Balzsay villámgyorsan végzett Derchacencóval

Kizárólag a kötelező aggodalom tette, de enyhe harctéri idegesség volt az úr a magyar táborban, holott reálisan mindenki sejtette, hogy Balzsay Károlynak nem okozhat gondot a moldáviai Ivan Dercachenco. Karesz friss és erős volt az első meccsén, nem is emlékeztetett az utóbbi évek világversenyein rendre betliző Balzsayra, a rivális viszont mérkőzés nélkül jutott a 16-ba, miután a macedón Nasszi nem állt ki ellene.
Bár a méltánytalanságokat elkerülendő, nyilván nem ártott, hogy a Permbe vasárnap este befutó Csötönyi Sándor EABA-alelnök is helyet foglalhatott a zsűriasztalnál, magára az öszszecsapásra alig kell szót vesztegetni. A gongra Balzsay kettőt bevert Dercachencónak, aztán még kettőt, majd annyit, amennyit csak bírt, az ijedtében teljes passzivitásba menekülő moldáviai mást sem akart, mint kihúzni valahogyan a pofonzápor elől az első szünetig – de erre sem volt módja. Másodpercekkel a második perc letelte előtt ugyanis 15:0-nál kialakult a technikai döntő fölényhez elegendő különbség, és máris zsebben volt Balzsay második permi diadala.
Miután K. O.-t még nem láthattunk, a tizenöt ponthoz pedig mindenkinek több mint egy menetre volt szüksége, a magyar középsúlyúé az Európa-bajnokság eddigi leggyorsabb sikere, ami legalábbis bizakodásra adhat okot.
Más kérdés, hogy szerdán már nagyon-nagyon figyelnie kell. A két súlycsoporttal lejjebb három éve vb-bronzérmes román Lucian Bute következik, akivel az idén egyszer már találkozott. Azt a meccset Romániában rendezték, és a végén a nagyon megvert, ám egy ponttal így is vezető Butét csak az mentette meg, hogy fél perccel hamarabb lekongatták a negyedik menetet. Mindez persze egyáltalán nem garancia Balzsay győzelmére – még az sem, hogy Bute, valamint a román küldöttség, a háromszoros világbajnok Vastag Ferenc szövetségi kapitány vezetésével egy perc után, lehorgasztott fejjel otthagyta Karesz meccsét –, de az eddigi produkciója minimum reményt keltő. Bute ragyogó bunyós, magas, hosszú karú, távolról szeret érvényesülni, Karcsi viszont szívesen tartózkodik az ellenfeléhez közel – rendkívül érdekes meccsre van kilátás, amelyből akár a későbbi győztes is kikerülhet. Ne feledjük ugyanis: a 75 kilogramm az egyetlen olyan kategória, amelyben már nincs versenyben orosz ökölvívó. Gajdarbekovot éppen Lucian Bute verte meg.
Kedden egyedüliként a 81 kilós Szűcs István bokszol a magyar válogatottból, a félnehézsúlyú Vasas-öklöző a jugoszláv Ribaccal szemben már az Európa-bajnoki dobogóért húz kesztyűt. Ha túlteszi magát az azeri Iszmailov elleni, enyhén szólva is ellentmondásos, az azeriek által az Eb legnagyobb csalásának titulált győzelmének felhangjain (hadd tegyem hozzá: Iszmailov alig egy órával a veresége után már fülig érő szájjal, egy üveg vodka társaságában járt-kelt), és úgy bokszol, ahogyan valójában tud – érmet nyerhet.
Hiszen Ribac (keddig bizonyosan) igazán kedves ismerősünk. A szerb legény ellen vívta az elmúlt évek tán legemlékezetesebb amatőrmeccsét a két évvel ezelőtti Eb-n Erdei Zsolt. Aki látta, sosem felejti el, aki nem, annak pedig szinte lehetetlen plasztikusan visszaadni, ami a finn szorítóban történt. A lényeg: a pár napra rá Európa-első Madár három-négy, egyaránt úgy húszas-harmincas sorozással nyitott, Ribac alig talált ki a menet végén a ring sarkába, le sem vette a kettős fedezéket, amikor kikukkantott a kesztyűi mögül, azonnal "elütötte a vonat”, pillanatok alatt kialakult a döntő fölényhez elegendő különbség. Erdeit pedig nem utolsósorban ezért a mecscséért vita nélkül választották az egész kontinensviadal legragyogóbb ökölvívójának.
Két dologban feltétlenül bízhatunk. Egyrészt Szántó Imre nyilván elmondja Szűcsnek, hogy miként bánt el a riválisával Erdei, másfelől Ribac feltehetően nyugtatókat szed, amióta megtudta, hogy magyar jutott neki kedd estére.
A tét mindenesetre a permi Európa-bajnokság első magyar érme lesz, nem kevés. Szerdán aztán Balzsay és a német Sebastien Köber ellen Kurtucz Csaba csatázhat a továbbiakért.