa-bajnokságnak, inkább a hazaérkezést követő napoknak szól – mondja Balzsay, és feltolja ragyogó narancssárga napszemüvegét a homlokára. – A Vasasban már köszöntöttek, hivatalosan is, meg a birkózó srácokkal is csaptunk egy murit, ha már kedden volt a huszonharmadik születésnapom. Tatát is mindennap megjártam, mivel a barátnőm, Reubl Tünde ott készül a tornász-világbajnokságra, már csak a családi ünneplés várat magára.
– Merthogy?
– A nővérem csak augusztusban jön haza Londonból, őt megvárjuk vele. A szüleim amúgy is teljesen lemerültek a permi másfél hét alatt, ráadásul egyelőre azt sem tudom, lesz-e módjuk legalább videóról megnézni a meccseimet. Apu biztosan nem bánná, no meg én is szívesen elemezgetném, mit csináltam jól, és mit rosszul.
– Ha a Bute elleni negyeddöntő kazettája előkerülne, néhány nyugtatót feltétlenül kapjanak be előtte.
– Belül is éreztem, hogy elképesztő meccs volt, hasonlót is csak egyetlenegyszer bokszoltam, még a Sydneyt megelőző hallei kvalifikációs tornán, amikor egy félvér fehéroroszt vertem meg segédpontokkal. Azzal kijutottam az olimpiára, ezzel meg megnyertem életem első ilyen rangos érmét. Úgy látszik, a nagy sikerekért szinte az életemet kell adnom. De megéri, ezt nyugodtan mondhatom.

Visszatért az önbizalom

– Már Permben is említette, hogy az éremmel viszszakapta a hitét.
– Most is így gondolom. Még akkor is, ha az elmúlt években talán én voltam az egyetlen, aki végig arra gondolt, nem akkora tragédia, hogy várnom kell a berobbanásra. Nem törtem le, nem éreztem azt, hogy leszállóágba kerültem volna, vagy hogy valami jóvátehetetlenül elszaladt mellettem.
– Pedig nagyon nem akart beindulni az a bizonyos, sokat ígérő karrier.
– Négy éve az Európa-bajnokságon és rá egy esztendőre a vébén nagy nevek ellen kaptam ki, nem volt különösebb okom a letörtségre, a Sydneyt megelőző tamperei kontinensviadal pedig azért nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mert előtte csináltam meg az olimpiai kvótát. Ami azért sem volt baj, mert miután nem utaztam el a válogatott romániai edzőtáborába, apuval éppen perben-haragban álltunk a szövetséggel. Aztán nekem lett kvótám, nem azoknak, akik ott voltak.

– Sydney után sem roppant meg? Hiszen akkor azért lett volna rá oka.
– Na, akkor egy picit azért igen. A mai napig nincs rá magyarázat, mitől blokkoltam le, hiszen annyira jó sorsolást kaptam, hogy arra alig vannak szavak, szinte az ölembe hullt az érem, és mégsem voltam képes élni a lehetőséggel. Persze, mondhatnék ilyeneket, hogy túlfogyasztottam magam, hogy hulla voltam, mert tán sok volt az edzés, no meg az idegrendszer is kap a jóból, ha egy olimpián debütál valaki, de ezek egyike sem mentség és magyarázat a harmatgyenge thaiföldi elleni vereségre. A lényeg, hogy akkortájt majdnem abbahagytam a bokszot, később aztán kegyvesztett is lettem a sportágban.
– Túl sok perspektívája tényleg nem volt. Kudarc az olimpián, krónikus kézfejsérülés, műtét, majd a szövetséggel sem írta alá a szerződését, végül ki is maradt a tavalyi világbajnoki csapatból.
– Apuval leültünk, mindent átbeszéltünk, ezernyi variációt végigzongoráztunk, végül a körülményeket mérlegre téve úgy döntöttünk, hogy folytatom. És aláírtam a szerződést.
– Az eredeti feltételekkel.
– Igen, mert bokszolni akartam, ennek pedig magyar szinten semmi értelmét sem láttam. Nem tudtam mit csinálni, és bár volt néhány pont, amiben más véleményen voltam, mint a szövetség, végül beadtam a derekamat.
– Akkoriban elhangzott, hogy Balzsay már profinak készül, neki már teljesen mindegy, mit akarnak az amatőrök.
– Ebből egy szó sem volt igaz, anynyira nem, hogy még Sydneyből küldtem egy SMS-t az apámnak azzal a szöveggel, hogy "Athénig kínozhatsz!”
– Meglepne, ha egy ilyen ütőerejű öklözőnek nem lennének ajánlatai a hivatásos világból.
– Természetesen voltak és vannak, ezeket érdemes meghallgatni, de az athéni olimpiáig számomra csak elméletben léteznek.
– És utána?
– Utána lehet róla szó. Tisztában vagyok azzal, hogy az eladhatóságomon sokat dob egy olimpiai érem, bár ha Erdei Zsoltot veszem, ez sem olyan egyértelmű. De ettől még a hamburgi Universum és Veres László révén Kótai Misi lengyel istállója is megkeresett. No meg Magyarországon is lenne, aki szívesen látna, de idehaza biztosan nem leszek profi.
– Nyaralásra lesz ideje?
– Semmi. Régebben el-eljárogattam vitorlázni, de azzal a társasággal az utóbbi időben alig találkoztam. Különben is edzeni kell, no meg Tündével akkor sem tudnék együtt lenni, ha akarnék, mert ő állandóan Tatán van. Váltottuk egymást, eddig én edzőtáboroztam, most meg ő.
– Mikor találtak egymásra?
– Két éve. Rengeteget köszönhetek neki, és ezt nemcsak azért mondom, mert jól hangzik, hanem tényleg így van. Hihetetlenül nyugodt lettem, nem volt, amiért idegesítsem magam, és ezt a hátteret ő adta. Nagyon rugalmas lány, szerencsére kiegyensúlyozott, jó a kapcsolatunk.
– És milyen a középsúllyal, az új kategóriával, amelyikben bokszol?
– Nincs gondom vele, nagyon élvezem, hogy a még erősebbek közé kerültem. Ízlik a hetvenöt kiló, keveset kell fogyasztanom, a magasságom is pont jó hozzá, gyúrok is rendesen, hogy még jobban beleerősödjek.

Tökéletesen középsúlyú

– Most mennyit nyom?
– Tegnap ruhástul voltam hetvenhét-kilencven, szinte tökéletes.
– Athénig az is marad, ugye?
– Természetesen. Különben is, a félnehézsúlyhoz már kicsit alacsony lennék. Ha belegondolok, hogy bokszoltam én negyvenhat kilóban is…
– Pedig nem is az ökölvívással kezdte.
– Mivel Pakson éltünk, apám ott volt bokszedző, én a nővéremet követve elmentem kajakozni. Vidékbajnokságon voltam második, négyesben pedig az országosról is van egy negyedik helyem. Ez volt a csúcs.
– A permi magasabbnak tűnik.
– Még szép! Apu egyáltalán nem erőltette, hogy bunyózzak, de aztán belevágtam, és nem bántam meg. Szépen végigzongoráztam a súlycsoportokat, ötvennégy és hatvan kilóban például mindössze egyetlen versenyem volt, és már léptem is feljebb. Junior-vébén még kisváltóban indultam, egy évre rá már váltósúlyban, hatvanhét kilóban nyertem ezüstöt az Európa-bajnokságon, de pár hónappal később hetvenegy kilósan szereztem az első felnőtt bajnoki címemet. Aztán Sydneyig már nem is változtattam, Athénig pedig már a hetvenötön sem fogok.
– Mennyire vált be, hogy már nemcsak az édesapja, de a Vasasban a szövetségi kapitány, Szántó Imre is irányítja az edzéseit.
– Szerintem tökéletesen. Jók az arányok, hétfőn, szerdán és pénteken apu is foglalkozik velem, no meg Nagytarcsán, ahol lakunk, állandóan kínoz, favágás, ásás, beton szétverése vaskalapáccsal, ilyen apróságok is szerepelnek a programomban, mellette pedig a Fáy utcában jó edzőpartnerekkel készülhetek és iskolázhatok.
– A stílusa mitől vált ilyen agresszívvé? Hiszen régebben sokkal óvatosabban bokszolt.
– Már apuval rájöttünk, hogy a nagyobb darab palik ellen nem elég szépen, látványosan bokszolni, tekintélyt is kell teremteni. Így aztán az ellenfél módszeres felméregetése helyett ma már inkább egyből belevágok, és igyekszem én dominálni a ringben. Az már csak a fontos ráadás, hogy a pontozók is ezt szeretik.
– A következő feladat a védekezés tökéletesítése lesz, amolyan Erdei módra.
– Azzal sem lenne gond, inkább az a cél, hogy négy meneten keresztül képes legyek azonos szinten csinálni.

Koncentrálni mindenek előtt

– Az ukrán Maskin elleni döntőben az elején nyelt be egy ütést.
– Tökéletes koncentrációval az ilyeneket ki lehet zárni, de a mögöttem lévő négy kőkemény meccs, az idegi és fizikai megterhelés miatt akkor már messze voltam a tökéletestől.
– Korábban rendre ivott egy-egy kabalakávét a meccsei előtt, most nem. Lehet, hogy ezen is múlt az arany?
– Nem hiszem, bár most, hogy mondja, legközelebb esetleg megint kipróbálom.